Az Északi-tenger kulcsfontosságú tengeri infrastruktúrája, többek között kábelek, szélerőművek és csővezetékek közelében folytatott orosz haditengerészeti tevékenység közelmúltbeli nyilvánosságra kerülése nem feltétlenül meglepő. Oroszország jelentős erőfeszítéseket tett olyan képességek kifejlesztésére, amelyek lehetővé teszik számára, hogy fenyegetést jelentsen az európai kritikus infrastruktúrára, és ezt már a szovjet korszak óta elengedhetetlennek tartja.
A gazdaságilag létfontosságú eszközök célba vételére való képesség demonstrálásának hangsúlyozása megtalálható az orosz eszkalációkezeléssel kapcsolatos gondolkodásban, amely azt feltételezi, hogy a gazdasági károkozás képessége az Oroszország perifériáján lévő helyi konfliktusok megfékezésének hatékony eszköze. A NATO-val való konfliktusban a tengeri infrastruktúra megrongálása a szárazföldi infrastruktúra célba vételével együtt kulcsfontosságú részét képezné Oroszország átfogó háborús erőfeszítéseinek, amelyek célja a nyugati lakossági támogatás fokozatos erodálása.
Az 1831-ben alapított Royal United Services Institute (RUSI) – amely a világ legrégebb óta működő katonai és biztonságpolitikai thinktankje –, elemzésében azt vizsgálja, hogy milyen eszközök állnak Oroszország rendelkezésére az európai tengeri infrastruktúra elleni hadjárat végrehajtásához, milyen szervezeti struktúrák irányítják ezeket, és hogyan lehet az általuk jelentett veszélyeket csökkenteni.
A tengeren végzett különleges műveletek feladata az orosz rendszeren belül különböző szervezetek között oszlik meg, beleértve az orosz haditengerészetet és a Mélytengeri Kutatási Főigazgatóságot (GUGI). Ezek a szervezetek némileg eltérő képességekkel rendelkeznek, és valószínűleg a tengeri szabotázs funkciójának különböző aspektusait birtokolják. Figyelemre méltó azonban, hogy bár az orosz haditengerészet kulcsfontosságú operatív szerepet játszik, úgy tűnik, hogy a védelmi minisztérium (MoD) és a GRU − Oroszország külföldi katonai hírszerző ügynöksége − irányítja a tevékenységet a RUSI szerint.
A GUGI különösen érdekes és specializált szerv. Az 1965-ben a haditengerészeten belül alapított és 1975-ben jelenlegi szervezeti státuszát elnyerő szervezet a haditengerészeti parancsnokságtól függetlenül létezik, és az orosz védelmi minisztériumon belül igazgatóságként működik. Bár a haditengerészettől független, a személyzete a 29. Különleges tengeralattjáró-hadosztályból áll, amely az Olenya Guba-i bázison állomásozó alakulat, és amely a GUGI platformjainak üzemeltetésére jött létre.
A testület számos speciális tengeralattjárót üzemeltet, köztük a Paltus, az X-Ray, a Kashalot és a Losharik (amely jelenleg javítás alatt áll) tengeralattjárókat. E tengeralattjárók közös jellemzője, hogy titániumhéjazatúak, ami lehetővé teszi számukra, hogy elviseljék a rendkívüli mélységben való nyomást. A Losharik esetében a tengeralattjáró belső elrendezése is egyedülálló: a hajótest hét egymáshoz kapcsolódó, gömb alakú kamrából áll, amelyek elosztják a nyomást, és lehetővé teszik, hogy akár 2500 méteres mélységben is működjön.
A tengeralattjárókat jellemzően manipulátorkarokkal, az X-Ray esetében pedig búvárzárral szerelték fel.
Bár ezek a tengeralattjárók nukleáris meghajtásúak, viszonylag kicsik, ami megnehezíti a legénység hosszabb ideig történő ellátását− ezt az amerikai haditengerészet is tapasztalta az NR–1-hez hasonló hajókon. Ezért a hosszabb utak során anyahajókra van szükségük. Erre a feladatra a szovjetek, majd az oroszok jellemzően a nyugdíjazott nukleáris meghajtású ballisztikusrakéta-tengeralattjárók (SSBN), mint például a Yankee-osztály, és a nukleáris meghajtású cirkálórakéta-tengeralattjárók (SSGN), mint például az Oscar-osztály, meghosszabbított változatait használták. A GUGI két jelenlegi anyahajója, a Belgorod és a BS–64 Podmoskovye egy-egy Oscar-osztályú SSGN és egy Delta-osztályú SSBN.
Bár érthető módon a legtöbb figyelmet a GUGI valószínűsíthető szerepére fordították a kritikus infrastruktúrák károsításában, nem szabad azt feltételezni, hogy ez az egyetlen funkciója. A szervezet feladata az orosz Harmony hálózathoz kapcsolódó érzékelők elhelyezése, az orosz vizeken lévő külföldi eszközök megfigyelése, és a külföldi hírszerzési eszközök eltávolítása és megfigyelése, beleértve a vezetékek lehallgatását is. Ezenkívül a Belgorod a jelek szerint otthont ad az orosz nukleáris arzenál egy részének is a Poszeidon nukleáris torpedó formájában.
A legutóbb az európai infrastruktúra közelében észlelt orosz hajó, az Admiral Vladimirsky az orosz haditengerészethez tartozik, nem pedig a GUGI-hez. Bár a hajó fedélzetén lévő szenzorok pontos típusa nem ismert, egy 2012-es, a Déli-sarkra irányuló kutatási expedícióban egy protonmágneses mérőműszert telepített, amely szintén használható a tengerfenéken lévő fémtárgyak, például csővezetékek felfedezésére.
A hidegháború idején a szovjet haditengerészet számos közös vonóhálós hajókon alapuló kiegészítő megfigyelőhajót is fenntartott, amelyeknek hírszerzési feladatokat láttak el, a regionális flották pedig kifejezetten szabotázsszerepet betöltő Szpecnaz-egységeket irányítottak. Ezenkívül a haditengerészet feladata volt a szovjet halászflottákkal való kapcsolatok kezelése, amelyeket mind hírszerzési, mind szabotázsfeladatok ellátására be lehetett vonni.
A közelmúltban napvilágra került, hogy civil hajókat használtak fel szélerőművek felmérésére az Északi-tengeren, ami arra utal, hogy ez a gyakorlat folytatódik, és valószínűleg inkább a haditengerészet, mint a GUGI feladata. A regionális flották által irányított Szpecnaz-egységek különböző mechanizmusok, például úszó szállítójárművek segítségével bevethetők a hadszíntéren, és mind katonai, mind polgári célpontok elleni megfigyelésre és titkos műveletekre felhasználhatók. Mint minden Szpecnaz, ezek az egységek is a GRU ellenőrzése alatt állnak.
Oroszország átfogó tengeri szabotázsképességének különböző elemei különböző kihívásokat jelentenek az európai országok kritikus infrastruktúrája számára, amely többek között tengeri kábeleket, gázvezetékeket és szélerőműveket foglal magában.
A mélyre merülő tengeralattjárók olyan mélységben képesek elvágni a kábeleket, amely rendkívül megnehezíti a javítást. Emellett érzékeny tenger alatti kábeleket is megcsapolhatnak. Ezek a képességek azonban korlátozott számban állnak rendelkezésre, és csak néhány nagyon speciálisan képzett személy működteti őket. A GUGI-nak emellett számos további operatív kötelezettsége is van, például Oroszország tenger alatti érzékelőhálózatainak karbantartása és a tengeri támaszpontok közelében történő megfigyelés. Ezen túlmenően az anyahajók, amelyeken a mélytengeri tengeralattjárók hosszabb átkelések során közlekednek, mint például a Belgorod, valószínűleg a NATO tengeralattjáró-elhárító eszközei által nagyjából ugyanolyan mértékben észlelhetők, mint a tengeralattjárók, amelyeken alapulnak. A képességek felderítésénél sokkal sürgetőbb kihívás a hadviselési szabályok megállapítása, különösen békeidőben.
A felségvizeken az országok agresszívan üldözhetik az általuk észlelt külföldi tengeralattjárókat − amit a hidegháború idején a szovjetek gyakran megtettek az amerikai tengeralattjárókkal, és fordítva. Nemzetközi vizeken azonban ez valószínűleg nagyobb kihívást jelent. Ennek ellenére a nyugati haditengerészetek más módon is megnehezíthetik az orosz különleges célú tengeralattjárók tevékenységét. Például a tevékenység a GUGI felelősségi körébe tartozó érzékelőhálózatoknál vagy azok közelében arra kényszerítheti, hogy a szűkös erőforrásokat védekező funkciókra fordítsa.
Alternatívaként a civil-katonai partnerségek felhasználhatók a tagadhatóság megszüntetésére. Egy példával élve, az olasz haditengerészet nemrégiben megállapodást kötött az ország legnagyobb internetszolgáltatójával az adatok megosztásáról. Számos magánszektorbeli szereplő működtet érzékelőket, köztük pilóta nélküli víz alatti járműveket és nyomásérzékelőket a károk figyelemmel kísérésére. Ha egy haditengerészet által egy tengeralattjárónak a tenger alatti kábelek közelében végzett tevékenységéről tett állítások egy magánpartneren keresztül ellenőrizhetők, ez növelheti a tulajdonítás kockázatát, és megteremtheti a feltételeket más szakpolitikai eszközök, például szankciók alkalmazásához.
Az ukrajnai háború fejleményeit szombaton is percről percre közvetítjük ebben a cikkünkben.
(Borítókép: Szélturbinák állnak az Északi-tengerben. Fotó: Krisztian Bocsi / Bloomberg / Getty Images)