A 2020-as választások után nagy reményekkel indult Igor Matovic és az ő Egyszerű Emberek és Független Személyiségekre keresztelt pártja, azonban Matovic Robert Fico-ellenes koalíciója végül egy hatalmas bukás lett. Miközben Matovic valahogy próbálja megmenteni azt, ami a pártjából maradt, Fico azt szeretné elérni: ne szeptemberben, hanem már nyáron visszakerüljön a kormányra. De kinek a célja fog teljesülni?
Annak ellenére, hogy Szlovákiában már decemberben megbukott az Eduard Heger vezette kisebbségi kormány, és a parlament meg is állapodott, hogy szeptember 30-én előrehozott választások lesznek, csak igazán most pezsdült fel az élet a szlovák politikában:
Emellett a parlamentben sem állt meg az élet, bár az ügyvivő kormány jelenleg nem igazán tud semmit sem csinálni, mivel a parlament általában döntésképtelen. Utóbbi leginkább annak köszönhetően, hogy a kormány bukása után végre összeállt az OĽaNO–SaS-tengely, és ha már közösen nem tudtak kormányozni Matovic és az SaS-pártelnök Richard Sulík közötti folyamatos konfliktusok miatt, a parlamenti munka akadályozása mindkettejük érdeke.
Az egész szlovák politika lassan már egy kafkai regénynek tűnik, de mégis mi folyik az északi szomszédunknál?
Ahhoz, hogy megértsük, miért uralkodik a szlovák sajtó szerint is kaotikus helyzet az ottani politikai életben, kicsit vissza kell mennünk az időben. Mint ismert, a 2020-as választásokon a protesztpártként indult, leginkább centrista-populistaként definiálható Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OĽaNO) szerezte a legtöbb szavazatot.
Kormányfőjelöltként Matovicnak alkotmányozói többséghez egy elég színes kormánykoalíciót kellett összeverbuválnia: az OĽaNO mellett a koalíció tagja lett a Boris Kollár vezette konzervatív-populista Sme rodina (Család vagyunk), a libertariánus, fiskális konzervatív Richard Sulík vezette Szabadság és Szolidaritás (SaS), illetve az egykori államfő Andrej Kiska által alapított – majd a kormányra lépés után fél évvel magára hagyott – jobbközép-liberális Za ľudí (Az emberekért).
A pártok viszonylag hamar megegyeztek arról, hogy az OĽaNO-elnök Igor Matovic vezényletével közösen fogják kormányozni Szlovákiát, azonban ez a kormányfő szokatlan politikai stílusa és véletlenszerű döntései miatt valójában soha nem is működött:
Utóbbiban a parlamenti többség végül szeptember 30-a mellett döntött, aminek köszönhetően Heger ügyvivő miniszterelnökként még nyolc hónapig hatalomban maradhat, ami példátlan a modern demokráciákban.
Matovicnak a fentebb részletezett teljesítményével sikerült nemcsak összesen két kormányt megbuktatnia, és minden lehetséges szereplővel összevesznie, hanem a pártját is a földbe állította: a korrupcióellenességével – és a Robert Fico kormányai alatt kiépült feltételezett maffiaállam elleni harcával – kormányra kerülő pártot már sok választó nem veszi komolyan, ráadásul a pártban belső feszültségek is vannak.
A pártelnök Matovic nem akar felhagyni a politikával, ráadásul az utóbbi időben kampányüzemmódba kapcsolva észszerűtlen, kampányígéreteknek felérő javaslatokkal áll elő – a héten például benyújtott egy javaslatot, miszerint az előrehozott választáson a szavazók kapjanak 500 eurót, de az ő vezette kormány által eltörölt ingyenes iskolai közétkeztetést is visszahozná –, miközben Hegernek elege van pártelnökéből.
A megbuktatott miniszterelnök úgy látja, pártelnöke ellehetetleníti a normális politizálást, és eleve Matovic ámokfutása miatt vonták meg tőle a bizalmat, ezért régóta kacérkodik azzal, hogy kilépjen a pártból
– ugyanakkor erre még továbbra sem adott egyértelmű választ.
Azonban azt Heger is látja, Matovicból még egyszer nem lesz miniszterelnök, a pártelnök pedig nem engedné ki a hatalmat a kezéből, így az ő napjai az OĽaNO-ban meg vannak számlálva: ha pártelnökével nem tud leszámolni, vagy eljelentéktelenedik, vagy kilép a pártból és újat alakít – Szlovákiában egyébként az ilyen pártalakítások gyakoriak, csak a 2020-as választások óta két pártszakadás volt: a Smerből kilépett Peter Pellegrini létrehozta a szociáldemokrata Hlas-SD-t, míg a szélsőjobboldali Milan Uhrik az ĽSNS-ből lépett ki és hozta létre a Republikát.
Ugyanakkor Heger előtt egy másik párt kapuja is nyitva áll: az autoriter Meciar-korszakot 1996-ban a demokratikus pártok összefogásával leváltó Mikulas Dzurinda január végén jelentette be új pártját, a modrá koalíciát, ahova bajtársakat keres.
A párt az előző választáson még a liberális Progesszív Szlovákiával együttinduló Spolu és egy másik párt egyesülésével jött létre, de az egykori miniszterelnök emellett más pártokkal is tárgyal pártszövetségről – igaz, eddig nem sok sikerrel: Dzurinda korábbi pártja, a legutóbbi választáson az ötszázalékos bejutási küszöbtől 0,35 százalékponttal elmaradó Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) már bejelentette, ők egyedül indulnak, de a Matovic- és Heger-kormányok második legnagyobb kormánypártja, az Sme rodina eddig nyitottnak tűnik az együttműködésre.
Ugyanakkor Hegernek a jövő kiszámíthatatlansága mellett a jelenben is sok gondja akad. Amellett, hogy külügyminisztere épp Magyarországot vizionálja ellenségnek, ügyvivő miniszterelnökként kormánya nem sok mindent tud elérni, ráadásul még a parlament is általában döntésképtelen: a kormány mögött nincs meg a parlamenti többség, de még az ellenzéki pártok javaslatait sem tudják elfogadni, akik leginkább azt szeretnék elérni, hogy szeptember 30 helyett még a nyáron tartsák meg a választásokat.
A héten például a Smer és a Hlas kérésére e témában egybehívott rendkívüli ülést MEG se tudták nyitni, mivel az OĽANO és az SAS közösen blokkolták azt.
A megbénított parlament már Zuzana Caputova elnököt is zavarja. Caputova arra szólította fel a parlamenti pártokat, hogy ezt a színjátékot ne folytassák szeptemberig, hanem döntsenek arról, hogy mihamarabb rendezzék meg a kormány megbuktatása miatt szükséges előrehozott választásokat.
Matovic erre szokásához híven csak visszaszólt az elnöknek, miközben a kormányt megdöntő Sulíkék széttárva a kezüket azt mondják: ők csak akkor támogatják a korábbi időpontot, ha azt a megbuktatott kormánykoalícióban szerepelt pártok elfogadják.
Erre pedig nem sok az esély, mivel a legutóbbi közvélemény-kutatási adatok szerint az eddig kormánypártok borzalmasan állnak.
Az előző választásokat megnyerő OĽaNO-t jelenleg 7,3 százalékponttal a negyedik helyre mérik, míg ugyan az SaS-t ennél jobban, 7,9 százalékpontra, de ez így is bőven elmaradna a párt 2020-as eredményétől. A Sme rodina még bejutna a maga 7,1 százalékpontos eredményével, de a Za ľudíról már szinte most kijelenthető, hogy szeptember után nem lesz parlamenti képviselőjük.
Így a két, a kormányon folyamatosan civódó párt célja az időhúzás: reményeik szerint a jelenlegi káoszt saját erényükre tudják fordítani és növelni tudják a támogatottságukat, hogy aztán abban reménykedjenek, hogy a másik nélkül is meg tudják állítani, hogy Fico visszakerüljön a kormányrúdhoz.
Ez az ötlet papíron lehet, hogy működik, de jelenleg nem látni, hogy Matovic és Sulík honnan tudnának szerezni új szavazókat: akik a 2020-as választások óta eltelt időszakban kiábrándultak a két politikusból, a parlamenten kívüli Progresszív Szlovákiánál találtak eddig menedéket.
Ezzel egy időben a szlovákiai magyar pártoknál sem állt meg az élet. A 2020-as választások után három pártból (Magyar Közösség Pártja, Összefogás Mozgalom, Most-Híd) létrejövő Szövetségben az időközben Magyar Konzervatív Platformmá átnevezett MKP, illetve az egész párt vezetője, Forró Krisztián korábban azon dolgozott, hogy megszüntesse a korábbi pártokból létrejött platformokat, hogy így a Fidesz–KDNP-vel jó kapcsolatokat ápoló egykori MKP legyen a domináns, de állítása szerint e céljáról már lemondott.
Emellett Forró választási együttműködésről is tárgyal egy másik magyar kisebbségi párttal, a Simon Zsolt vezette Magyar Fórummal, de eddig nem sikerült megegyezniük. Ahogy szintén kérdéses, hogy a Matovic-szövetséges OĽaNO-s Gyimesi György a magyar lista kedvéért otthagyja-e eddigi pártját.
(Borítókép: Igor Matovic. Fotó: Omar Marques / SOPA Images / LightRocket / Getty Images)