Joe Biden és Vlagyimir Putyin decemberi telefonos egyeztetése előzetes puhatolózás volt arra, hogy kiderítsék, Ukrajna ügyében mely kérdésekben van nagyobb esély a kompromisszumra a közelgő amerikai–orosz genfi találkozón. Kazahsztán miatt közben újabb krízis fenyeget, amely szintén napirendre kerülhet az Egyesült Államok és Oroszország tárgyalásain.
Tavaly decemberben két telefonos egyeztetésre is sor került Joe Biden amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnök között. A két ország egyébként is hűvös viszonyán tovább rontott, hogy az elmúlt hetekben diplomáciai feszültség alakult ki Ukrajna, illetve egy esetleges orosz támadás miatt. A Nyugat fenyegetést lát abban, hogy Oroszország az ukrán határ mentén katonai csapatösszevonást hajtott végre tavaly év végéhez közeledve.
Az egymásnak való üzengetések között szerepelt a kapcsolatok befagyasztásának és a „határozott válaszlépések” megtételének ígérete is. Ugyanakkor Joe Biden és Vlagyimir Putyin telefonbeszélgetéseinek célja éppen a válság enyhítése, illetve a konstruktív párbeszéd volt. Január 10-én magas rangú amerikai és orosz tisztségviselők találkoznak Genfben, hogy Ukrajna vonatkozásában is tárgyaljanak.
Az Index kérdésére, hogy mennyivel sikerült közelebb kerülni a békés konfliktuskezeléshez Vlagyimir Putyin és Joe Biden december végi telefonbeszélgetésén, Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatója elmondta: az eddig közölt információk alapján még korai lenne bármit is kijelenteni, az orosz elnök kezdeményezésére történt megbeszélés inkább előzetes puhatolózás volt a külügyminiszter-helyettesek genfi találkozója előtt, hogy a felek kiderítsék, mely kérdésekben van nagyobb esély a kompromisszumra.
A kiadott nyilatkozatok alapján jelenleg még mindkét fél inkább emeli a téteket, Washington hajthatatlannak tűnik a NATO keleti terjeszkedése kérdésében, erre vonatkozó garanciákat nem akar adni Oroszországnak, Moszkva képviselői viszont kijelentették, hogy a tárgyalásoktól gyors és konkrét eredményeket várnak, korábban pedig azt is felvetették, hogy a NATO-nak az 1997-es pozícióihoz kellene visszavonulnia. A túlzó követelések előnye azonban az, hogy mindkét félnek van hova hátrálnia
– fejtette ki a szakértő az Indexnek.
Joe Biden amerikai elnök január másodikán telefonon beszélt Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel, akinek azt ígérte, az Egyesült Államok „határozott választ ad”, ha Oroszország megtámadja Ukrajnát.
Kosztur András szerint azonban Washington vélhetően nem vállalná fel egy háború kockázatát Ukrajna érdekében, „határozott válasz” alatt elsősorban újabb gazdasági szankciókat kell érteni. Ezek között lehet Oroszország leválasztása a SWIFT-rendszerről (nemzetközi fizetési műveleteket lebonyolító bankközi átutalási rendszer).
Ezzel már évek óta fenyegetőznek, azonban az Oroszország és a Nyugat közti gazdasági kapcsolatok szoros jellege miatt ennek számos hátulütője lenne, ahogy az eddigi szankciók is okoztak károkat Európának
– mutatott rá a XXI. Század Intézet vezető kutatója. Hozzátette: a szankciókon túl fegyverek szállításával tudnák támogatni Ukrajnát egy Oroszországgal folytatott nyílt háborúban, Moszkva viszont azt állítja: újabb szankciók esetén teljesen megszakítaná a kapcsolatokat az Egyesült Államokkal.
Az Ukrajna körül kialakult feszültség szorosan összefügg az ukrán belpolitika helyzettel. Kosztur András elmondta: egyik oldalról Volodimir Zelenszkij jelentős hatalomkoncentrációt hajtott végre az elmúlt egy évben, politikai ellenfelei egy részével szemben eljárások indultak, számos ellenzéki sajtóterméket bezárt azok oroszbarátságára hivatkozva, vagy például bizalmasára cserélte a túlzottan önállóan viselkedő házelnököt. Másrészt azonban népszerűsége megválasztása óta drasztikusan csökkent, az pedig, hogy az ország hagyományos elitjeinek szinte mindegyikével szembekerült, kikezdheti a pozícióit.
A hazafias retorika és az orosz fenyegetés hangsúlyozása már elődjének, Petro Porosenkónak sem jött be, ráadásul Zelenszkij éppen a béke ígéretével kampányolt 2019-ben. Ennek ellenére persze próbál a háború témájából is politikai előnyt kovácsolni, eddig azonban felemás sikerrel, hiszen a nacionalista szavazótábor egy jelentős része máig idegenként, oroszbarátként tekint rá
– fogalmazott a szakértő.
Nemrégiben egy cikkben a The New York Times azon élcelődött, hogy az ukrán kormány humoristákból, az elnöknek a showbusinessből szerzett ismerőseiből és a rokonaiból áll. Kosztur András szerint bár az ukrán vezetés jelenleg valóban egyre inkább az elnök szűkebb bizalmi köréből és azok embereiből áll, ennek ellenére vannak azért pozitív változások is.
A digitalizáció vagy az infrastrukturális fejlesztések terén fel tudtak mutatni bizonyos eredményeket, ugyanakkor a külpolitika területén az elmúlt időszak eléggé eredménytelenre vagy inkább kudarcosra sikerült, hiszen egyre inkább úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok számára – Joe Biden ellenkező értelmű kijelentései ellenére – Kijev szempontjai másodlagosak, és kész lehet engedményeket tenni Oroszországnak, tekintettel a fokozódó kínai–amerikai rivalizálásra
– mondta a XXI. Század Intézet vezető kutatója.
Az Európai Uniótól sem sok támogatásra számíthat Kijev, Kosztur András szerint legfeljebb ugyanannyit várhat tőle, mint az Egyesült Államoktól, tetézve azzal, hogy az EU-nak még kevésbé érdeke élesen konfrontálódni Oroszországgal, mint az USA-nak. A szakértő hozzátette:
Az új német kancellár, Olaf Scholz – a zöldpárti külügyminisztere, Annalena Baerbock ellenséges retorikája ellenére – is felvetette már a Moszkvával való kapcsolatok rendezésének fontosságát, és a héten német–francia–orosz külügyi tanácsadói szintű tárgyalásokra is sor kerül majd Ukrajna kérdésében.
Arról, hogy mi jelenleg Vlagyimir Putyin belpolitikai érdeke az Egyesült Államokkal és az Ukrajnával való viszonyt illetően, Kosztur András kifejtette:
Mindkét téma fontos a Kreml önmagáról közvetített képe szempontjából. Egyrészt az orosz vezetés önmagára mint az orosz szuverenitás védelmezőjére és a megkopott nagyhatalmi státusz helyreállítójára tekint, a még mindig a világ vezető hatalmának és Moszkva régi riválisának számító Washington engedményekre kényszerítése pedig ennek bizonyítékául szolgálhatna. Ukrajna kérdése hasonló szempontból fontos: Oroszország továbbra is a posztszovjet térség vezető hatalmaként tekint magára, amely ráadásul az orosz ajkúak védelmezőjeként lép fel.
A szakértő szerint ezért Moszkva számára az ukrán politikai életre való befolyás lehetőségén túl presztízskérdés is, hogy a kelet-ukrajnai területek Ukrajnához való visszatérésükkor különleges státuszt kapjanak. Addig azonban a helyi lakosság Oroszországgal való integrációját segítik elő, amelyből közvetlen belpolitikai előnye is származott a Kremlnek. A szakadár területek orosz állampolgárságot szerzett lakosai már leadhatták szavazataikat a tavaly őszi parlamenti választások során.
Ukrajna mellett a kazahsztáni események is asztalra kerülhetnek a január 10-i amerikai–orosz egyeztetéseken. A svájci tárgyalásokat követően, várhatóan január 12-én Oroszország és a NATO közötti találkozót tartanak Brüsszelben, majd január 13-án az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) bécsi tárgyalási fordulója következik.
(Borítókép: Joe Biden és Vlagyimir Putyin 2021. június 16-án. Fotó: Peter Klaunzer – Pool / Keystone / Getty Images)