A The Economist egy hosszú cikkben vesézte ki a magyar–ukrán kapcsolatokat, amelyben megszólaltak Kárpátalján élő civilek, valamint szakértők is. A cikk megállapításai szerint nagyon nehéz helyzetben van a magyar kisebbség Ukrajnában, ami meg is látszódik azon az elvándorlási hullámon, ami Kárpátalját sújtja.
A külföldi lap a határtól tíz kilométerre található Kígyóson készített riportot.
„Problémát jelent, hogy Magyarország Oroszországot támogatja” – ezzel a hazug felvetéssel indította cikkét a The Economist, majd ezt követően arra tértek ki, hogy a kárpátaljai magyarok véleménye is megoszlik a magyar kisebbség szerepéről az ukrajnai háborúban.
Ez nem a mi háborúnk. Ez egy magyar falu
– mondta Dorottya, az egyik helyi óvoda óvónője, idézve ezzel Orbán Viktor miniszterelnök korábbi szavait.
Gábor – Dorottya 14 éves fia – szintén azt mondta: nem érzi magát ukránnak, nem beszél ukránul, és mivel szerinte nem jó az élet Kárpátalján, ezért egy magyarországi bentlakásos iskolában szeretne továbbtanulni, ahonnan valószínűleg soha nem tér vissza.
Velük ellentétben Sass Károly, egy kígyósi borász azt mondta, hogy természetesen
ez a mi háborúnk, ebben az országban élünk!
Mint a The Economist felidézte, a magyar–ukrán kapcsolatok évek óta fagyosak, és a háború csak tovább rontott rajtuk. Ezt leginkább az ukrajnai magyar kisebbség szenvedte meg, számuk folyamatosan csökken, és a háború felgyorsítja az elvándorlást. A lap azt is hozzátette, hogy a kommunizmus utáni első évtizedekben Ukrajna és Magyarország között kiváló volt a kapcsolat, és 2020-ig Magyarország több mint 250 millió euró támogatást nyújtott a helyi magyarság és egész Kárpátalja támogatására.
Arra is kitértek, hogy január 19-én Menczer Tamás, a Külgazdasági és Külügyminisztérium kétoldalú kapcsolatokért felelős államtitkára a magyar kisebbség ellen elkövetett atrocitásokkal vádolta meg az ukrán tisztviselőket. Ezzel arra utalt, hogy a rendőrség eltávolította a magyar zászlókat néhány Munkács közelében lévő önkormányzati épületről.
„Ez a nyelvezet a Kremlnek bizonyára tetszett” – mondta Menczer nyilatkozatáról Dmitro Tuzsanszkij, az Ungváron működő Közép-európai Stratégiai Intézet igazgatója. Véleménye szerint Oroszország a közösségi médián és más eszközökön keresztül keményen próbálta szítani az etnikai feszültségeket Kárpátalján, de nagyrészt sikertelenül.
A szakértő azt mondta, hogy az általuk végzett felmérések alapján Kárpátalján szinte nulla az esélye az etnikai konfliktusnak, de ettől függetlenül vannak valós feszültségek. Erre példaként hozta fel, hogy 2017 óta az oktatási reformok miatt a magyar kisebbségi állami iskolákban egyre több órát kell ukrán nyelven tanítani.
A The Economist említette a tavaly októberi eseményeket is, amikor a munkácsi képviselő-testület felszólította a helyi történelmi múzeumot, hogy szerelje le a munkácsi várban lévő turulmadarat ábrázoló szobrot, és cserélje le az ukrán állami címerre. Emellett a tavaly decemberben elfogadott új kisebbségi törvény is problémákat okoz.
Spenik Sándor, az Ungvári Egyetem Ukrán–Magyar Oktatási Intézetének dékánja megállapította, hogy az ukrán hatóságok
azt akarják, hogy asszimilálódjunk, vagy menjünk el.
Zubanics László, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség vezetője szintén úgy fogalmazott: „Az a probléma, hogy az új generáció nem motivált az ukrán nyelv megtanulására, mert nem látnak jövőt ebben az országban.”
A lap felhívta rá a figyelmet, hogy a legutóbbi ukrajnai népszámlálás szerint 2001-ben Kárpátalján még 151 500 magyar élt, ami akkor a helyi lakosság 12 százaléka volt. Egy 2017-es felmérés szerint ez a szám 131 ezerre csökkent. Most pedig a háborús elvándorlás miatt Zubanics szerint nagyjából 75-85 ezerre csökkent a Kárpátalján élő magyarok száma.
Az elvándorlást az is befolyásolja, hogy a kárpátaljai magyaroknak évek óta könnyű kivándorolniuk bárhová az Európai Unióban a magyar állampolgárságuk miatt.
(Borítókép: Kilátás a városra a huszti vár romjaitól Kárpátalján 2020. július 29-én. Fotó: Nemes János / MTI)