Több európai vezető, valamint a magyar kormányzat is törekedett arra, hogy közvetítőként lépjen föl az orosz és az ukrán fél között, a kulcsfigura azonban az eddigiek alapján Recep Tayyip Erdogan török elnök lehet.
Már a totális orosz offenzíva előtt nagy volt a feszültség az ukrán és az orosz fél között, a diplomáciai közvetítés pedig már 2021 utolsó harmadában megindult. A konfliktus előzményei között katalizátorként hatott Vlagyimir Putyin orosz elnök 2021 júliusában írt esszéje, amelyben kijelentette, ukránok tulajdonképpen nem is léteznek.
2021 őszén megkezdődtek a csapatösszevonások az ukrán határ közelében, a Pentagon pedig többször is jelezte hírszerzési forrásokra hivatkozva, hogy Moszkva invázióra készül, habár Antony Blinken amerikai külügyminiszter ez év decemberében még úgy nyilatkozott, Ukrajna és Georgia is közelebb kerülhet a NATO-tagsághoz.
2022 február elején indultak meg a komolyabb közvetítő látogatások Kijevben és Moszkvában. Orbán Viktor miniszterelnök február 1-jén utazott Oroszországba, ahol elsősorban energetikai kérdésekről tárgyalt Putyinnal. Ezzel egy időben látogatott Ukrajnába Volodimir Zelenszkij meghívására Recep Tayyip Erdogan török elnök is.
Erdogan ekkor a már korábban megindult drónszállításokról, valamint arról tárgyalhatott az ukrán elnökkel, hogy a náluk bujkáló török ellenzéki vezetőket adják ki Ankarának.
Törökország szerepe ekkor is meglehetősen ellentmondásos volt, hiszen fegyverekkel támogatta Ukrajnát, ugyanakkor az orosz balti-tengeri flottának például megadta az átkelési engedélyt a Boszporuszon és a Dardanellákon.
Február 7-én Emmanuel Macron francia elnök járt Moszkvában, majd egy nappal később Kijevben. Ekkor már pattanásig feszült volt a helyzet, Macron pedig próbált vezető közvetítőként föllépni a két fél között. Mint később kiderült, a francia elnök és a magyar kormányzat ez irányú erőfeszítései ellenére ebben a szerepben leginkább Erdogant fogadta el a két fél.
Az átfogó orosz offenzíva megindulása után nem sokkal már tárgyalóasztalhoz ült az orosz és az ukrán fél, azonban sem február végén, sem március közepén nem sikerült megegyezni. Sajtóhírek szerint a háború első napjaiban Zelenszkij fölajánlotta Ukrajna semlegességét és a kisebbségi törvények lazítását Putyinnak, aki viszont ekkor még úgy érezte, totális győzelmet tud aratni, és bábkormányt alakíthat Kijevben.
Az idő, valamint a Kijev környéki orosz vereségek azonban az ukránok malmára hajtották a vizet, és a tavasz folyamán Zelenszkij már hallani sem akart tárgyalásokról.
Ami viszont elsősorban Európát, Afrikát és a Közel-Keletet aggasztotta, az az élelmiszer-biztonság és az energetika kérdésköre.
Bár az orosz hadsereg észak-ukrajnai veresége, valamint a hadigépezet gyengeségei egyre jobban kiütköztek a háborúban, Oroszország Odessza kivételével a Fekete-tenger teljes partvidékét elfoglalta, és meg is tudta tartani. Az ukrán gabona így sokáig nem tudott eljutni Afrikába és a Közel-Keletre, itt pedig ismét képbe került a török elnök.
Karl Nehammer osztrák kancellár moszkvai látogatása áprilisban egyedi volt, azonban nem jelentett mérföldkövet. Ezzel szemben Erdogan közvetítő szerepe sokkal inkább sikeres volt, és ha nehézkesen is, de a két fél megegyezett a humanitárius folyosó megnyitásáról a Fekete-tengeren, így az ukrán gabona elméletben már komolyabb nehézségek nélkül eljuthatott a mediterrán térségbe.
A háború Kelet- és Dél-Ukrajnára való korlátozódása egyre több európai és világpolitikai vezetőt ösztönzött arra, hogy a háború által sújtott országba látogasson. Charles Michel, az Európai Tanács elnöke, majd később Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke is Ukrajnában járt.
Az Európai Unió mindvégig Ukrajna mellett állt, és humanitárius, valamint katonai támogatást is nyújtott az ukrán hadseregnek. Politikai szempontból azonban Zelenszkijéket elsősorban gesztusértékű döntésekkel segítették, amelyek közül kiemelendő az ország hivatalos uniós tagjelöltté nyilvánítása.
Ami viszont még fontosabb, hogy az akkori olasz miniszterelnök, Mario Draghi, valamint Macron és Olaf Scholz német kancellár is Kijevbe látogatott 2022 júniusában. Az európai vezetők különvonattal érkeztek az ukrán fővárosba, ahol Zelenszkijjel tárgyaltak, és közös sajtótájékoztatót tartottak.
Szakértők szerint azonban az ukránok vegyes érzésekkel álltak a tárgyalásokhoz, ugyanis ekkor még nem érkeztek meg az ígért nehézfegyverek, másrészt
Draghi, Scholz és Macron is kifejezhette azt az igényét, hogy Kijev akár kompromisszumok árán is, de kössön békét Oroszországgal.
Az ukrán vezetésben meglévő vegyes érzések még tovább fokozódhattak 2022 őszén. Bár az ukrán offenzíva sikereket is hozott magával, ugyanakkor informális úton egyre több amerikai jelzés érkezett Kijev felé, hogy legyen kompromisszumkészebb a tárgyalások iránt. Erre példa az is, hogy a New York Times szerint az ukránok állhattak az egyik vezető orosz politikai filozófus, Alekszandr Dugin lányának meggyilkolása mögött.
Amellett, hogy egyértelmű jelzések érkeztek azzal kapcsolatban, hogy Ukrajna már nem érhet el többet a háborúban, William Burns, a CIA igazgatója és Szergej Nariskin, az orosz hírszerzés, az SZVR igazgatója november 14-én Ankarában tárgyalt. Burns nem sokkal később már meg is üzente Kijevnek: szó sincs arról, hogy az ukránok háta mögött tárgyalnának, azonban szakértők szerint pontosan erről lehetett szó.
A magyar kormányzat bár kifejezte elkötelezettségét Ukrajna területi integritása mellett, és jelentős humanitárius segélyt ad számukra amellett, hogy a menekülteket is segíti, ugyanakkor
a kommunikáció fő eleme a békepártiság lett, különösebb elkötelezettség nélkül a háborúzó felek bármelyike iránt.
Orbán Viktor februári moszkvai látogatása után Szijjártó Péter külügyminiszter áprilisban találkozott az orosz fővárosban kollégájával, Szergej Lavrovval. A magyar külpolitika amellett, hogy fölajánlotta Budapestet lehetséges helyszínként a béketárgyalásokhoz, a közvetítői szerepét elsősorban az energetika területére fókuszálta.
A magyar külügyminiszter július után októberben is Oroszországban járt, ahol egyedüli uniós meghívottként szólalhatott föl az Orosz Energiahét nevű konferencián. Ezen az eseményen Szijjártó a Gazprommal is tárgyalt Magyarország energiaellátásának biztosításáról, 2023 februárjában pedig Minszkbe utazott a Moszkva-barát belorusz kormányhoz. Erről részletesebben is beszélt az Indexnek adott interjújában.
A háború kitörése óta azonban Ukrajnába is indultak magyar kormányzati delegációk. Ruszin-Szendi Romulusz altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnöke, valamint Nagy István agrárminiszter is látogatást tett a szomszédos államban, a legmagasabb szintű diplomáciai találkozót pedig az jelentette, amikor november végén Novák Katalin Kijevbe utazott.
Novák Katalin szerepe kommunikációs szempontból kiemelt a magyar kormányzat részéről a háború tekintetében.
A köztársasági elnök többször is nyíltan felelősségre vonta Moszkvát az ukrajnai agresszióért, bár azt is érdemes megemlíteni, hogy a Kreml az elsők között gratulált, amikor megválasztották.
Orbán Viktor ezzel szemben visszafogottabban nyilatkozik a témában. A kormányfő telefonon tárgyalt Putyinnal és Zelenszkijjel is, az idei februári uniós csúcson pedig személyesen is találkozott az ukrán elnökkel, aki meghívta őt Kijevbe. A miniszterelnök erre azt válaszolta, hogy élni fog a lehetőséggel, amint az időszerű lesz.
Bár az uniós szankciókat Magyarország is megszavazta, és a közös európai álláspontot többnyire nem bontotta meg, a kárpátaljai magyarságot hátrányosan érintő intézkedések, valamint az ország energetikai kiszolgáltatottsága Oroszország irányába rányomja a bélyegét a kormányzati kommunikációra, ami ukrán–magyar viszonylatban is rendre feszültségeket eredményez.
(Borítókép: Vlagyimir Putyin és Emmanuel Macron 2022. február 7-én. Fotó: Kremlin Press Office / Anadolu Agency / Getty Images)