Mario Draghi olasz miniszterelnök megnyerte a bizalmi szavazást a felsőházban, a szenátusban szerdán, de a három fő koalíciós párt megtagadta a részvételt a szavazáson, amivel gyakorlatilag aláásta a kormány jövőjét.
Az indítványban arra kérték a felsőházat, hogy hagyja jóvá Mario Draghinak azt a beszédét, amelyben egységet követelt koalíciós szövetségeseitől.
A szavazáson 95-en támogatták, 38-an ellene szavaztak. Több tucat szenátor azonban távol maradt a voksolástól.
Ez a helyzet azt jelentheti, hogy feloszlatják a parlamentet, és előrehozott választások várhatók, mivel Draghi elveszítette a koalíció három fontos tagjának támogatását: a Silvio Berlusconi volt miniszterelnök által vezetett jobbközép Hajrá, Olaszországét (FI), a jobboldali Ligáét, amelyet Matteo Salvini vezet, továbbá az Öt Csillag Mozgalomét (M5S).
Az FI és a Liga törvényhozói az MTI szerint nem vettek részt a szavazáson. Az Öt Csillag Mozgalom (M5S) szenátorai szintén nem szavaztak, de az ülésteremben maradtak, nyilvánvalóan azért, hogy megakadályozzák a határozatképtelenséget.
Olasz lapértesülések szerint Draghit csütörtökön várja Sergio Mattarella köztársasági elnök. Ezt megelőzően várhatóan még a képviselőházban is tartanak bizalmi szavazást.
Draghi nemzeti egységkormánya a múlt héten került válságba, miután a kormánykoalíció fontos részét képező M5S nem támogatta a kormányt egy rendeletről szóló bizalmi szavazáson. A miniszterelnök benyújtotta lemondását, de Sergio Mattarella államfő nem fogadta el, és felkérte a kormányfőt, hogy forduljon a parlamenthez, és mérje fel a politikai erőviszonyokat.
Szerdán kora reggel a miniszterelnök azt mondta a szenátusban, hogy a végrehajtó hatalom számára „az egyetlen út” a „bizalmi paktum újjáépítése”, amelyre alapult.
A kormánykoalíció jobbközép pártjai azonban – élükön a Ligával és a Hajrá, Olaszországgal – ezt gyakorlatilag elutasították, és felszólították Draghit, hogy alakítson új kormányt az M5S nélkül.
Mario Draghi reggel kijelentette, hogy megpróbálja folytatni a nemzeti egységkormányzást, mivel nem hagyhatta figyelmen kívül a különböző szférákból – többek között az üzleti élet vezetőitől, az egyetemi dékánoktól és az önkéntes szövetségektől – érkező, őt maradásra felszólító hangokat.