Eddig huszonnégy, kivétel nélkül amerikai űrhajós jutott el a Holdig, minden második le is szállt. Több mint fél évszázad elteltével újraindítják a nagyobb léptékű űrhajózást azzal a szándékkal, hogy 2025-re fenntartható jelenlétet teremtsenek a Holdon és más bolygókon.
„Ez egy kis lépés az embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek” – Neil Armstrong váltig állította, hogy az egyik leggyakrabban idézett megállapítás spontán ötletként pattant ki a fejéből, holott később bátyja elújságolta: Neil hónapokig tipródott az alkalmi gondolaton. Tény viszont, hogy kimondta, és – minden híreszteléssel ellentétben – valóban a Holdon, élő közvetítésben, 1969. július 20-án. Előtte is eljutott ember a Földhöz legközelebbi égitestig, majd Armstrong után még tizenegyen hagyták lábnyomukat a Hold porában, utána azonban hosszú szünet következett.
Több mint fél évszázada, 1972 óta nem járt ember a bolygónk körül átlagosan 382 ezer kilométeres távolságra keringő égitesten. A fény 1,3 másodperc alatt teszi meg ezt a távot, az utazás azonban – a jelenleg használatos űrhajókkal – három napot vesz igénybe. Egy irányba.
Hogy ez milyen porszemnyi távolság az űrben, annak egyik friss példája, hogy a Földön ismétlődő rádiójeleket észleltek egy úgynevezett exobolygóról, egy olyan égitestről, amely naprendszerünkön kívül kering saját csillaga körül. A felfedezés arra utal, hogy a Földhöz hasonló méretű bolygón mágneses mező létezik, sőt talán légköre is van – tőlünk kilométerben szinte kifejezhetetlen 12 fényévnyire. De még ez is „ugrásnyi” távolságnak minősül a beláthatatlan űrben.
A vadászat görög istennőjéről elnevezett Artemis-program hivatott újra, már jövőre embereket küldeni – első lépésben – Hold körüli pályára, egy évvel később, 2025-ben pedig magára a Holdra is. A legénység tagja lesz Christina Koch, az első nő egy Hold-küldetésben, Victor Glover pedig az első színesbőrű, aki Reid Wiseman és Jeremy Hanson mellett 2024-ben körbe repüli a Holdat.
A 2017-ben indított űrprogram részeként az amerikai Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatal, a NASA célja, hogy ismét embereket juttasson a Holdra. A végső szándék, hogy 2025-re fenntartható jelenlétet teremtsenek ott és más bolygókon.
Az űrutazás – az 1957-ben halálra ítélt Lajka kutyát nem számítva – szinte napra pontosan 62 éve kezdődött. Jurij Gagarint 1961. április 12-én indította Föld körüli pályára a Szovjetunió, mire a lemaradt Egyesült Államok elnöke, John F. Kennedy azt ígérte: az évtized végéig embert küldenek a Holdra.
A NASA tesztmissziók sorozatába kezdett. A Mercury-küldetésben 1961 és 1963 között hatan jártak az űrben, magányosan, egyedül, az ikrekről elnevezett Geminiben azonban 1964 és 1966 között párban repültek. Ezek a Föld körüli kiruccanások segítették a későbbi Holdra szállások technikájának kifejlesztését, amely az Apollo-programmal csúcsosodott ki 1966 és 1972 között. Az Apollo a Föld körüli pályán végrehajtott, személyzet nélküli repülések sorozatával kezdődött. Az első, legénységgel végrehajtott űrrepülés 1968-ban az Apollo 7-es volt, amely százhatvanháromszor kerülte meg a Földet a berendezések tesztelése céljából.
Az Apollo 8 volt viszont az első olyan, legénységgel végrehajtott küldetés, amely megkerülte a Holdat, majd biztonságosan visszatért a Földre. William Anders, Frank Borman és Jim Lovell 1968 karácsonyát töltötte az űrben – december 21-én indultak, majd 27-én értek vissza, de a Holdon nem szálltak le.
Fél évvel később, 1969 májusában volt a Holdra szállás tulajdonképpeni főpróbája. Az Apollo 10 nemcsak hogy eljutott a Holdig, hanem Eugene Cernan és Thomas Stafford az addig elkészült holdkompot a vulkáni felszín közelébe irányította, míg John Young a parancsnoki modulban a Hold körül keringett.
Az Apollo 11 legénysége volt az első, amely leszállt a Holdon. Neil Armstrong után Buzz Aldrin is csatlakozott másodikként, miközben Michael Collins a Hold körül keringő parancsnoki modulban maradt. Ettől kezdve szinte menetrend szerint indult egy-egy járat félévente.
Az Apollo 13 már rutinküldetésnek tűnt, de két nappal a start után felrobbant az egyik oxigéntartálya, így a Holdra szállás tervét azonnal elvetették. „Houston, we have a problem” – jelezték az űrhajósok a jelenséget a központnak. Az elsődleges és egyetlen feladat a legénység – Jim Lovell, Fred Haise és Jack Swigert – megmentése volt. Ahhoz azonban, hogy visszatérjenek a Földre, Hold körüli pályára kellett állniuk. Energiatakarékossági okokból leállították a parancsnoki modult, és átköltöztek a mentőcsónakként rögtönzött holdkompba. Megkerülték a Holdat, majd elindultak hazafelé, miközben nőtt a szén-dioxid szint, dermesztő volt a hideg, élelmiszer- és vízkészletük pedig rohamosan fogyott. A gyötrelmes utazás után mégis épségben érkeztek vissza a Földre.
A következő utazás, a 14-es már kevésbé volt hajmeresztő, sőt Alan Shepard arra is szakított időt, hogy kedvenc szenvedélyének hódolva elüssön néhány golflabdát. Az 1972. december 7-én kilőtt Apollo 17 volt az utolsó legénységgel végrehajtott Hold-küldetés. Összesen 24, kivétel nélkül amerikai űrhajós jutott el a Holdig, a fele pedig a felszínére is lépett.
Az Apollók űrhajósai megannyi olyan szerszámtól és berendezéstől megváltak a Holdon, amelyekre a visszaúton már nem volt szükségük. Nem a szemetelés szándékával hagyták ott dolgaikat, hanem azért, hogy minél több holdkőzetet tudjanak hazaszállítani. Összesen csaknem négy mázsa, egészen pontosan 385 kilogramm követ cipeltek vissza a Földre.
Emléktárgyként tűztek ki összesen hat, azóta valószínűleg kifakult amerikai zászlót, Charles Duke pedig egy családi fotót hagyott a Holdon. Alan Shepard két golflabdát mindörökre elvesztett a hepehupás felületen.
Az Apollo 11 egy emléktáblát hagyott a helyszínen:
Itt léptek először a Föld bolygó emberei a Holdra 1969 júliusában, Kr. u. 1969-ben. Békével jöttünk, az egész emberiség nevében.
A hidegháborús hangulatot csillapította, hogy amerikai űrhajósok a tragikus balesetben elhunyt szovjet űrhajósok, Jurij Gagarin és Vlagyimir Komarov emlékérmeit hagyták a Holdon. Ott vált halhatatlanná Gene Shoemaker asztrogeológus is, akinek hamvait 1998-ban a felderítő küldetés során küldték az égitestre.
Buzz Aldrin saját lábnyomát örökítette meg, amely feltehetően mind a mai napig érintetlen, mert a Holdon – levegő hiányában – szél sem fúj.
Az eltelt több mint fél évszázadban ember ugyan nem járt a Holdon, de a kutatások nem álltak le.
A luxemburgi LuxSpace egy kisebb, független szondával csatlakozott a kínai Csangi 5-T1 missziójához, amely 2014-ben megkerülte a Holdat, majd visszatért a Földre.
Izrael az egyetlen ország, amelynek sikertelen volt a próbálkozása. Egyetlen holdi küldetésük, a SpaceIL civilszervezet modulja 2019 februárjában a Hold felszínére zuhant.
Másfél évtizedig, 1976 és 1990 között egyetlen nemzet sem indított küldetést a Holdra.
(Borítókép: Az Apollo 11. Fotó: Bettmann Archive / Getty Images)