Legutóbb egyébként 2022 decemberében volt egy politikai perpatvar, amikor Alekszej Borodavkin kazahsztáni orosz nagykövet egy orosz lapnak adott interjújában kazah radikális nacionalistákról és ruszofóbiáról beszélt. Ez kiverte a biztosítékot a kazah külügyben. Végül Szergej Lavrov orosz külügyminiszter magyarázkodásával és bocsánatkéréssel zárult, de jól mutatja, hogy meglenne a hivatalos politikai érvrendszer, ha egyszer az oroszok olyasmit lépnének, mint Ukrajnában.

A posztszovjet térség jó ismerője, Kosztur András szerint bár Kazahsztánban is van egy jelentős számú orosz kisebbség, csakúgy, mint Ukrajnában, azonban helyzetüket nem lehet egy kalap alá venni. Kazahsztán esetében is ott a nyelvi kérdés problémája. De míg Kijev az ukrán független államiság megerősítése céljából akarta erőltetni az ukrán nyelv pozícióját az orosszal szemben, addig a kazahoknál egyesek részéről az adott okot aggodalomra, hogy az államalkotó többség nyelve kerülhet veszélybe, hiszen hasonlóan Ukrajnához, gyakorlatilag az oroszt használja majdnem mindenki a mindennapokban. A helyzet persze nem olyan súlyú, mint volt Ukrajnában.

A XXI. Század Intézet vezető kutatója úgy véli, vannak radikális orosz hangok is, amelyek időről időre előhozzák a többségében oroszok lakta észak-kazahsztáni területek elcsatolását.

Állami szinten teljesen más a kazah–orosz viszony, mint volt az orosz–ukrán

Kazahsztán egészen másként kezeli a kisebbségeket, mint Ukrajna, ahol már elég korán elindultak a jogszabályok segítségével az erőszakos ukránosítás útján, így próbálva meg visszaszorítani az orosz nyelv használatát. Ezzel szemben Kazahsztánban nagyon is támogatják a nemzeti kisebbségeket a saját kultúrájuk megőrzésében, az orosz nyelvnek pedig alkotmányosan rögzített, hivatalos státusza van.  Ezért a szakértő úgy véli, hogy

Kazahsztán és Oroszország esetében nagyon messze vagyunk attól, hogy olyan konfliktus alakuljon ki közöttük, mint Ukrajna és Oroszország esetében.

Ugyanakkor hozzátette, a kazah vezetés elsősorban a saját érdekeiből indul ki. Magukat semlegesként könyvelik el az orosz–ukrán konfliktusban, nem követik az orosz narratívát, és például nem ismerték el a vitatott népszavazást követően kikiáltott luhanszki és donyecki népköztársaságokat sem.

Kazahsztán távolodása Oroszországtól azonban korántsem olyan mértékű, mint ahogyan azt a nyugati sajtóban láttatni akarják. Az elmozdulás pedig nem nyugati irányú, inkább Törökország vagy Kína felé tett lépések ezek. Kosztur szerint nem állíthatjuk, hogy Kazahsztán orosz érdekszférába tartozik, de a kazahok nem is szakítottak Moszkvával.

Már az 1990-es években, Nurszultan Nazarbajev elnöksége idején sürgette Kazahsztán az eurázsiai, a posztszovjet térség integrációját, de akkor még nem járt sikerrel. Később saját, különutas politikával próbálkozott, de része maradt az eurázsiai törekvéseknek, és jelentős hatással volt rá az egyre inkább erősödő Kína is. De ezzel együtt jelen van az országban a nyugati tőke is.

Tehát Asztana úgy lavírozott az elmúlt évtizedekben, hogy az őt körülvevő nagyhatalmakkal megpróbált valamiféle egyensúlyi állapotot fenntartani.

A háború hatásai a kazah hétköznapokban

Kosztur András nemrégiben tért vissza a közép-ázsiai államból, és a kérdésre, hogy mit érezni a hétköznapokban, azt mondja, a helyiek leginkább az ingatlanárak váratlan megugrására panaszkodtak. Ennek oka pedig az, hogy az ukrajnai háború kezdete óta nagy számban érkeztek orosz állampolgárok. Nekik nincs szükségük vízumra, és ezek zömében magasan képzett szakemberek voltak, akiknek elhelyezkedése a kazah munkaerőpiacon nem jelentett problémát. A kazah gazdaság egyébként jelenleg egy felfelé ívelő pályán van.

Az elmúlt másfél év eseményei, hasonlóan más országokhoz, Közép-Ázsiában is növekvő inflációt hoztak. Ugyanakkor a hétköznapokban nem látszódik, érződik, hogy a szomszédos ország háborút vív, bár a valós harcok helyszíne tőlük jóval messzebb van, mint például Magyarországtól. A kazah médiában jóval kevesebbet olvasni az orosz–ukrán konfliktusról, nem hatja át annyira, mint a nyugati sajtót.

Amikor helyiekkel beszélgettek kiderült, hogy sokan támogatják az ország semleges álláspontját a konfliktusban, de akadnak olyanok is, akik vagy egyik, vagy másik fél mellé állnak. Mindez egyébként tükrözi a közvélemény-kutatások eredményeit, amelyek szerint a kazahok nagy többsége a jelenlegi Tokajev -féle vezetés semleges álláspontját támogatja, amivel persze együtt jár a gazdasági kapcsolatok fenntartása az oroszokkal.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy az ország már 2010 óta vámuniót alkot Oroszországgal és Belarusszal, illetve tagja a 2015-ben létrejött szélesebb együttműködésnek, az Eurázsiai Gazdasági Uniónak is, amelyben még ott találjuk Örményországot és Kirgizisztánt is. Ugyanúgy egy katonai biztonsági tömbben vannak a kazahok és az oroszok is. A Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete, a KBSZSZ, posztszovjet utódállamokból álló tömörülés.

A z 1992-ben alakult szervezet, amelyet szoktak keleti NATO-ként vagy Taskenti Paktumként is emlegetni, a Szovjetunió hat utódállamát tömöríti. A tagok: Oroszország, Örményország, Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán és Üzbegisztán.

2022 januárjában Kazahsztánban azért szabadultak el az indulatok, mert a legtöbb gépkocsi által használt cseppfolyósított gáz (LPG) árának maximalizálását egyik napról a másikra eltörölte a kormány, így annak ára a duplájára ugrott. Napok alatt kaotikus állapotok alakultak ki, főleg a nagyvárosokban, ahol a tiltakozók nem kímélték az állami hivatalokat, sőt Almatiban még a repülőteret is elfoglalták.

Mivel nem sikerült önállóan a rendteremtés, ezért kértek a kazahok segítséget a KBSZSZ-től. A kérésnek engedve orosz egységeket dobtak át a határon, amelyek aztán „megoldották” a problémát, hetek alatt helyreállt a rend. Akkor az orosz csapatok a megállapodásnak megfelelően, miután elvégezték a rájuk bízott feladatot, elhagyták Kazahsztánt.

 (Borítókép: Kaszim-Zsomart Tokajev és Vlagyimir Putyin 2022. február 10-én. Fotó: Kremlin Press Office / Anadolu Agency / Getty Images)