Oroszország ukrajnai inváziója rámutatott, a nemzeti kisebbségek, valamint a velük szemben meghozott intézkedések és ezek propagandisztikus felhasználása teszi a régiónkat puskaporos hordóvá.
Közép- és Kelet-Európa olyan régió, ahol az államhatárok és az etnikai határok sok esetben nem esnek egybe. Bibó István A kelet-európai kisállamok nyomorúsága című 1946-os tanulmányában egyenesen amellett érvelt, hogy ha lesz újabb világégés, akkor az nem a Közel-Kelet vagy az indopacifikus térség, hanem emiatt a régió miatt fog kitörni, mégpedig a nagy létszámú, sokszor hányattatott sorsú kisebbségek miatt.
A kérdéskör nagy feszültségforrás, nem véletlen, hogy Vlagyimir Putyin Ukrajna „nácítlanítása” mellett az ottani orosz kisebbség védelmét és az állítólagos tömeggyilkosságokat jelölte meg legitimáló tényezőként az ország elleni invázióhoz. Bár az ukrán állam valóban korlátozta a nemzeti kisebbségek jogait, a Donbászban történt kisebb atrocitások mellett
tömeggyilkosságok a szakértők szerint biztos, hogy nem történtek.
Ugyanakkor egyértelmű, hogy Ukrajna már a teljes invázió előtt, főleg 2014 óta homogenizáló nemzetállam. Ennek egyik tetőpontja az volt, amikor 2019. április 25-én elfogadták az államnyelvi törvény 30. cikkelyét. Bár Volodimir Zelenszkij elnökválasztási kampányában is megengedőbb hangnemet ütött meg a nemzeti kisebbségek jogainak terén, és a nyelvtörvény felülvizsgálatát ígérte – az ukrán elnök orosz anyanyelvű és zsidó származású –, viszont 2021. január 16-án mégis életbe lépett a rendelkezés.
Az országban 2019. július 16. óta a repülőterek, vasútállomások és autóbusz-megállók neve csak ukránul lehet kiírva, és az ügyintézés is csak államnyelven történhet. A törvény különösképpen a kereskedelem és az oktatás területét érinti, a rendelkezésekről ebben a cikkünkben írtunk bővebben.
A törvényt a Velencei Bizottság is vizsgálta, szerintük rendkívül fontos a megfelelő egyensúly megteremtése a nyelvpolitikában, mert csak így lehet elkerülni, hogy a nyelvi kérdés az Ukrajnában élő etnikai csoportok közötti feszültség forrásává váljon. Elismerték továbbá, hogy a nyelvpolitika rendkívül összetett, érzékeny és átpolitizált kérdés Ukrajnában, különös tekintettel az Oroszországgal folytatott konfliktusra.
Szijjártó Péter külügyminiszter az Indexnek adott interjújában is elmondta, az Ukrajna–NATO miniszteri szintű bizottságok összehívása elől akkor hárul el a magyar vétó, amennyiben a kárpátaljai magyarság visszakapja a jogait. A külügyminiszter arról is szót ejtett, hogy
Magyarország Romániával közös indítványt nyújtott be a Velencei Bizottsághoz az ukrán nyelvtörvény ügyében.
Egy elemzés a közép- és kelet-európai térségben élő kisebbségek helyzetét kutatta, létszámukat a 2011 és 2013 közötti népszámlálási adatok alapján határozták meg. Ezen adatok szerint a régióban a legnagyobb létszámú kisebbség az orosz, amely a posztszovjet térségben, elsősorban a balti államokban és Ukrajnában él, összlétszámuk 9,5 millió, ami majdnem megegyezik Magyarország hivatalos lakosságával a 2022-es népszámlálás alapján.
Az oroszokat a határon túli magyarság követi 2,1 millió fős lélekszámmal főként Romániában, Szlovákiában, Szerbiában és Ukrajnában.
A volt Jugoszlávia területén, a Balkánon található még jelentős szerb, illetve albán kisebbség a különböző országokban, valamint a bulgáriai törököket érdemes még megemlíteni, akik majdnem 600 ezren vannak.
Rajtuk kívül még a középkor óta a térségben élő németség maradéka jelentősebb nagyjából 350 ezres lélekszámmal, emellett lengyelek is nagyobb számban élnek anyaországukon kívül, közel félmillióan a történelmi Lengyelország keleti területein Litvániában, Belaruszban és Ukrajnában.
Az Index tavaly áprilisban készített helyszíni riportot Rigában a lettországi kisebbségi politikáról, amely elsősorban az ország lakosságának közel negyedét kitevő orosz nemzetiséget érinti. Dagmara Beitnere-Le Galla, a lett parlament alelnöke akkor kitért arra is, hogy nemzetbiztonsági kockázatként kezelik a helyi orosz pártokat.
„A lett politikában léteznek vörös vonalak, ami abból vezethető le, hogy közvetlenül határosak vagyunk Oroszországgal, és a parlament tagjait olyan orosz anyanyelvűek is választják, akik nem elkötelezettek az önálló lett nemzetállam iránt” – mondta a lett politikus, aki hozzátette:
A már említett vörös vonalak miatt tettük le a voksunkat már sokadszorra a nagykoalíció mellett, és azért, hogy távol tartsuk a hatalomtól azokat a politikai erőket, amelyek elképzelhető, hogy nem elkötelezettek az önálló Lettország iránt.
Dagmara Beitnere-Le Galla elmondta, véleménye szerint ez azt jelenti, hogy minimum 100 ezer olyan helyi lakosról beszél, akik soha nem lesznek lojálisak Lettországhoz.
Nem kell azonban a Baltikumig menni ahhoz, hogy megbizonyosodjuk arról, az adott kormányzat gyanakvóan tekint nemzeti kisebbségeire, főleg akkor, ha annak anyaországa szomszédos vele. Mindez különösen igaz Oroszország ukrajnai inváziója óta.
Rastislav Kácer szlovák külügyminiszter nemrég egy televíziós interjúban annak adott hangot, hogy szerinte Magyarországnak területi követelései lehetnek Szlovákiával szemben. Emellett arról is kérdezték a műsorban, hogy miért bírálta olyan élesen a magyar miniszterelnököt a Nagy-Magyarországot ábrázoló sálja miatt. Erre azt válaszolta, hogy mert Magyarországon élt öt évig, és harminc éve figyeli a biztonságpolitikát. Erről van a trezorjában egy „vaskos titkosszolgálati akta”. Véleménye szerint Orbán sáljában komoly stratégiai problémák öltöttek testet.
Kácer kijelentéseit a magyar külügy cáfolta és elfogadhatatlannak tartotta, emellett Igor Matovic volt kormányfő és Gyimesi György szlovákiai magyar politikus közös sajtótájékoztatón ítélte el a szlovák külügyminiszter megnyilvánulásait.
„Kácer a józan Slota” – mondta Gyimesi, amit Matovic is többször elismételt.
A szlovák politika ilyesfajta hozzáállása a magyar kisebbséghez ugyanakkor egyáltalán nem új keletű.
A mindenkori szlovák kormányzat mostohagyermekként tekint a magyarlakta régiókra
– jelentette ki Kolek Zsolt, a Ma7 vezető szerkesztője az Indexnek. Gyimesi György szintén elismerte, hogy alulfinanszírozottak az említett régiók, ugyanakkor ezt inkább annak tudta be, hogy ezek a területek távol fekszenek a fővárostól, és így kevesebb figyelem esik rájuk Pozsonyból.
Ami továbbra is nagy problémát jelent, az a Benes-dekrétumok ügye, ami Gyimesi György szerint még mindig vörös vonal a szlovák pártok számára, és nincs rá politikai akarat, hogy az ebből fakadó sérelmeket orvosolják. A képviselő többször is fölszólalt a témában mind a parlamentben, mind a közösségi felületein.
Aki erről beszél, arra rásütik, hogy a szlovák állam ellensége
– mutatott rá a magyar nemzetiségű parlamenti képviselő.
Bár a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetsége (RMDSZ) jelenleg kormányon van Romániában, az erdélyi magyarságot is érik inzultusok. Ilyen volt 2018 elején Mihai Tudose akkori miniszterelnök emlékezetes interjúja is, amelyben akasztással fenyegette meg azokat, akik kifüggesztik a székely vagy a magyar zászlót.
Ugyanaz lesz a magatartásom, mint amikor megpróbáltak egy zászlót felvonni egy nem tudom, milyen napon. Amikor én nagyon világosan azt üzentem, hogy ha azt a zászlót kifüggesztik, akkor a felelősök is ott fognak lógni a zászló mellett
– mondta Tudose, aki nem sokkal később, részben az említett megnyilvánulása miatt, lemondásra kényszerült.
Az elmúlt egy évben a feszültségek elsősorban a jégkorong körül összpontosultak. Ennek oka, hogy a romániai jégkorong-válogatott magyar nemzetiségű játékosokra épít, Székelyföldön és Brassón kívül pedig egyedül Galacon van komolyabb jégcsarnok. A román jégkorongszövetség nemrég a Csíkszereda csapatának ment neki, mert elmondásuk szerint szabotálták a román bajnokságot.
A mérkőzés január 28-án lett volna, azonban a székelyföldi csapat a találkozó előtt, nagyszámú sérült és beteg játékosára hivatkozva a mérkőzés elhalasztását kérte, de ezt a brassói vezetésű csapat nem fogadta el.
Ettől függetlenül a sportklub nem utazott el a mérkőzésre, így 5–0-s eredménnyel zárult az összecsapás, a pontokat pedig a Corona kapta meg. Másnap viszont már az Erste Ligában várt mérkőzés a sportklubra a FEHA 19 ellen, amelyet 7–3-ra megnyert.
Négy nappal később a bukaresti szövetség a sajtónak kiküldött közleményben azzal vádolta a Csíkszeredát, hogy „elkerüli a hazai bajnokság mérkőzéseit, hogy az Erste Ligában játsszon, bár a sportminisztériumon keresztül közpénzből működik”.
A 2022-es, divízió I/A-s jégkorong-világbajnokságon a székely himnusz eléneklése jelentette az incidenst, ami kis híján koalíciós válságot idézett elő Romániában, többek között azért, mert Tánczos Barna környezetvédelmi miniszter például a magyar szektorban foglalt helyet a helyszíni fényképek tanúsága szerint.
Kárpátalján sem kímélik a magyarságot, ahol szimbolikusnak tekinthető, hogy a munkácsi várban lévő turulszobrot leverték, és helyére az ukrán címer került. A magyar–ukrán viszony a háború alatt is ellentmondásos, annak ellenére, hogy hazánk humanitárius segélyt nyújt Ukrajnának. Ennek egyik oka, hogy Budapest a legtöbb uniós tagállammal szemben fönntartásokkal kezeli a kijevi vezetést, ami részben az ukrán kisebbségpolitikának köszönhető.
A háború kitörése óta ugyanakkor az oroszellenes indulatok még jobban föllángoltak Ukrajnában. Az Economist helyszíni riportja szerint Kijev főterén Lev Tolsztoj, valamint Puskin és Dosztojevszkij könyveit hasznosítják újra, akár vécépapírként.
Az orosz kultúra elleni ukrajnai támadások 2014-ben erősödtek föl, amikor Oroszország elkezdte a szakadárok nyílt támogatását a Donbászban, és annektálta a Krímet.
Ezek a folyamatok többnyire alulról építkeznek, sokszor szemben a kormányzat politikájával.
Ukránok milliói továbbra is beszélnek oroszul, anélkül, hogy megkülönböztetés áldozatai lennének, a helyi hatóságok azonban az ország számos részén megváltoztatják az utcaneveket, és lebontják az orosz és a szovjet emlékműveket.
Ungváron például eltávolították a vörös csillagokat az ott elesett szovjet katonák emlékművéről, ahogy Alekszander Puskin mellszobra is eltűnt városok tucatjaiból. Odesszában Nagy Katalin szobra járt így, január 27-én pedig az egyik legrégibb kijevi egyetem bejelentette, hogy megtiltja az orosz nyelvű kommunikációt az intézményen belül.
Fontos azonban hozzátenni, hogy a kárpátaljai magyarság vélt sérelmeit sokszor az orosz propaganda használja és nagyítja föl. Amellett, hogy a helyzetük valóban romlott az elmúlt években, az például
nem igaz, hogy kényszersorozások lennének, és az kifejezetten a magyar közösség ellen irányulna.
A Napunk kárpátaljai információi szerint arányaiban nem visznek el több magyart katonának, mint a többi nemzetiség tagjai közül. A turulszobor leverése, valamint
a magyar tannyelvű iskolák igazgatóinak elbocsátása pedig elsősorban helyi leszámolás eredménye, és a munkácsi kistérségre korlátozódik.
E mögött Viktor Baloga üzletember állhat, aki jó pontokat próbál szerezni ezekkel az intézkedésekkel, és nem mellesleg fia, Andrij Baloga a munkácsi polgármester.
A hírek kapcsán Kárpátalja kormányzója, Viktor Mikita is megszólalt, és a „kárpátaljai magyar közösség úgynevezett elnyomásáról” szóló orosz propaganda veszélyeire hívta fel a figyelmet.
„A kárpátaljai magyar nemzeti közösség maximális támogatást, átfogó segítséget és megértést kap az állami és helyi végrehajtó hatóságoktól” – jelentette ki a kormányzó, és hozzátette, „nem fogjuk hagyni, hogy az ukrajnai magyarokat manipuláció és ellenséges propaganda tárgyául használják”.
(Borítókép: Székely szabadság napja alkalmából tartott rendezvény a Hősök terén 2019. március 10-én. Fotó: Máthé Zoltán / MTI)