„Magyar idő szerint csütörtök délután tesztrepülésre indult a világ eddigi legnagyobb űrrakétája, a SpaceX által épített Starship. Percekkel a felszállás után felrobbant a hordozórakéta, de a cég így is sikeresnek minősítette a próbát” – írtuk csütörtöki cikkünkben. Később kiderült, hogy tudatos robbantás történt.

Kiss László lapunk kérdésére kifejtette:

Nagyon fontos állítás, hogy a Starship minden idők legnagyobb rakétája, amit az emberiség valaha épített. Szintén fontos állítás, hogy folyékony metán és folyékony oxigén együttes elégetésével állítja elő a tolóerőt. Sok innovációt tartalmaz, harminchárom darab Raptor hajtja, a Saturn V-nél öt hajtómű volt. Az, hogy egy ekkora komplexitású rakétánál az összes hajtómű egyszerre, ugyanakkora erővel működjön, tartva az irányt, nagy mérnöki bravúr.

A csillagász kitért arra is, hogy az állami szférát, a NASA-t az óvatosság és a lineáris fejlesztés jellemzi, addig nem is igazán tesztelik az új eszközöket, amíg szinte nem teljesen biztosak azok megfelelő működésében. A próba szerencse módszere bizonyos komplexitás és költségszint felett elfogadhatatlan egy állami szereplőnél, de Elon Musk cége, a SpaceX – amit ugyan állami tőkével is duzzasztottak – magánszereplőként megengedheti magának, hogy többet kockáztatva új információkhoz jusson, ráadásul a következő Starship már várja a tesztet.

Kiss László hangsúlyozta,

ilyen komplexitású rendszernél az éles próba végigfuttatása sok-sok szenzorral többet mutat bármilyen szimulációnál. Csütörtökön az elsődleges kérdés az volt, hogy felemelkedik-e az indítóállásról a Starship. A két fokozatnak a harmadik percben kellett volna szétválnia, nem következett be, ezt a második perctől sejteni lehetett, hat-hét Raptor leállt, vagy legalábbis egyenetlenné vált a teljesítmény. Az egyenetlen hajtóerő miatt bukdácsolni kezdett a rakéta. Végül nem felrobbant, hanem a távolból robbantották fel, nehogy gondot okozzon, ha esetleg lakott terület környékére zuhan.

A SpaceX nagy kockázatot vállalt ezzel a teszttel, a csillagász szerint a történetben Elon Musk excentrikus természete tetten érhető, elég csak arra gondolni, hogy BFR (Big Fucking Rocket) néven is futott a projekt. Kiss László mindenesetre örül annak, hogy nem neki kell döntenie arról, hogy az Egyesült Államok nyugodtan tervezhet-e egy ennyire excentrikus szereplővel, ugyanakkor megjegyezte: Musknak mégiscsak jól látható sikerei vannak az űrszektorban, Oroszország mellett már a SpaceX is tud űrhajósokat szállítani a Nemzetközi Űrállomásra.

Kiss László úgy vélekedett, a Starship tesztje azért is keltett megosztó reakciókat, mert az egész történet részben örökölte Musk megosztó személyiségét.

Reálisan nézve a jelenkor technikai civilizációjának egy olyan fejlesztési fázisterébe léptünk be, ahol előtte ember még nem járt. Nem az a lényeg, hogy a Starship mennyivel nagyobb a Saturn V-nél, hanem az, hogy más alapelven működik a rakétarendszer. Harminchárom egyedi Raptort hangolnak össze, ami irányítástechnikai feladvány, ezt most nem sikerült teljesen megoldani. Korábban az oroszok is próbálkoztak ilyen koncepcióval, sikertelenül, ráadásul közben az Egyesült Államok le is győzte őket a Hold eléréséért folytatott versenyben

– mutatott rá a csillagász, hozzátéve: a metánalapú meghajtás is fontos innováció, a hajtóanyag kiválasztásában visszaköszön Elon Musk célja: a Mars elérése.

A Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont főigazgatója aláhúzta, „ahhoz, hogy a Marsra repüljenek emberek, többek között kell egy hatalmas rakéta. Ahhoz, hogy vissza is jöjjenek, szükség van pluszhajtóanyagra is. Bár még nincs meg hozzá a technológia, de elméletben a metán marsi erőforrásokból kinyerhető. A SpaceX hajtóanyag-választása pedig lehetővé teszi, ha egyszer tényleg a Mars és a Föld között fognak utazni, hogy a Marson elérhető nyersanyagból töltsék a rakétát. Ma egyelőre ott tartunk, hogy szén-dioxid-dús levegőből oxigént választunk ki. Metánt is lehet más reakciókkal előállítani, megfelelő anyagtechnikával és kémiai eljárásokkal, de az a kapacitás még kísérleti szinten sincs meg, amire a Marson lenne szükség. Az út elején viszont le kell fektetni, hogy egyáltalán milyen rakétával megyünk oda”.

Kiss László azt egyelőre túlzásnak érzi, hogy Starship-korszakról beszéljünk,

esetleg a Starship-korszak hajnala köszöntött ránk, nagyjából hajnali fél 2 körül járhatunk ebben. Sötét éjszaka van, egy kis pislákolás feltűnt, majd ha a harmadik kísérletnél sikerül körberepülni a Földet és visszajönni, akkor mondhatjuk azt, hogy megjelentek a Nap sugarai, megjelent egy új korszak horizontja.

Vissza a Holdra

„Az Artemis–1 tavalyi, személyzet nélküli repülése sikeres volt, az Artemis–2 négy űrhajósát már bejelentették, a tervek szerint valamikor 2024-ben megkerülik a Holdat. Csinálnak néhány Instagram-kompatibilis szelfit, és kritikus kísérleteket, aztán visszajönnek. Az Artemis–3 lesz a következő, emberrel történő holdra szállás” – foglalta össze röviden az Artemis-programot a csillagász.

Kiss László Kína szerepére is felhívta a figyelmünket, „a kínai űrállomást másfél-két év alatt építették fel, sokkal kisebb, mint az ISS, de sokkal gyorsabban és kisebb költségvetésből készült. Kína a szó szoros és átvitt értelmében is begyújtotta az űrkutatási rakétákat, hasít fölfelé, pénzt, paripát, időt nem sajnálva fejlesztik az űrkapacitásokat, és ők is megfogalmazták célként az emberes holdra szállást”.

Az orosz Roszkoszmosz és a kínai űrhivatal 2021-ben szándéknyilatkozatot írt alá arról, hogy közösen építenek nemzetközi bázist a Holdon. Kiss László szerint „az oroszok ez irányú álmait nagyrészt megsemmisítette a háború. Kínának nem is igazán volt szüksége a segítségükre, már most is ott vannak a Holdon”. Márciusban lapunk is beszámolt arról, hogy 270 milliárd tonna víz lehet a Hold felszínén mikroszkopikus üveggyöngyökbe zárva – állapították meg kínai tudósok a Chang’o–5 szonda által visszahozott kőzetminták vizsgálata alapján.

(Borítókép: A Starship indítása 2023. április 20-án. Fotó: Jonathan Newton / The Washington Post / Getty Images)