Annak ellenére, hogy Silvio Berlusconi és pártja, a Forza Italia már régóta csak régi fénye önmagának, a nemrég elhunyt politikus megkerülhetetlen szereplője volt az olasz jobboldalnak még 86 éves korában is. Halála azonban átrajzolja az olasz jobboldal terét. Kérdés, ki fog tudni ebből profitálni.
Mint arról az Indexen is beszámoltunk, hosszú betegség után, 86 éves korában meghalt Silvio Berlusconi egykori olasz miniszterelnök, a jelenlegi legkisebb olasz kormánypárt, a jobbközép Forza Italia alapító-elnöke.
Mint a halálhíréről szóló cikkünkben megjegyeztük, Berlusconi a második világháború utáni Olaszország egyik legnagyobb hatású politikusa volt, aki sikeresen újította meg az olasz politikát: színre lépésével a populista, könnyű nyelvezetével szakított a korábbi olasz politikai kultúrával, és még inkább polarizálta azt, aminek következtében többször is betölthette a kormányfői pozíciót. Korrupciós és szexuális botrányai ellenére egészen haláláig megkerülhetetlen figurája maradt az olasz politikának.
Mindezt annak ellenére érte el, hogy legutolsó, 2011-es miniszterelnöki lemondását követően pártja egyértelmű lejtmenetbe került, ugyanakkor részben az ő közbenjárására sikerült elérni, hogy a 2022. szeptemberi választás után nem a bukott belügyminiszter Matteo Salvini lett a miniszterelnök, hanem a posztfasizmusát erős jobbközépre cserélő Olaszország Fivérei-vezér Giorgia Meloni.
Giorgia Meloni ugyanakkor nem csak annak köszönheti miniszterelnöki pozícióját, hogy időközben hátrahagyta Benito Mussolini iránt érzett ifjúkori szimpátiáját, és közben pártját, az Olaszország Fivéreit egy jobbközép-konzervatív pártként újrapozicionálta.
Meloni ugyanis sokat köszönhet a napokban elhunyt Berlusconinak is.
Egyrészt 2008-ban, mindössze 31 évesen megkapta a fiatalokért felelős miniszteri pozíciót Berlusconi utolsó kabinetében, amiért cserébe otthagyta a Nemzeti Szövetséget, amelynek elődpártját még Mussolini követői hozták létre a második világháború után.
Ennek ellenére később nem alakult túl jól a szakmai kapcsolatuk: Berlusconit idegesítette, amiért 2012-ben Meloni otthagyta pártját, ami látszólag később is rendkívül zavarta az olasz politika megkerülhetetlen figuráját. Emiatt sokszor fagyos volt a kapcsolatuk – például 2018-ban nem támogatta Meloni római főpolgármesteri jelöltségét – és sokszor össze is szólalkoztak a nyilvánosság előtt. Igaz, amíg Melonit nem tartotta közvetlen veszélyforrásnak, néha pozitívan szólt a női politikusról.
Ugyanakkor minden megváltozott, amikor az olasz politikai válságra az Európai Központi Bank éléről csak a Super Mariónak is becézett Mario Draghit kérték fel miniszterelnöknek, aki egy nemzeti kormányt szeretett volna – és végül tudott – összehozni, amelynek tagjai voltak Berlusconi Forza Italiája és Salvini Legája is.
Eleve azzal, hogy Meloniék nem léptek be Draghi kormányába – ellentétben Salvinival vagy Berlusconival –, ellenzékben a Forza Italia és a Lega mellett a baloldali pártoktól is tudtak átcsábítani szavazókat: míg Salvini Legájának a támogatottsága a Draghi-kormányban földbe állt – a kabinet felállásakor még bőven 20 százalék felett mérték a korábban észak-olaszországi autonómiáért küzdő pártot –, addig az elégedetlen jobbközép és szélsőjobboldali szavazatokat Meloniék becsatornázták magukhoz.
Meloni a kommunikációban sokat tanult Berlusconitól: ugyanúgy a jobboldali populistákra jellemző átlagos ember nyelvén beszélt, miközben pártját teljesen a saját arcképére formálta, ahogy a korábbi miniszterelnök által folytatott médiapolitizálást is átvette tőle – Berlusconi tévéi pedig teret is adtak neki mint a jobboldal új vezérének.
A Mussolini-szimpatizáns fiatal képét egy érett, populista, konzervatív politikai aktorra cserélte, amivel a lejtmenetben lévő Forza Italia mellett a bukott belügyminiszter Salvini-féle szélsőjobboldali Legától is tudott szavazatokat elcsenni, hogy végül ő nőjön fel a jobboldal vezetőjévé a választás előtt. Kampánya pedig eleve Berlusconit utánozta: a szerény kisvállalkozás-tulajdonosok megsegítésére és az adócsökkentésre fókuszált, miközben kommunikációjában egyszerű és könnyen megérthető üzenetekkel operált.
Miután a Draghi-kormány megbukott, és eljött az előrehozott választás, már
egyértelmű volt, hogy a jobboldal vezetője nem a néha már egy számjegyű támogatottságra zsugorodó Salvini lesz, hanem a folyamatosan erősödő Meloni,
aki végül a többi jobboldali párttal szemben egyértelműen kinőtt a mezőnyből.
Ráadásul azzal, hogy a Berlusconi-féle Forza Italiával és a Matteo Salvini vezette Legával szövetségben indultak a legutóbbi választáson – nem indítottak egymásra jelölteket e pártok –, tovább tudta erodálni két jobboldali riválisának az erejét, hiszen a legtöbb képviselőjelöltet az Olaszország Fivérei állíthatta a közvélemény-kutatásokon mért jobb eredményénél fogva.
Ez pedig a választási eredményen is jócskán meglátszott: míg Meloniék 26 százalékot értek el, ami 119 mandátumot hozott az egykori posztfasisztáknak, addig Salviniék mindössze a szavazatok 8,79 százalékát szerezték meg (66 mandátum), Berlusconiék pedig 45 mandátumot szerezve a szavazók 8,11 százaléka ikszelte a Forza Italiát. Így
a kormányalakítás során is a legtöbb lap Meloni kezében volt, amit nem is félt kihasználni.
Az egykor belügyminiszter Salvini mindössze az infrastruktúráért és közlekedésért felelős minisztériumot kapta meg a miniszterelnök-helyettesi pozíciója mellé.
Berlusconiról már régóta tudott, hogy egészségügyi problémákkal küszködik, ráadásul már olyan aktív szerepet sem vállalt a politikában, mint karrierje csúcsán. Ugyanakkor azok, akik a Forza Italiára szavaztak, leginkább az ő személye miatt tették ezt.
halálával ezek a szavazók valószínűleg új pártot kereshetnek maguknak, ahogy a parlamenti mandátumukat féltő, jelenleg még a Forza Italia frakciójában politizáló képviselők is.
Mint azt Techet Péter megjegyzi a Gemist nevű hírlevélben, a Berlusconi által alapított pártban nincs egy karizmatikus vezető sem, aki egyben tudná tartani a 2011 óta folyamatosan csökkenő párt szavazói bázisát, miközben Salvini nem olyan ügyes politikus, hogy a tragédia után ezt ki tudja használni.
A liberális-konzervatív, városi, jómódú szavazóknak az Öt Csillag Mozgalom túl populista, így Berlusconi egyetlen alternatívája az éppen az olasz centrumba, a jobbközépre és az Európai Néppártba igyekvő – vagy azzal szövetségre lépni tervező – Meloni lehet.
(Borítókép: Matteo Salvini, Silvio Berlusconi és Giorgia Meloni 2022. szeptember 25-én. Fotó: Alessandra Benedetti – Corbis / Getty Images)