„Putyin uralkodásának pillére a stabilitás és a potenciális jólét” – ezt szajkózta az orosz propaganda húsz éven át. Az orosz katonai magáncég és vezetőjének, Jevgenyij Prigozsinnak a lázadása, nem utolsósorban pedig Putyin erre adott válasza összezúzta ezt a képet – nyilatkozta a Deutsche Wellének Mihail Kaszjanov, aki Putyin első elnöki ciklusa alatt, 2000 és 2004 között volt Oroszország miniszterelnöke.

„Prigozsinnak sikerült lerombolnia a mítoszt, a stabilitás képét” – ecsetelte Kaszjanov. Prigozsinék azt állították, hogy orosz erők támadták meg őket. Válaszul elfoglalták a nagy déli katonai központot a doni Rosztovban, majd északra, Moszkva felé indultak.

Több feszült óra elteltével, miközben csak minimális ellenállás lassította a magánhadsereg előrehaladását, Prigozsin az alkonyat közeledtével váratlanul lefújta az akciót. Arra hivatkozott: úgy döntött, elkerüli a vérontást.

A jelek szerint Alekszandr Lukasenko belorusz elnök közvetített a megállapodásban, amelynek értelmében Prigozsin Belaruszba költözik át, ő és a Wagner-csoport ellen pedig nem indítanak büntetőeljárást.

A részletek sokak számára még mindig rejtélyesek: mi váltotta ki a lázadást, vajon puccskísérlet volt, miért szakadt meg váratlanul, milyen hatása lesz az ukrajnai háborúra, mi lesz a Wagner szerepe a jövőben, és hogyan befolyásolják a történtek az orosz politikát?

Az orosz elit mérlegeli hozzáállását

Az orosz vezetés megerősödve került „az ijedtségből” – ezzel érveltek Kaszjanov szerint Putyin legmagasabb rangú kormánytisztviselői, köztük Szergej Lavrov külügyminiszter. „Az orosz rezsim, épp ellenkezőleg, most gyengébbnek tűnik, és ezt az emberek, kivált a vezető elitben, kezdték megérteni” – mondta a volt kormányfő. Szerinte a gyökeres változás az orosz kormánytagok hozzáállásában nyilvánulhat meg országos vagy helyi szinten.

Felfogták, hogy Putyin többé már nem az ő érdekeik képviselője vagy védelmezője. Ezért újragondolják a vele kapcsolatos viszonyukat

– mondta Kaszjanov, aki az ellenzéki Népi Szabadságpárt vezetője, és gyakran tartózkodik Lettországban.

„Teljesen más ember lett”, mint akivel két évtizede együttműködött – mondta Putyinról, aki első elnöki ciklusában megígérte: támogatni fog minden reformot, amit a kabinetje javasol. Tartotta magát a szavához – idézte fel Kaszjanov, aki úgy jellemezte Putyint, mint aki megkísérli „megérteni, hogyan kell az állammal együttműködni”.

Napjainkban Putyin arra a személyiségre hasonlít, aki maga is volt a politizálás kezdete előtt, a KGB-ügynök személyiségére – hangoztatta Kaszjanov, aki szerint Putyin egy „természetes” ügynök.

Az én időmben úgy tett, mintha elkötelezett lenne a demokratikus elvek iránt. Most az igazi arcát látjuk: gyengül, éppen ezért veszélyes.

Putyint Kaszjanov szerint olyan cárként ábrázolja a kormányzat, amilyen erős uralkodóra Oroszországnak történelmileg mindig is szüksége volt. A jellemzés azonban szerinte egyre népszerűtlenebb, és egyre többen kérdőjelezik meg, kivált a városi középosztály körében.

Két „gengszter” egyezsége

A Wagner-lázadás valamilyen formában az ukrajnai háborút is befolyásolja, bár nem feltétlenül „azonnal és látható formában” – véli Kaszjanov, aki szerint szemlátomást hanyatlott az orosz tisztek egyébként sem kiemelkedően magas harctéri morálja.

Sem a lázadás utáni tűzszünet feltételei, sem a közvetítői nem nyerték el az orosz parancsnokok tetszését – emlékeztetett a volt miniszterelnök.

Úgy látják, hogy két gengszter között született egyezség

– utalt Kaszjanov a belorusz elnökre, Alekszandr Lukasenkára, miközben Prigozsint tartja a másodiknak.

Felidézte, hogy a lázadás leállításában egyetlen állami intézmény – a belügy, a hírszerzés, a biztonsági szolgálatok vagy a védelmi minisztérium – semmilyen szerepet nem játszott. Csupán két ember döntött a kötelezettségekről, a pénzről és a szabadságról.

Az ilyen alku aláássa Putyin hitelességét Oroszországban, ahol „jelenleg semmilyen törvény nem alkalmazható” – hangoztatta Mihail Kaszjanov.

(Borítókép: MTI / EPA / Arkagyij Budnyickij)