Ukrajna a Nyugatról érkező tankokban látja a háború fordulópontjának legfőbb eszközét, nem szabad azonban megfeledkezni azokról a rendszerekről sem, amelyek lehetővé tették, hogy a megszállt ország több mint egy évvel a konfliktus kirobbanása után is még „életben van”. A következőben azt a három fegyverrendszert mutatjuk be, amelyek a csata legnehezebb hónapjaiban jelentettek segítséget Volodimir Zelenszkij katonáinak.
Amikor Vlagyimir Putyin orosz elnök egy évvel ezelőtt Ukrajnába küldte csapatait, a legtöbb szakértő a megszállók gyors győzelmére számított. A korai orosz sikerre vonatkozó előrejelzések nem váltak valóra, a szakértők pedig számos tényezőt neveztek meg azóta ennek megindoklására, köztük a nagyobb harci kedvet, a jobb katonai taktikát ukrán oldalon, illetve – ami eddig döntő fontosságúnak bizonyult – a nyugati fegyverszállítmányokat.
Bár a közelmúltban rengeteget cikkeztek róla a különböző médiumok, hogy a nyugati harckocsik, valamint a Patriot légvédelmi rendszerek jelentősen befolyásolhatják a háború kimenetelét, ezeket a rendszereket még nem használták az ukrajnai fronton.
Vannak azonban olyan fegyverek, amelyek már sikerrel vizsgáztak és döntő befolyással bírtak a háború eddigi szakaszaira. Íme három kulcsfontosságú fegyver a CNN szerint, amelyeket az ukrán erők pusztító hatékonysággal vetettek be az orosz csapatok ellen.
A háború legelején mindkét oldalon arra számítottak, hogy az orosz páncélosok napokon belül megkezdik a bevonulást az ukrán fővárosba, Kijevbe. Az ukránoknak szükségük volt valamire, ami tompíthatja ezt a támadást, és ezt a Javelin, egy vállról indítható, irányított páncéltörő rakéta formájában találták meg, amelynek legnagyobb előnye, hogy önirányítású.
A rakéta egyértelmű vonzereje a könnyű használatában rejlik, ahogyan azt a gyártó is kiemeli: „A tüzeléshez a lövész a kurzort a kiválasztott célpont fölé helyezi, a Javelin parancsnoki indítóegység ezután egy célzási-indítás előtti jelet küld a rakétának.”
A Javelin egy „tűz és felejtsd el” (angolul fire and forget) fegyver. Amint a kezelője leadja a lövést, egyből kereshet is magának fedezéket, míg a rakéta utat talál a célponthoz.
Ez különösen fontos eszköz volt a háború kezdeti szakaszában, mivel az oroszok hajlamosak voltak oszlopokba rendeződve haladni, amikor városi területekre próbáltak behatolni. A Javelin kezelője egy épületből vagy egy fa mögül tüzelhetett, majd eltűnt, mielőtt az oroszok visszalőhettek volna. A gyártó szerint a Javelin az orosz harckocsik gyenge pontját – a vízszintes felületüket – is jól célozza, mivel a kilövés utáni röppályája felfelé ível, majd felülről esik a célpontra. Ez a háború elején főleg olyan képeken volt jellemzően látható, ahol orosz tankokat robbantottak fel, ezeket gyakran Javelinek okozhatták.
A Javelinek hatása olyan nagy volt, hogy két és fél hónappal a háború után Joe Biden amerikai elnök meglátogatta azt az alabamai üzemet, ahol a Javelineket gyártották, hogy megdicsérje a dolgozókat az Ukrajna védelmében nyújtott segítségükért.
Volt még egy előnye a Javelineknek, ami különösen a háború elején volt lényeges: politikailag elfogadhatóak voltak.
„Alacsony költségük és védelmi célú felhasználásuk miatt más országok számára politikailag könnyebb volt biztosítani őket” – írta Michael Armstrong, az ontariói Brock Egyetem docense a Conversation oldalán. „Ezzel szemben a kormányok nem értenek egyet a drágább támadó fegyverek, például harci repülőgépek küldésével” – tette hozzá.
Az amerikai hadseregben a teljes neve M142 High Mobility Artillery Rocket System, azaz Nagy mobilitású tüzérségi rakétarendszer, amely „egy teljes spektrumú, harcban bevált, minden időjárási körülmények között, éjjel-nappal működő, halálos és gyors reagálású, precíziós csapásmérő fegyverrendszer”.
Egyszerűbben megfogalmazva a HIMARS egy öttonnás teherautó, amely képes egyszerre hat rakétát is kilőni, robbanófejüket jóval a harctér frontvonalán túlra küldeni, majd gyorsan pozíciót váltani, hogy elkerülje az ellencsapást.
Ha a Javelin volt a háború korai szakaszának ikonikus fegyvere, akkor ez a HIMARS-ra a későbbi szakaszokban mondható el
– írta januárban Mark Cancian, a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának nemzetközi biztonsági programjának vezető tanácsadója.
A HIMARS lövedékeinek hatótávolsága 70-80 kilométernyi is lehet akár, GPS-vezérlőrendszerük pedig rendkívül pontos, körülbelül 10 méteren belül találják el a kívánt célpontot.
Tavaly júliusban Roman Sapenkov orosz riporter elmondta, hogy szemtanúja volt egy HIMARS-csapásnak, amely a moszkvai erők által akkoriban elfoglalt területen, a herszoni repülőtéren lévő orosz bázist érte. Elmondása szerint megdöbbentő, hogy az összes rakéta egy fillérnyi területet lefedő részen landolt.
A HIMARS-nak két kulcsfontosságú hatása volt, írta Yagil Henkin, az Izraeli Védelmi Erők Parancsnoki és Törzskari Főiskolájának professzora az amerikai tengerészgyalogság egyetemi kiadványában. A csapások arra kényszerítették az oroszokat, hogy
lőszerraktáraikat távolabbra, hátrébb helyezzék, ezáltal csökkentve az orosz tüzérség rendelkezésre álló tűzerőt a frontvonalak közelében, és megnehezítve a logisztikai támogatást.
A török tervezésű drón az ukrajnai háborúban való használata miatt vált a világ egyik legismertebb pilóta nélküli légi járművévé. Viszonylag olcsó, a polcról beszerezhető alkatrészekből készül, halálos erejű, és videón rögzíti a gyilkosságokat.
Gyengeségei között említik a sebesség hiányát és a légvédelemmel szembeni sebezhetőségét. A harctéri statisztikák ezt igazolni látszanak. Az Oryx nyílt forrású hírszerzési weboldal szerint az Ukrajnának átadott 40-50 TB2-esből tizenhét megsemmisült a harcokban.
Aaron Stein, az Amerikai Kutatóintézet vezető munkatársa szerint a veszteségek számát ellensúlyozza a drónok alacsony ára, ami azt jelenti, hogy viszonylag könnyen pótolhatók. Sőt, már a háború előtt is tervben volt, hogy Ukrajnában összeszerelő üzemet létesítenek a drónok számára. A drónok használata pedig potenciálisan megmentette azoknak az ukrán pilótáknak az életét, akiknek máskülönben a bevetéseket kellett volna végrehajtaniuk.
A legfrissebb ukrán jelentések szerint a TB2 talán kisebb szerepet játszik a háborús sikerekben, mivel az orosz erők rájöttek, hogyan lehet ellenük védekezni, de a dicsérői szerint akkor nyújtott nagy szolgálatot, amikor Ukrajna helyzete a legveszélyesebb volt.
(Borítókép: HIMARS rakétavető. Fotó: Jam Sta Rosa / AFP)