Amióta Oroszország megtámadta Ukrajnát, sok szó esik a döbbenetes méretű ukrán migrációs hullámról. Ám ezzel párhuzamosan nem csupán az ukránok menekülnek hazájukból, hanem az oroszok is. Ráadásul nem is kevesen. Tanulságos, a Kremltől független kutatás készült az orosz kivándorlók motivációiról és helyzetéről. A helyzet nem túl biztató, és egyre csak romlik.
Amióta Oroszország február 24-én megtámadta Ukrajnát, egyes becslések szerint akár már a nyolcszázezret is közelítheti azon oroszok száma, akik a háború kitörése után hagyták el hazájukat. Amennyiben az adatok helytállók, a jelenlegi az utóbbi évtizedek legnagyobb kivándorlási hulláma Oroszországban, amire a Szovjetunió összeomlása óta nem volt példa – írja a Lettországban működő független orosz hírportál, a Meduza.
A hatalmas méretű kivándorlás jelensége a szociológusokat is élénken foglalkoztatja, ezért indított kutatást körükben munkatársaival Mitya Aleszkhovszkij újságíró, médiamenedzser, aki régóta vezet szociális, jótékonysági projekteket. Az OK Russians nevű kezdeményezés leginkább azt igyekszik megvizsgálni, hogy a háború februári kirobbanása óta jellemzően kik és miért hagyják el Oroszországot, hogy érzik magukat a kitelepülés után, továbbá milyen terveik vannak.
Mindenekelőtt a felső középosztálybeli, diplomás, képzett oroszok mennek el az utóbbi hónapokban Oroszországból, akik megtehetik, hogy máshol teremtsenek új egzisztenciát. Oroszországból most áttelepülni lényegében egyfajta kiváltság, ennyiben is különbözik a jelenlegi orosz kivándorlási hullám egy klasszikus menekültválságtól. Bár kétségtelenül vannak köztük olyanok is, akik politikai okokból, valamiféle fenyegetéstől tartva távoznak hazájukból – foglalta össze Margarita Zavadszkaja, a Helsinki Egyetem szociológusa kutatásuk friss eredményeit. A kutató hozzátette: a helyzet bizonytalansága miatt egyelőre nehéz megbecsülni, objektíven felmérni, hogy ki a klasszikus orosz kivándorló, illetve ki az, aki csupán ideiglenesen, az országot sújtó nyugati szankciók idejére hagyta el hazáját. Sokszor maguk a kutatásban részt vevők sem tudtak válaszolni erre a kérdésre.
Ha szakmák és foglalkozások alapján nézzük, elsősorban az orosz IT-szektorban tevékenykedők vándorolnak ki most Oroszországból: ők nem is feltétlenül programozók, informatikusok, hanem a szférában dolgozó, például ügyfélkapcsolati munkatársak, a kiszolgálószemélyzet tagjai. Az ő arányuk a kutatás szerint akár 45 százalék is lehet.
A kivándorlók csoportjának szintén jelentős részét teszik ki a kulturális szféra tagjai, tanárok, akadémikusok, valamint irodai alkalmazottak. A következő jól elhatárolható csoportot az újságírók alkotják.
Az aktuális orosz menekülthullám sajátossága, hogy a háború óta kivándorlók átlagéletkora 32 év, ami azt jelenti, hogy mindenekelőtt az aktív, munkaképes korú oroszok teszik át más országba a székhelyüket. Olyanok, akiknek már van karrierjük, sőt kezdenek vezetői pozíciót betölteni, és önálló egzisztenciával, megtakarításokkal rendelkeznek. Ami a kutatási adatokból szintén kirajzolódik, hogy a most kivándorlók többsége gyermektelen család vagy egyedülálló.
A kivándorlók több mint egynegyede orosz mércével mérve jómódú, például megteheti, hogy autót vásárol. Vagyis ebből is látszik, hogy az ország elhagyásának lehetősége elsősorban azon oroszok kiváltsága, akiknek erre megvan a kellő anyagi hátterük
– hangsúlyozta Margarita Zavadszkaja, aki arról is beszélt: nem szabad egyértelműen kijelenteni, hogy a háborút támogatók maradtak az országban. Leginkább azért, mert azt egyelőre senki sem tudja megállapítani, hogy pontosan hány orosz ítéli el az Ukrajna ellen indított „különleges katonai műveletet”, hiszen az orosz állami médiában gátlástalanul meghamisítják az úgynevezett közvélemény-kutatások eredményeit.
Az adatok szerint a most távozó oroszok legszívesebben három országba tartanak:
Mivel Törökország sem feltétlenül a maga szabad, demokratikus légköréről híres, a szociológus úgy látja, ezek az országok vélhetően nem az orosz kivándorlók végső célpontjai. Inkább arról van szó, hogy az oroszoknak a vízummentesség miatt Törökországba, Grúziába és Örményországba a legkönnyebb beutazniuk.
Ráadásul a kutatás válaszadói nem közszereplők, pláne nem orosz ellenzéki aktivisták, hanem teljesen hétköznapi, dolgozó állampolgárok, akiknek éppen ezért az említett országokban nem kell a kitoloncolástól vagy más hasonló retorzióktól tartaniuk.
A visszajelzések alapján nem a nyelvtudás a fő motiváció, az csupán a bónusz az orosz kivándorlók számára, hogy ebben a három országban a lakosság egy része beszél oroszul, illetve megszokott, hétköznapi jelenség az orosz turisták jelenléte.
Sőt az Oroszországot elhagyók között komoly dilemma, hogy etikus-e egyáltalán most oroszul beszélni, ne váltsanak-e inkább angolra. Közülük sokan most a piros útlevelüket is szégyellik, és próbálnak úgy tenni, mintha nem is oroszok lennének.
Erre a kivándorlórétegre szintén erősen jellemző, hogy nem politikai üldözöttek, effektíve nem menekülnek az országból, hanem áttelepülnek. A politikai helyzet alakulása ettől függetlenül élénken foglalkoztatja őket, olvassák az orosz, valamint ugyanúgy az angol nyelvű, nemzetközi sajtót is
– mutatott rá a szociológus vizsgálataik egy újabb tanulságos összefüggésére, és azt is elmondta, hogy az orosz bevándorlók hagyományosan könnyen és gyorsan integrálódnak a helyi külföldi közösségekbe, így orosz diaszpórák gyakorlatilag alig léteznek.
Margarita Zavadszkaja szerint jó kérdés, hogy mi lesz a nagy létszámú kivándorló oroszok sorsa: akik kifejezetten gazdasági okokból vándorolnak ki, és megtalálják helyben a számításukat – ők nagy eséllyel hosszú távon telepednek le egy másik országban, asszimilálódnak, így többé nem kötik a jövőjüket Oroszországhoz.
Más dolog a realitás, valamint az egyes országok foglalkoztatási és migrációs politikája. Az pedig szintén nem elhanyagolható szempont, hogy az oroszokhoz való viszonyulás jelenleg nem a legkedvezőbb, bár távol sincs annyi negatív példa az oroszokkal szembeni nyílt diszkriminációra, mint ahogy azt a Kreml és az orosz propaganda előszeretettel állítja.
A felmérés arra is egyértelműen rámutatott, hogy a háború februári kitörése óta a kivándorló oroszok nincsenek különösebben jó mentális állapotban, sőt. A válaszadók általában negatívnak írták le az érzéseiket, több mint hetven százalékuknak meggyőződése, hogy életkörülményei az idő műlásával romlani fognak. Vagyis egyértelmű, hogy a kivándorlók depressziósak és kétségbe vannak esve.
Attól tartok, hogy ezek a nyomasztó érzések idővel egyre csak mélyülnek, amennyiben a helyzet nem változik. A háború folytatódik, ami emberek halálával jár. Akik pedig most többek között Grúziában, Örményországban vagy Törökországban vannak, azt élik meg, hogy napról napra romlik és egyre bizonytalanabbá válik az ő helyzetük is. Miközben annak reménye is egyre valószínűtlenebbé válik, hogy visszatérhetnek Oroszországba, és úgy élhessenek, mint korábban
– összegezte Margarita Zavadszkaja kutatásuk tanulságait, akinek ígérete szerint folyamatosan vizsgálják az orosz kivándorlók helyzetét, és várhatóan egy hónapon belül újabb adatokkal és felmérési eredményekkel jelentkeznek.
Az orosz–ukrán háború eseményeit folyamatosan követjük, csütörtöki percről percre frissülő cikkünket ITT találja.
(Borítókép: Emberek sétálnak a Vörös téren, a Szpasszkaja torony és a Szent Bazil-székesegyház előtt Moszkva belvárosában 2022. június 7-én. Fotó: NATALIA KOLESNIKOVA / AFP)