A Twitter vezérigazgatójának kinevezett, indiai származású technológiai szakember, Parag Agrawal a legutóbbi, aki tucatnyi honfitársához hasonlóan csúcsvezetői posztot kapott a világ legbefolyásosabb, Szilícium-völgyi vállalataiban. Mi a titkuk az indiai szakembereknek? Mitől ilyen sikeresek? Ennek próbáltunk utánajárni.
Satya Nadella a Microsoft vezetője, miközben Sundar Pichai irányítja a Google anyavállalatát, az Alphabetet. Az IBM, az Adobe, a Palo Alto Networks, a VMWare és a Vimeo főnökei egyaránt indiaiak.
Az indiai származásúak az Egyesült Államok lakosságának alig egy százalékát, a szilícium-völgyi munkaerő hat százalékát teszik ki. A felső vezetésben azonban aránytalanul nagy számban képviseltetik magukat.
„A világon egyetlen más nemzet sem képez ki ennyi polgárt olyan »gladiátormódon«, mint India” – idézi a BBC a Tata Sons korábbi ügyvezető igazgatóját, a The Made-in-India Manager című könyv társszerzőjét.
„A születési kivonattól a halotti bizonylatig, az iskolai felvételitől a munkához jutásig, az infrastrukturális hiányosságoktól a nem megfelelő kapacitásokig” az Indiában történő felnövés „természetes menedzserekké” teszi az ott élőket – tette hozzá a híres indiai vállalati stratégát, C. K. Prahaladot idézve R. Gopalakrishnan.
A verseny és a káosz alkalmazkodó problémamegoldóvá fejleszti őket. Az amerikai irodai túlterheltség kultúrájában segíti őket a nézet, hogy a szakmai szempontok előnyt élveznek a személyesekkel szemben.
Ezek a világ minden sarkában a legjobb vezetők jellemzői
– hangoztatta Gopalakrishnan.
Az indiai származású, szilícium-völgyi vezérigazgatók ahhoz a négymilliós kisebbséghez tartoznak, amelynek soraiból az Egyesült Államok legtehetősebb és legiskolázottabb vezetői kerülnek ki.
Nagyjából egymillióan közülük kutatók és mérnökök.
Az Egyesült Államok által kiadott H-1B-vízumoknak, a külföldiek munkavállalási engedélyének több mint hetven százalékát indiai szoftvermérnökök kapják. Seattle-ben például a külföldi születésű mérnökök negyven százaléka indiai.
„Ez az Egyesült Államok bevándorlási politikájában a hatvanas években bekövetkezett drasztikus változás eredménye” – írják A másik egy százalék: Indiaiak Amerikában című könyv szerzői.
A polgárjogi mozgalom nyomán a nemzeti kvótákat olyanok váltották fel, amelyek a képzettséget és a családegyesítést részesítették előnyben. Nem sokkal később magasan képzett indiaiak – eleinte tudósok, mérnökök és orvosok, majd túlnyomórészt szoftverprogramozók – érkeztek az Egyesült Államokba.
Az indiai bevándorlók e csoportja „nem hasonlított egyetlen más nemzetből származó bevándorlócsoportra sem – állítják a szerzők. „Háromszorosan szelektáltak”: a felső kasztba tartozó kiváltságos indiaiak közé tartoztak, akik megengedhették maguknak, hogy neves főiskolára járjanak. Emellett abból a szűk rétegből kerültek ki, amelyik finanszírozni tudott egy mesterszakot az Egyesült Államokban (amivel a Szilícium-völgy sok vezérigazgatója rendelkezik). Végezetül a vízumrendszer tovább szűkítette a kört azokra, akik különleges tudományos, technológiai, mérnöki vagy matematikai készségekkel felvértezettek, és ezzel megfelelnek az USA „magas szintű munkaerő-piaci igényeinek”.
Ők a krémek krémje. Olyan vállalatokhoz csatlakoztak, ahol a legjobbak jutnak fel a csúcsra
– mondta Vivek Wadhwa technológiai vállalkozó és akadémikus. „Az általuk a Szilícium-völgyben egyengetett kapcsolati hálók is előnyösek, hiszen egymást segítik.”
Wadhwa szerint az indiai születésű vezérigazgatók közül sokan alaposan megdolgoztak azért, hogy lépésről lépésre feljebb jussanak a vállalati ranglétrán. Az alázat különbözteti meg őket sok alapító-vezérigazgatótól, akiket azzal vádolnak, hogy arrogánsak, és feljogosítva érzik magukat a jövőkép megformálására, illetve a cégvezetésre.
Wadhwa szerint a Nadellához és Pichaihoz hasonló szakemberek bizonyos fokú óvatosságot, megfontoltságot és szelídebb kultúrát hoztak magukkal, ami eszményi jelöltekké teszi őket a vezetői posztra – kivált egy olyan időszakban, amikor a nagy technológiai cégek hírnevét alaposan megtépázzák a kongresszusi meghallgatások, a külföldi kormányokkal folytatott viták, valamint a Szilícium-völgy leggazdagabbjai és az Amerika többi része közötti egyre mélyülő szakadék.
„Visszafogott, nem dörzsölődő vezetésük” behozhatatlan előny – állítja Saritha Rai, a Bloomberg News indiai tudósítója.
India sokszínű társadalma megannyi szokással és nyelvvel „képessé teszi az indiai születésű vezetőket arra, hogy eligazodjanak a bonyolult helyzetekben, különösen ha a szervezetek méretnöveléséről van szó” – véli Vinod Khosla indiai–amerikai milliárdos üzletember és kockázatitőke-befektető, a Sun Microsystems társalapítója.
Sok indiai beszél angolul, és ez megkönnyíti számukra a beilleszkedést a sokszínű amerikai technológiai iparágba.
Az indiai oktatás matematikára és természettudományokra helyezett hangsúlya virágzó szoftveripart hozott létre. A diplomások megfelelő alapismeretekkel érkeznek, amelyeket az Egyesült Államok legjobb mérnöki vagy menedzsmentiskoláiban fejlesztenek tovább.
„Az indiai születésű amerikai vezérigazgatók sikere éppúgy szól arról, hogy mi a jó Amerikában, vagy legalábbis mi volt jó, mielőtt szeptember 11. után korlátozták a bevándorlást, mint arról, hogy mi a jó Indiában” – írta nemrég Rupa Subramanya közgazdász a Foreign Policy magazinban.
(Borítókép: Sundar Pichai. Fotó: Michael Reynolds / Pool / Getty Images)