Megszavazta az amerikai képviselőház után a szenátus is az adósságplafon 2025 januárjáig terjedő felfüggesztését, miután a héten Joe Biden amerikai elnöknek és Kevin McCarthy republikánus házelnöknek sikerült tető alá hozni a megállapodást. A két párt által belebegtetett kiadáscsökkentések mértéke alacsonyabb lett, mint ígérték, de így is sok minden miatt foghatja Biden és a demokraták a fejüket.
A republikánus többségű amerikai képviselőház után csütörtökön késő este a szenátus is elfogadta az adósságplafon felfüggesztéséről és a szövetségi kiadások visszafogásáról szóló kétpárti törvényjavaslatot, amelyet átküldött Joe Biden elnöknek, hogy időben alá tudja írni, és így elkerülhető legyen a technikai államcsőd. A szenátus 63–36-os arányban meghozott döntése nyomán így hétfőn léphet hatályba a megállapodás.
Június 5-e volt a végső határidő, ami után a kormány már nem lett volna képes kifizetni valamennyi számláját további kölcsönök felvétele nélkül. A szenátorok igyekeztek még a hétvége előtt megszavazni a megállapodást, még akkor is, amikor néhány csalódott törvényhozó olyan módosítások beemelését sürgette, amelyek a folyamat lelassulását kockáztatták. Végül egyik módosítót sem fogadták el.
Azonban a sikerként feltüntetett törvényi jóváhagyással lényegében – mint az erről szóló magyarázó cikkünkben is jeleztük – csak eltolták a döntést az adósságplafon kérdéséről. Az ideiglenes felfüggesztéssel így levegőhöz jut Joe Biden amerikai elnök és a republikánus házelnök, Kevin McCarthy, mivel a kérdésről legközelebb csak 2025 januárjáig kell megállapodnia a két pártnak.
Ugyanakkor mivel a felfüggesztés két évre szól, a felek abban is reménykedhetnek, hogy
a 2024-es választásoknál megszűnik az osztott kormányzás, és valamelyik párt az elnöki pozíció mellett megkaparintja a többséget a Képviselőházban és a Szenátusban is,
ami nyilván megkönnyítené az elnök és a kongresszus közötti tárgyalásokat is.
A republikánus házelnök és a demokrata elnök néhány nappal korábban állapodott meg, hogy McCarthyék milyen feltételek mellett hajlandóak megszavaztatni az adósságplafon felfüggesztését a képviselőházban, amire végül május 31-én került sor.
A javaslat szerint egészen 2025 januárjáig felfüggesztenék az adósságplafont, majd a felfüggesztés lejártakor automatikusan olyan szintre emelnék meg azt, ahol az épp megállt.
A REPUBLIKÁNUSOK EZEN DÖNTÉSE MÖGÖTT AZ ÁLLHATOTT, HOGY ÍGY ELKERÜLTÉK AZ ÁLLAMCSŐDÖT, DE TECHNIKAILAG NEM ENGEDTEK, ÉS NEM EMELTÉK MEG AZ ADÓSSÁGPLAFONT,
így a 2024-es választásoknál továbbra is a költekező demokraták kontra fiskálisan konzervatív republikánusok narratívával próbálhatják megszólítani a szavazókat, miközben republikánus elnökök esetén is több ízben megemelték az adósságplafont, valamint Donald Trump elnöksége alatt az államháztartásnak súlyos dollármilliókba került, hogy a leggazdagabbak számára csökkentették az adót.
Míg Biden és a demokraták azzal védekezhetnek, hogy a republikánusok miatt kellett felvizezniük több, számukra fontos szakpolitikai célt, miközben sokkal tarthatóbb költségvetést vezetnek az elnökválasztás évében.
Mint azt cikkünkben hosszasan elmagyaráztuk, az amerikai szövetségi kormány költségvetéséről a kongresszus határoz, de az első világháborúig szinte minden egyes szövetségi költésről a képviselők döntöttek. Azonban Amerika első világháborúba való belépését követően úgy látták, hogy a háború idején ez nem hatékony és gyors módja a reagálásnak, ezért bevezették az ún. adósságplafont: meghatároztak egy számot, hogy az adminisztráció csak addig a mennyiségig halmozhat fel adósságot.
Ezt az évek alatt többször is emelni kellett – az elmúlt 40 évben 45 alkalommal, függetlenül attól, hogy melyik párt volt épp kormányon –, mivel az államadósság folyamatosan nő: Amerika jelenleg 34,1 ezer milliárd dollárral tartozik másoknak.
Az alku szerint a 2024-es évben a szövetségi kormány csak egy százalékkal költhet többet a nem védelmi jellegű kiadásokra 2023-hoz képest – például a kutatás és fejlesztésekre, erdőgazdálkodásra vagy a szövetségi bűnüldöző szervekre –, miközben nagymértékben visszavágják a Biden és a demokraták által bevezetett jóléti programokat, például a diákhitelek elengedését.
Ezzel lényegében rendkívül megvágták a kiadásokat, hiszen a költségvetés egyszázalékos emelkedése jóval alacsonyabb, mint az éves infláció.
A republikánusok egyik legnagyobb eredménye, hogy Joe Biden egyik nagy célkitűzését, az amerikai adóhatóság, az IRS bővítését lényegében ellehetetlenítik. Bidenék még korábban az Inflation Reducation Actben (IRA) ígértek sok pénzt az adóhatóságnak, hogy megfelelő finanszírozás mellett nyomozhassanak a leggazdagabb amerikaiak eltitkolt vagyona és adóelkerülése után – a republikánusok ezt már akkor is ellenezték, most pedig sikerült megfaragni az IRS költségvetését, ami így Biden céljait nem tudja teljes mértékben ellátni.
Ugyanakkor a felek között az egyik legélesebb vita a szociális kiadások kapcsán volt.
McCarthy már a tárgyalás előtt jelezte, hogy a republikánusok szerint az adminisztráció – európai mértékkel nézve egyébként nagyon szűk – szociális politikája nem megfelelő, mivel az a munkanélkülieket nem munkakeresésre, hanem tartós munkanélküliségre sarkallja. Ezért többek között megemelték az ételjegyre és egyéb közvetlen segítségre pályázóknál a követelményeket.
Ezenkívül szintén fontos győzelem a republikánusoknak – ahogy a 2024-ben újrázásra készülő, jobboldali demokrata Joe Manchin nyugat-virginiai szenátor számára is –, hogy Bidenék a javaslatban vállalták, az új energetikai projekteket gyorsabban engedélyeztetik, így például a környezetvédők és demokraták jelentős része által kritizált Mountain Valley gázvezetéket is, ami Manchin államában, Nyugat-Virginiában épül.
Ugyanakkor nem mindenhol csökkentették a költségvetést. Az alku szerint növelik a katonai kiadásokat – összesen 886 milliárd dollár áll majd a hadsereg rendelkezésére –, beleértve a veteránoknak járó egészségügyi ellátást és biztosítást is.
Ez egyébként szám szerint megegyezik még a Biden által benyújtott költségvetési tervezet számaival, azaz a republikánusok vagy egyetértenek az abban foglaltakkal – a rendpártisággal kampányoló republikánusoknak nehéz lenne elmagyarázni a választóiknak, miért kapna kevesebb pénzt a hadsereg –, vagy Biden a hadi kiadások megtartása érdekében más programokban volt hajlandó csökkenteni az elköltött pénz mértékét, hogy így tudjon a republikánusokkal egyezségre jutni.
A 435 tagú képviselőházban 314:117 arányban ment át a javaslat. A két párt képviselőinek a többsége megszavazta, ugyanakkor a republikánusok közül 71, a demokrata képviselők közül 46 ellenezte az adósságplafon felfüggesztését.
A legtöbb ellenző a pártok széleiről szavazott. A demokratáknál a progresszív, újbaloldali szárny kritizálta a Biden–McCarthy-alkut, amiért abban sok, számukra fontos program költségvetését csökkentenék, míg a republikánusok közül a szélsőjobboldali Freedom Caucus tagjai ellenezték azt, mondván,
szerintük McCarthy és a republikánus tárgyalók tulajdonképpen Joe Biden és a demokraták minden elvárását teljesítették, így amerikaellenesnek titulálták a javaslatot.
Mary Miller (Illinois, republikánus) például amiatt nem támogatta a javaslatot, mert szerinte az nem vágja vissza az amerikai adóhatóság, az IRS költségvetését, illetve Joe Biden zöldítő energiapolitikai terveit.
A Republikánus Párt szélsőjobboldali frakciója emellett azért is kiakadt, mert még Kevin McCarthy házelnökké választása előtt megegyeztek egy stratégiában és a követelési listáiban, amiért cserébe feloldották a bojkottjukat párttársuk megválasztása elől – néhányan úgy érzik, McCarthy ezt nem teljes mértékben tartotta be, és ennél nagyobb engedményeket is kicsikarhatott volna az amerikai elnöktől.
Igaz, McCarthynak már az is siker, hogy egyáltalán sor került a tárgyalásra, és megállapodtak több, a republikánusok számára elfogadhatatlan program költségeinek a csökkentésében: május közepéig Bidenék nem voltak nyitottak a tárgyalásokra, szerintük ugyanis a republikánusok csak zsarolni akarták az adminisztrációt és a demokratákat, miközben az államcsődöt a republikánus törvényhozók is el szerették volna kerülni.
Biden ezen stratégiája azonban nem vált be, hiszen emiatt úgy tűnt, hogy míg a republikánusok hajlandóak a kompromisszumra, és tárgyalóasztalnál keresnék a megoldást, addig a megválasztása előtt a kétpárti együttműködés fontosságával kampányoló Biden egyáltalán nem.
A The New York Times elemzése szerint a most elfogadott javaslattal 2024-ben 55 milliárd, míg 2025-ben további 81 milliárd dollárral csökkentik a szövetségi költségvetést, ha pedig a pártok az elkövetkezendő tíz évben fenntartják az ebben lefektetett alapokat, akkor 2033-ra akár 860 milliárd adófizetői dollárt spórolhatnak meg.
Ez elsőre sok pénznek tűnhet, de még mindig jóval kevesebb a visszavágás, mint amiben 2011-ben még Barack Obama elnöksége – és Joe Biden alelnöksége – alatt állapodtak meg a demokraták és a republikánusok.
Janet Yellen pénzügyminiszter többször jelezte, hogy június 5-e az utolsó dátum, amikor még az Egyesült Államok az adósságplafon jelenlegi méretével ki tudja fizetni a tartozásai utáni törlesztőrészleteket és a számláit. Ha nem született volna meg most a megállapodás, az komoly turbulenciát eredményezett volna a gazdaságban és a pénzpiacokon egyaránt, de nemcsak az Egyesült Államokban, hanem globálisan is.
(Borítókép: Joe Biden 2020. március 3-án. Fotó: Mario Tama / Getty Images)