Az orosz elnök baráti hangvételű levelet küldött Észak-Korea vezetőjének az ország Japántól való függetlenedésének 77. évfordulójára, ez azonban önmagában nem fogja megváltoztatni a térség biztonságpolitikai struktúráját.
Az észak-koreai állami hírügynökség hétfőn közölte, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök szorosabbra fűzné a kapcsolatokat Észak-Koreával. Putyin ezt a Koreai-félsziget felszabadulásának 77. évfordulóján közölte levélben az ország diktátorával, Kim Dzsongunnal.
Közös erőfeszítésekkel továbbra is bővíteni kell az átfogó és konstruktív kétoldalú kapcsolatokat
– írta az orosz elnök, hozzátéve, hogy ez segít megerősíteni a Koreai-félsziget és az északkelet-ázsiai térség biztonságát és stabilitását.
Kim levelet is küldött Putyinnak, amelyben azt írta, az orosz és az észak-koreai fél közötti barátság a második világháborúban a Koreai-félszigetet 1910 és 1945 között megszálló Japán felett aratott győzelemmel kezdődött.
A két ország stratégiai és taktikai együttműködése, támogatása és szolidaritása azóta új szintre lépett
– írta Kim, különösen az ellenséges katonai erők fenyegetéseinek és provokációinak meghiúsítására irányuló közös erőfeszítéseik során.
Az észak-koreai állami hírügynökség nem nevezte meg konkrétan, hogy kikre gondolt „ellenséges katonai erők” alatt Kim Dzsongun, azonban az mindenképpen jelzésértékű, hogy a keményvonalasabb dél-koreai elnök és a japán miniszterelnök hatalomra jutása után, a Japántól való függetlenség elnyerése alkalmából váltott levelet Putyin és Kim.
Bartók András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok és Diplomácia Tanszékének munkatársa, valamint a Biztonságpolitikai Szakkollégium alelnöke azonban úgy látja, amit most látunk Észak-Koreától, az csupán folytatása az eddigi stratégiának, és elsősorban retorikai téren érzékelhető a változás.
A szakértő hozzátette, már Mun Dzsein elnökségének végén is jellemzőbb volt a diktatúra részéről a konfrontatívabb hangnem, a ballisztikus és más típusú rakétákkal való kísérletezés pedig ekkor is zajlott. Bartók András hozzátette, Donald Trump igyekezett úgy eladni eredményeit, hogy személye is fontos tényező volt abban, hogy enyhülés jelentkezett az észak-koreai megnyilvánulásokban, de
a Kim-rezsim nem mutatta igazolható jeleit az atomprogram visszaépítésének, és feltételezhetően azóta is fejlesztik ezt a képességet.
Bár Dél-Koreában Jun Szuk Jol hatalomra kerülése valóban nagyobb bizalmatlanságot hozott Észak-Korea felé, Japánról ez már kevésbé mondható el. Bartók András kiemelte, Kisida Fumio gyakorlatilag a meggyilkolt volt japán miniszterelnök, Abe Sindzó korábbi kormányának tagjaiból válogatta össze saját adminisztrációjának jó részét. A szakértő úgy fogalmazott,
az elmúlt időszakban a miniszterelnökök változtak, de a külpolitikai program nem.
Az Abe lemondása utáni „átmeneti” időszakban Szuga Josihide saját korábbi politikai profiljához képest látványos külpolitikai aktivitást produkált, ami meglepte saját pártját is. A szakértő elmondta, Szugát vélhetően Abe és a párt amolyan átmeneti vezetőnek szánta.
A japán politikai vezetők Szuga kormányzati időszakában kezdtek el arról beszélni, hogy Japán és Tajvan biztonsága össze van kötve, és Bartók András szerint egy közvetlen konfliktus esetén feltételezhetően Japán katonailag is támogatná valamilyen módon Tajvant. Ez az elképzelés is részben Abe Sindzóhoz kapcsolódik, aki ezt Szuga miniszterelnöksége alatt vetette föl.
A szakértő úgy látja, a levélváltás Vlagyimir Putyin és Kim Dzsongun között szintén elsősorban retorikai fogás. Oroszországnak minden lehetőség jól jön, amellyel a nemzetközi sajtó középpontjába tud kerülni, és azt tudja mutatni kifelé, hogy szorult helyzete ellenére aktív külpolitikát folytat.
Bartók András kiemelte, azért sem nagyon lehet többről szó, mivel Észak-Korea nem igazán lenne potenciális fölvásárlója az orosz energiahordozóknak, gazdasága saját, javarészt szénerőforrásaira épül, a probléma nem az energiahordozó-hiány, hanem a technológiai infrastruktúra hiánya.
Azt az elképzelést logisztikai szempontból szinte képtelenség lenne kivitelezni, hogy a diktatúra esetleg katonai segítséget nyújtson Oroszországnak Ukrajnában.
A Szovjetunió egykor Észak-Korea fő szövetségese volt, ennek keretei között gazdasági együttműködést és segélyeket kínált a kelet-ázsiai országnak. A kapcsolat azonban a vasfüggöny összeomlását megsínylette, ezt követően viszont a 2000-es évektől ismét szorosabbra fűzték az együttműködésüket.
Júliusban Észak-Korea azon kevés ország közé tartozott, amely hivatalosan elismerte a két, Oroszország által támogatott kelet-ukrajnai szeparatista államot. Ukrajna a lépés miatt azonnal megszakította kapcsolatait Phenjannal.
Az orosz–ukrán háború árnyékában kiújultak a konfliktusok az indopacifikus térségben is, ennek csúcspontja Nancy Pelosi tajvani látogatása volt. Arról, hogy a japán és a dél-koreai hozzáállásban milyen változásokat hozhat Kisida Fumio, valamint Jun Szuk Jol hatalomra kerülése, ebben, valamint ebben a cikkünkben írtunk.
Az említett két ország, amely az USA szövetségese a térségben, okkal érezheti magát fenyegetve, hiszen Kína egyre erőteljesebben fogalmazza meg igényeit Tajvanra vonatkozóan. Arról az Indexen itt számoltunk be részletesen, hogy a szigetország számára milyen tanulságokat hordozhat az ukrajnai háború.
(Borítókép: Vlagyimir Putyin és Kim Dzsongun 2019-ben. Fotó: Mikhail Svetlov / Getty Images)