Koszovó 2008. február 17-én, napra pontosan 15 éve egyoldalúan kikiáltotta függetlenségét Szerbiától, miután évtizedekig feszült volt a viszony a kisebbségbe szorult szerb és a túlnyomó többségű, jobbára albán lakosság között.
Az Egyesült Államok és az Európai Unió több országa – köztük Magyarország – elismerte az egykori szerb tartomány függetlenségét. Az egykori anyaország, Szerbia erős szövetségesével, Oroszországgal a háta mögött erre nem hajlandó.
Az ott élő szerbek többsége sem ismeri el Pristina fennhatóságát.
A legutóbbi népszámlálást 2011-ben tartották, a szerbek azonban bojkottálták. A becslések szerint az idénre tervezett újabb népszavazás előtt 1,8 millió lakosa van a Magyarországnál kilencszer kisebb, alig tizenegyezer négyzetkilométer területű országnak.
A népesség több mint 90 százalékát albánok, 5,3 százalékát szerbek alkotják, a többiek bosnyákok, törökök és romák. Egy évszázada Koszovóban 290 ezer albán és 115 ezer szerb élt.
A jugoszláv elnök, Tito 1980-ban bekövetkezett halála utáni gazdasági válság a nacionalizmus feléledésének malmára hajtotta a vizet. Alig egy évvel később a pristinai egyetemen kitört zavargások hullámai szétcsaptak a tartományban.
A szerbek ekkoriban kezdtek menekülni az őshazájuknak tartott Koszovóból, ahol a mohácsihoz hasonló csatát vívtak a törökökkel a mai Pristina melletti Rigómezőn 1389-ben.
Az ütközet kimenetele vitatott, tény viszont, hogy az oszmán birodalom évszázadokra leigázta Szerbiát.
A néhai Jugoszlávia kilencvenes évekbeli felbomlása után Szerbia a koszovói szakadárok függetlenedési törekvéseire a terület albán lakossága elleni brutális fellépéssel válaszolt, amelynek csak a NATO 1999-es katonai beavatkozása vetett véget. Az egykori – a Vajdasághoz hasonló – szerb tartomány 2008-ig az ENSZ felügyelete alatt állt.
A népesség többségét alkotó albánok zöme az önállóság híve. A megbékélés a régóta kisebbségbe szorult szerbekkel várat magára. Az északi, szerb többségű területeken élők közül sokan nem hajlandók elismerni a koszovói intézményeket. Ennek egyik példája volt a rendszámháború.
Az ókorban a térség a római birodalom ellenőrzése alatt állt, ahol illír vagy trák eredetű nép, a dardani élt. A szlávok a 6. században kezdtek letelepedni a területen, amely lassan kicsúszott a római/bizánci ellenőrzés alól, és vitatott határvidékké vált. Szerbia a 12. században szerezte meg az ellenőrzést Koszovó felett, amely a szerb birodalom központjává vált. Ebben az időszakban számos szerb ortodox templom és kolostor épült.
A rigómezői csata után az oszmán uralom öt évszázadra bekebelezte Szerbiát. Ebben az időszakban a vallási és etnikai egyensúly a muszlimok és az albánok javára billent.
Szerbia a balkáni háborúk után, közvetlenül az első világháború előtt, 1912-ben szerezte vissza „őshazáját” a törököktől, majd 1946-ban Koszovó a jugoszláv föderáció része lett Szerbia tartományaként.
Teljes autonómiáját 1974-ben ismerte el a jugoszláv alkotmány. Koszovó saját kormányt és törvényhozást kapott. Nem sokkal később már teljes önállóságot követeltek a szakadárok, Belgrád azonban 1981-ben kemény kézzel elfojtotta a szeparatista zavargásokat.
Szerbia elnöke, Slobodan Milošević 1990-ben megfosztotta Koszovót autonómiájától. Az elrendelt szerb közigazgatás újabb albán tiltakozásokat váltott ki. Jugoszlávia erőszakos felbomlásának kezdetén, 1991-ben a koszovói albánok passzív ellenállási mozgalmat indítanak, de nem sikerül kivívniuk a függetlenséget.
A Koszovói Felszabadítási Hadsereg, az UÇK 1996-ban fokozta a koszovói szerb hatóságok elleni támadásokat. Miután a koszovói konfliktus megoldásának nemzetközi erőfeszítései kudarcot vallottak, a NATO 1999-ben szerb célpontokat bombázott.
A csonka jugoszláv és szerb erők válaszul etnikai tisztogatásba kezdtek, ami az ott élő albánok tömeges kivándorlásához vezetett. A becslések szerint nyolcszázezren hagyták el otthonaikat. A békemegállapodást követően a jugoszláv és szerb erők kivonulnak Koszovóból, ahol az ENSZ által támogatott közigazgatás vette át a hatalmat.
Koszovó 2008-ban egyoldalúan kikiáltotta függetlenségét. A nemzetközi felügyelet 2012-ben szűnt meg, a NATO vezette békefenntartók – köztük magyarok – és az EU jogállamisági megfigyelői azonban maradtak.
Koszovó és Szerbia tíz éve, 2013-ban mérföldkőnek számító megállapodást kötött a kapcsolatok normalizálásáról, amely nagyfokú autonómiát szavatolt az északi, szerb többségű területeknek. A két fél megegyezett abban, hogy nem akadályozzák egymás uniós tagságra irányuló erőfeszítéseit.
A koszovói 120 tagú törvényhozásban a népességarányhoz képest több, 10 hely illeti a szerbeket, 10 pedig más kisebbségeket. Innen vonultak ki tiltakozásul a szerb képviselők a rendszámtáblacsere miatt.
Két éve, 2021 áprilisában a parlament Vjosa Osmani házelnököt választotta államfőnek, aki ötéves időtartamra tölti be ezt a tisztséget. Elődje, Hashim Thaci 2020 novemberében azért mondott le, mert háborús bűnök miatt vádat emeltek ellene Hágában.
Az elnök szerepe ceremoniális. Az országot a kormány irányítja – élén Albin Kurti miniszterelnökkel, aki 2021 márciusában került a kabinet élére.
Noha az EU-ról kritikusan nyilatkozott, mert „egyes uniós tagállamok” megakadályozzák a vízummentességet, egészébe véve elismerte, hogy az Európai Unió sokat segített Koszovónak, amely „alig várja”, hogy egy nap csatlakozhasson a többi tagállamhoz.
A kiterjedt korrupció, a csempészet és a szervezett bűnözés azonban nem csak a fejlődést hátráltatja, hanem aláássa Koszovó uniós csatlakozási szándékát.
A Nemzetközi Bíróság 2010 júliusában jelzésértékű véleményében leszögezte, hogy Koszovó függetlenségének kikiáltása nem sértette az általános nemzetközi jogot.
Hogy pontosan hány ország ismerte el Koszovó függetlenségét, mind a mai napig nem tudni. Egyesek – például Bissau-Guinea – ugyanis először elismerték, majd néhány évvel később, általában belgrádi nyomásra, visszavonták döntésüket. Az uniós tagországok zöme, köztük Magyarország, az elsők között ismerte el Koszovót független államként, amit egy helyi honlap magyar nyelvű szöveggel, „Nagyon köszönjük!” hálálkodással nyugtázott. Itt még azt írta, hogy 113 ország ismerte el az új önálló államot 2019-ig, egy másik, frissebb jelentés szerint számuk egy évvel később zsugorodott, és az ENSZ 193 tagállama szerint 101 tartja önállónak a kicsiny országot. A legfejlettebb G20-ak közül Koszovó függetlenségét nem ismerte el Argentína, Brazília, Dél-Afrika, India, Indonézia, Kína, Mexikó és természetesen Oroszország sem.
(Borítókép: Pristina 2022-ben. Fotó: Ben Kilb / Bloomberg / Getty Images)