Négy év alatt tervezi felszámolni Ausztria függőségét az orosz földgáztól az osztrák kormány. Kritikusai szerint „nem tesz eleget” a cél eléréséért.
Erről tanúskodnak az importadatok is, ami felerősíti a gyanút, hogy Bécs – saját gazdasági érdekeit szem előtt tartva – lassan szántja be orosz kapcsolatait azokhoz képest, aki teljesen leállították az orosz gáz vásárlását azok után, hogy Vlagyimir Putyin parancsára az orosz erők megszállták Ukrajnát. Az intézkedés kölcsönös volt: számos uniós tagország elől Moszkva zárta el a gázcsapot.
A háború előtt Ausztria gázszükségleteinek négyötödét Oroszországból szerezte be. Az arány január első felében 71, majd az időjárás fokozatos enyhülésével februárban 57 százalékra csökkent. Bécs rendületlenül állítja: mindent megtesz, hogy csökkentse a Kremltől való függőségét, a folyamat lassúságát pedig a sajátos körülményekkel és egy hosszú távú szerződéssel magyarázza.
Ausztriának nincs tengerpartja, ezáltal kikötője, az energetikai infrastruktúra pedig „sok-sok évtizeden át a Kelethez csatlakozott” – magyarázta az osztrák energiaügyi miniszter.
„Az előző kormányok hibái miatt alakult ki a függőség” – idézte a Politico Leonore Gewesslert, aki szerint feltett szándék, hogy a helyzetből mielőbb kilábaljanak.
Az ország helyzete nem teljesen sajátos. Szlovákia és Magyarország is fosszilis energia tekintetében még mindig nagymértékben függ Moszkvától.
Ausztria abban tér el más nyugat-európai országoktól, hogy sokkal óvatosabb az ukrajnai háború megítélése, és sokkal lassabb az energiaimport szerkezeti átalakítása. A szomszédos Németország például a háború előtt a gáz 55 százalékát Oroszországból szerezte be. Mára az orosz behozatalt lenullázta.
Miközben a Gazprom számos uniós ügyfele elutasította a Kreml követelését, hogy a gázért rubelben fizessenek, a részben állami tulajdonban lévő osztrák OMV továbbra is euróban fizet az orosz gázért, egy – állítása szerint – az uniós „szankcióknak megfelelő” rendszer keretében.
A kivételezés magyarázata Moszkva és Bécs különleges kapcsolata. Ausztriában az oroszbarát lobbik „kivételesen befolyásosak, az orosz külföldiek közössége pedig rendkívül aktív” – magyarázta Mihail Krutyihin orosz energetikai elemző.
Németország és más uniós országok, köztük Lengyelország, fegyverekkel és harcászati eszközökkel támogatja Ukrajnát. Ausztria – semleges országként és nem NATO-tagként – legfeljebb védőfelszerelést, sisakokat és golyóálló mellényeket finanszíroz, Magyarországgal ellentétben azonban engedélyezi a fegyverek áthaladását a területén. Az osztrák kancellár elítélte az orosz inváziót, mégis ő volt az első uniós vezető, aki az Ukrajna elleni támadás után meglátogatta Putyint.
A gázembargót tavaly kizártnak tartotta, mert tömeges munkanélküliséghez vezethetne. „Ha az oroszok továbbra is szállítanak, akkor nem tilthatom meg az OMV-nek, hogy teljesítse szerződéses vállalásait” – érvelt Karl Nehammer.
Ausztriában „hagyománya van az orosz függésnek” – magyarázta az Osztrák Energiaügynökség, az AEA kutatója. „A helyzet évtizedek elteltével is változatlan” – mondta Herbert Lechner.
Ausztria volt az első nyugati ország, amely a hidegháború csúcspontján, 1968-ban gázszerződést kötött a Szovjetunióval. Az OMV korábbi vezérigazgatója, Rainer Seele, aki korábban a Gazprom egyik leányvállalatának igazgatósági tagja volt, 2018-ban tovább mélyítette az orosz függőségét azzal, hogy 2040-ig meghosszabbította a gázimportszerződést. Részben az OMV finanszírozta a Gazprom Északi Áramlat 2 gázvezetékét, amely mostanra részben megsemmisült.
A „mélyen gyökerező és hosszú távú kapcsolatot” Oroszországgal az OMV szóvivője is elismerte, ugyanakkor arra is emlékeztetett, hogy az osztrák energetikai nagyvállalat tavaly 2 milliárd euró értékben írt le orosz kötődésű eszközöket, köztük részesedést egy nyugat-szibériai gázmezőben és a leselejtezett Északi Áramlat 2 gázvezetékben.
Nem ez az egyetlen példa a Moszkva és Bécs közötti szoros kapcsolatokra. A háború kitörése után Karin Kneissl volt külügyminiszter, aki esküvőjén 2018-ban még Putyinnal táncolt, lemondott a Rosznyeftben betöltött igazgatósági tagságáról.
A politikai, üzleti, gazdasági és energetikai kapcsolatok emberek révén alakultak ki – emlékeztet a varsói Katonai Műszaki Egyetem professzora. „Az osztrák politikusok úgy vélik, hogy az Oroszország és Ukrajna közötti háború gyorsan véget ér, majd az Ausztria és Oroszország közötti kapcsolatok visszatérnek a háború előtti szintre” – véli Aleksandra Skrabacz.
A gázfogyasztás csökkentésével, a megújuló energiaforrások és a biogázhoz hasonló üzemanyagok fokozott használatával, valamint alternatív beszállítók beiktatásával 2027-ig megszűnik az orosz gázimport – ezt ígérte a zöldpárti energiaügyi miniszter.
„Marketingfogásnak” nevezte a szándékot az Osztrák Energiaügynökség munkatársa. „Semmilyen konkrét lépést nem tettek annak érdekében, hogy megszabaduljanak az orosz gáztól” – mondta Herbert Lechner.
Két, az osztrák piaccal foglalkozó gázipari szakértő szerint nem világos, miként tudná Ausztria teljesíteni a 2027-es célt anélkül, hogy az OMV-t a szerződés határidő előtti felbontására kényszerítené. Ha nem vezetnek be uniós szankciókat az orosz gázzal szemben – amit Brüsszel eddig elkerült –, a Gazprom perelhet.
„A szerződések kérdését európai szinten kell megvitatnunk” – hangoztatta a miniszter. Leonore Gewessler hozzátette: a gázszankciókat csak akkor kellene bevezetni, ha „nem ártunk magunknak többet, mint az agresszornak”.
Bécsben erkölcsi aggályokat váltott ki, hogy a tavalyi év első tizenegy hónapjában csaknem 7 milliárd eurót költöttek orosz gázra.
„Elviselhetetlen a gondolat, hogy amíg az orosz gáztól függünk, pénzt utalunk annak, aki kegyetlen agressziós háborút folytat Ukrajnában” – mondta Gewessler.
(Borítókép: Az OMV olajfinomítója Schwechatban 2015. október 21-én. Fotó: Stiller Ákos / Bloomberg / Getty Images)