Tényleg megtámadja Putyin Ukrajnát? Vagy csak blöfföl, hogy újabb engedményeket csikarjon ki szomszédjától és a Nyugattól? Senki sem ismeri az orosz vezető terveit, még saját külügyminisztere is csak találgat néha. De ha mégis kitör a háború, mindenkinek érdemes tisztában lennie azzal, hogy mit hozhat.
Lehet, hogy Putyin, arra készül, hogy egy átfogó támadás keretében, mélyen benyomulva Ukrajnába elfoglalja Kijevet és megdönti a mostani kormányt. Esetleg Ukrajna keleti részén tervez elfoglalni egy sávot, amely összekötné Oroszországot a Krím félszigettel, amelyet 2014-ben csatolt el. Aztán lehet, hogy csak egy „kis” háborúra készül a kelet-ukrajnai Donyeck-medencében, hogy „megmentse” az ottani Moszkva-barát szakadárokat, akiket állandóan vegzál az a gonosz ukrán hadsereg.
Egy átfogó támadás a negyvenes évek óta a legnagyobb harci cselekmény lenne Európában, ráadásul egy demokratikusan megválasztott európai kormányt döntene meg egy külső erő. Az oroszoknak – elhúzódó háborúskodás esetén – komoly veszteségei lennének, hasonlóképpen az ukrán oldalon, tehát végeredményben szláv fordulna szláv testvére ellen, miközben sok orosz ápol családi kapcsolatokat Ukrajnában maradt rokonaival.
Oroszországot azonnal kemény gazdasági szankciókkal sújtaná a Nyugat, ami kiterjedne a bankokra is, és az orosz gazdaságot elvágnák a számára létfontosságú amerikai high-tech alkatrészektől. Az oligarchák – beleértve Putyint is – külföldi vagyonát befagyasztanák, költéseiket megakadályoznák. Az orosz lakosság életszínvonala pedig csökkenne. Ukrajna elfoglalása egyébként stratégiailag is ártana Moszkvának, hiszen a vele baráti viszonyt ápoló egykori szovjet utódállamok is igen gyorsan felülvizsgálnák saját biztonsági rendszerüket. A NATO azonnal megerősítené keleti tagjai biztonságát, és elképzelhető, hogy a most még semleges Svédország és Finnország is csatlakozna a nyugati katonai tömbhöz.
Putyin rövid távon túlélné a háború gazdasági következményeit, hiszen az orosz tartalékok elérik a hatszázmilliárd dollárt. Az Ukrajna kapcsán szerezhető politikai előnyök azonban gyorsan elolvadhatnak odahaza, és Putyin is tisztában van vele, hogy sorsa hosszabb távon otthon dől el.
Elképzelhető egy korlátozott háború is. Ebben az esetben is sokan fognak meghalni és nehéz lesz hosszasan kitartani, bár valószínűleg a nemzetközi szankciók enyhébbek lehetnek, viszont ugyanúgy fognak fájni. Oroszország távolodása a Nyugattól felgyorsul. Ha helyén marad Kijevben a független kormány, akkor dupla sebességre kapcsol majd a Nyugathoz való csatlakozás mielőbbi elérése érdekében. Talán nyolcévnyi kavarás után az Ukrajna keleti részén élő orosz ajkúak is elgondolkodnak majd azon, hogy tényleg akarnak-e ilyen szorosan összekapcsolódni az anyaállammal.
A következő hetekben dől el, hogy Putyin mit lép.
Ebben benne van a lehetősége annak, hogy Moszkva elzárja a gázcsapokat. De ha nem zárják el, Európának akkor is legalább ezer milliárd dollárt kell idén fizetni a megugrott energiaárak miatt, éppen a dupláját a 2019-es költésnek. Az Ukrajna körüli bizonytalanság egekbe lökte a kőolaj árát a nemzetközi piacon. Ha fegyveres konfliktus lesz, akkor más árucikkek is drágulni fognak. Az oroszok jelenleg a legnagyobb búzaexportőrök a világon, nem sokkal lemaradva követik őket az ukránok, és ne feledjük, Oroszországnak hatalmas nyersanyaglelőhelyei vannak – ha szankciók jönnek, azokat sem fogja exportálni.
Ukrajna lerohanása az eddig alkalmazott globális politikai megoldásokat is felborítja. Tehát amikor egyes országok megtámadnak másokat, és nem hajlandók visszavonulni, a nemzetközi erők fellépnek, amint tették 1990-ben, amikor Irak megtámadta Kuvaitot. Putyinnak azonban komoly atomfegyverkészlete van, és hangosabb ejnye-bejnye nélkül megszerezte már a Krím félszigetet, tehát ha bevonul Ukrajnába, nem fog igyekezni gyorsan békét kötni a NATO-val. Sőt valószínű, hogy provokálni fog, hiszen nem véletlenül telepítettek az elmúlt időszakban nagy létszámú orosz fegyveres kontingenst Belaruszba. Ez éppen alkalmas lehet arra, hogy tesztelje, működik-e a nyugati katonai tömb kollektív védelme.
Ennek lényege: a NATO elkötelezte magát azon elv mellett, hogy az egyik vagy több tagja elleni támadás az összes tag elleni támadásnak minősül. Vagyis egy ilyen helyzetben a NATO és áttételesen az Egyesült Államok beszáll-e egy fegyveres konfliktusba a kelet-európai NATO-tagállamok védelme érdekében, vagy esetleg vonakodik, amivel egy pillanat alatt kiüresítené a katonai védelmi tömb lényegét. Ez persze felbátorítana más, agresszióra kész államot is.
Tajvan kínai lerohanásának valószínűsége nagyban megnőne. Irán és Szíria azt szűrnék le, hogy szabadabban alkalmazhatnak erőszakot – büntetlenül. Ha ilyen formában szabad az erőfitogtatás, akkor a világ sok határvitája fajulna nagyon gyorsan fegyveres erőszakká.
A Nyugat tehát háromféle módon reagálhat: elrettentéssel, tárgyalásokkal és felkészüléssel. Ahhoz, hogy az elrettentés működjön Putyinnal szemben, a nyugati hatalmaknak – különösen Németországnak – abba kell hagyniuk a mellébeszélést, egységbe kellene tömörülniük, és értésre kell adniuk: kerüljön bármibe, készek megfizetni az Oroszország elleni szankciók árát, és támogatni fogják az ukrán ellenállást egy megszálló hadsereggel szemben.
Eközben persze a diplomáciának folyamatosan működnie kell, tárgyalni és tárgyalni. Olyan tervekkel kell előállni, ami mindkét fél számára elfogadható, és végül Putyin elnök is arcvesztés nélkül rábólinthat.
Ezzel együtt pedig Európának fel kell készülnie, hogy elkerüljön egy újabb gázárválságot. Tehát értésre kell adni, hogy a kontinens felszámolja energiaszállításának függőségét, fokozatosan leválik az orosz földgázrendszerről, és tárolórendszerek kiépítésével, az energia európai megosztásával és az atomenergia nagyobb arányú használatával önállósul.
(via Economist.com)
(Borítókép: Orosz katonák hadgyakorlatoznak 2021. március 11-én. Fotó: Yuri Smityuk / TASZSZ / Getty Images)