Zavaros, olykor egymásnak ellentmondó parancsnoki láncolat, ellenkező parancsnokok és demoralizált katonák – leginkább ezek a problémák sújtják az orosz hadvezetést, miközben Vlagyimir Putyin felől is nyomás nehezedik rájuk a katonai sikerek elmaradása miatt. Jelenleg ugyan az orosz csapatok túl nagy eredményekhez nem juttatták az ukránokat az ellenoffenzíva során, de ha a katonai vezetésben tapasztalható problémákat nem orvosolják, az csak idő kérdése lehet.
Egy június végi péntek este Jevgenyij Prigozsin, a Kreml jóvoltából működtetett magánhadsereg, a Wagner vezetője meghirdette az úgynevezett igazság menetét, amelynek a célja az lett volna, hogy zsoldosaival Ukrajnából kivonulva egészen Moszkváig masíroznak, hogy Szergej Sojgu orosz védelmi minisztert és Valerij Geraszimov vezérkari főnököt „leváltassák”.
A mindössze egy napig tartó lázadás – amit Prigozsin az eseményeket követően már csak demonstrációnak nevezett – a hivatalos narratíva szerint Aljakszandr Lukasenka belarusz elnök közbenjárására ért véget, aki elmondása alapján káromkodások közepette telefonon beszélte le Prigozsint a tervéről, miközben ezzel egy időben Vlagyimir Putyin orosz elnököt is meggyőzte, hogy a lázadás résztvevőit ne végezzék ki.
Prigozsin holléte azóta is tisztázatlan: nem sokkal később maga Lukasenka ismerte el, hogy Belaruszban tartózkodott a zsoldossereg vezetője, de később Oroszországban is többször megfordult. A legutóbbi sajtóhírek szerint zsoldosaival Belaruszban tartózkodhat, ahol az Oroszország és Belarusz között létrehozott Unióállam közös csapatait képezhetik ki.
A Wagner-vezér azért indult el az általa végül csak demonstrációnak degradált lázadására, hogy az orosz védelmi minisztérium vezetőjét, Sojgut, illetve az ukrajnai háborúban részt vevő orosz hadsereget irányító Geraszimovot elfogják, amiért állítása szerint orosz katonák a parancsukra támadták zsoldosait rakétával, emellett utánpótlás mellett elegendő támogatást sem kapott az orosz védelmi minisztériumtól a lázadása után valószínűleg kegyvesztetté váló Prigozsin.
A Kremltől független Meduza hírportál szerint Prigozsin telefonon többek között Putyinnal is tárgyalást kezdeményezett a lázadás ideje alatt, hogy követelései mellett arcvesztés és retorziók nélkül visszatáncolhasson a puccskísérletből, ám végül erre Putyin nem volt hajlandó, ellenben más katonai tisztviselők igen, így végül Moszkváig el sem ért a Wagner-konvoj.
Prigozsin kis lázadása több dolgot is megmutatott. Egyrészt azt, hogy politikai szempontból Vlagyimir Putyin hatalma közel sem olyan sziklaszilárd, mint az külső szemlélőknek tűnhet; másrészt pedig a villámháborúnak szánt, de már másfél éve húzódó invázió miatt nagy az elégedetlenség az orosz katonák részéről a hadvezetés irányába,
ráadásul az orosz hadvezetéssel szemben bizalmatlanok is az Ukrajnában állomásozó orosz csapatok.
Az ukrajnai eseményeket már a háború tavaly februári kirobbanása előtt is követő, azt nyilvánosan elérhető adatok alapján naponta többször is elemző washingtoni székhelyű Institute for Study of War (ISW) think tank nemrég megjelent elemzésében utóbbit mutatja be részletesen orosz hadi bloggerekre és egyéb sajtóértesülésekre hivatkozva.
Ugyan az ISW az elemzésben forráskritika miatt a legtöbb állítását feltételes módban fogalmazza meg, de elnézve az orosz katonai sikerek hiányát és más sajtóbeszámolókat, hivatalos közléseket, megfogalmazható az az állítás, hogy jelenleg az orosz agresszióban részt vevő csapatok irányítása kaotikus és közel sem ideális egy sikeres háború levezényléséhez.
Egyrészt Prigozsin lázadása óta nagyon sok, a fronton harcoló tábornokot bocsátottak el,
akik közül némelyek távozását hivatalosan is megerősítették, míg másokról csak orosz katonai bloggerek számoltak be.
Az biztos, hogy így járt Ivan Popov vezérezredes és Vlagyimir Szeliversztov vezérőrnagy, akiket mások is követhetnek, sőt, néhányan már követhették is. Nem megerősített információk szerint július elején Alekszandr Kornyev vezérőrnagyot is elbocsátották, míg a 90. harckocsizó hadosztály parancsnokát, Ramil Ibatulin vezérőrnagyot és két meg nem nevezett helyettesét az orosz hatóságok le is tartóztathatták.
Ezenkívül állítólag Szergej Karaszevet és Mihail Teplinszkijt is letartóztathatják az orosz hatóságok, ugyanakkor ehhez az információhoz a think tank hozzáteszi, ezt egy „prominens, Kremlhez kötődő katonai blogger” vetette fel. Az ISW hangsúlyozta, a feltételezett elbocsátottakat nem tudják megerősíteni és arra nem is fordítottak kiemelt figyelmet, de megjegyzik, ezek „hasonló mintát követnek a korábbi parancsnoki változtatásokról szóló állításokhoz, amelyek végül igaznak bizonyultak”.
Mint az elemzésükben írják, a biztosan és csak állítólag felmentett parancsnokok Ukrajna kulcsfontosságú részeire vezényelt alakulatokat és egységeket irányítanak, ráadásul hatékonyan – a felmentett parancsnokok épp az ukrajnai ellenoffenzíva stratégiai pontjain teljesítettek szolgálatot, és vagy sikeresen tartották fel az ukrán csapatokat, vagy akár vezettek ellentámadást.
A felmentések vagy letartóztatások mögött az ISW szerint leginkább a front közelében lévő parancsnokok és az orosz hadvezetés közötti ellentét húzódhat. A legtöbb tábornok ugyanis többször megkerülve Sojgu védelmi minisztert és Geraszimov vezérkari főnököt, közvetlenül Vlagyimir Putyinnak próbáltak beszámolni arról, milyen állapotok vannak pontosan a fronton.
Emellett hadibloggerek szerint lehettek olyan orosz csapatok a Nova Kahovka gát közelében, amelyeket az orosz hadvezetés elfelejtett előzetesen tájékoztatni a gát felrobbantásáról, és emiatt kritizálták Geraszimovot, aki vezérkari főnöki posztja mellett január óta a főparancsnoki posztot is betölti az ukrajnai háborúban.
Emellett az ISW hadibloggerekre hivatkozva arról ír,
vannak olyan tábornokok, akik Geraszimov parancsait megtagadják és ellenkeznek vele – ráadásul ez állítólag nem kizárólag a tábornokokra jellemző.
Az egyik hadosztály katonái jelezték, amennyiben parancsnokukat, a fentebb már említett Teplinszkijt eltávolítják, vagy veszélyeztetnék az életét, akkor egyszerűen kivonulnak a körzetből, ahol az ukrán csapatok előrenyomulását lassítják vagy állítják meg.
A hadászati think tank szerint emiatt a harci morál igen alacsony lehet az orosz katonák körében, ráadásul az előző mondatban megemlített kivonulás egy hangfelvétel szerint akár dezertálássá is válhat – már amennyiben a katonai bloggerek által közölt hangfelvétel valódi.
Mint arra az ISW emlékeztet, Sojgu januárban és februárban már egyszer megpróbálta lecserélni a fronton szolgáló tábornokokat, akkor Teplinszkij végül önként mondott le, amiért Geraszimovot tették meg főparancsnoknak. Akkor Teplinszkij nyilvános videóban kritizálta Geraszimovot, és közvetlenül Vlagyimir Putyin nevezte ki ismét – részben veterán katonák biztatására – parancsnoki posztjára április 1-jén. A think tank szerint ez volt az első alkalom, hogy egy tábornok ellenszegült az új főparancsnoknak.
A tábornokok és a hadi vezetés közötti problémákat ugyanakkor nem csak a Geraszimov parancsait megtagadó parancsnokok és a saját parancsnokait támogató katonák okozzák. Az ISW szerint
többször is előfordult, hogy a Kremlből tervezték meg a csapatok mozgását, néha akár a hadvezetés tudta nélkül.
Mint írják, Putyin gyakran megkerüli vagy egyszerűen ignorálja Sojgut vagy Geraszimovot, és közvetlenül ad utasításokat a parancsnokoknak, mert szerinte úgy lehetne gyorsabb katonai sikereket elérni a csatatéren.
Ez amellett, hogy felborítja a parancsnoki láncolatot, a katonai vezetés autoritását és hatalmát is csökkenti, így Sojguéknak sokkal nehezebb rávenni a parancsnokokat, hogy nekik engedelmeskedjenek, és több parancsnokot is arra buzdíthat, hogy közvetlenül a Kremllel egyeztetve mozgassák csapataikat – például Prigozsin se volt beillesztve a klasszikus parancsnoki láncolatba és a Wagnerrel gyakran olyan lépéseket tehettek, amikről állítólag Prigozsin saját maga döntött.
Ráadásul nem csak parancsokat osztogat a frontra Putyin, hanem kiépített egy olyan kommunikációs csatornát a parancsnokok, tisztek és hadibloggerek számára, hogy közvetlenül osszanak meg Putyin számára információkat.
Mint írják, ez „szokatlan, de nem egyedi” megoldás, az viszont már katonai szempontból problémás, hogy
Putyin a vezérkari főnök és a hadvezetés helyett az alájuk tartozó parancsnokoknak és egyéb tiszteknek ad igazat.
Ez eleve erodálja a hadvezetés autoritását, továbbá az sem segíti Sojguék helyzetét, hogy Putyin gyakran a hadvezetést okolja a katonai sikertelenségekért – ez pedig további bizalomvesztés mellett a parancsmegtagadások növekedésével is járhat.
Így lényegében Sojgu és Geraszimov egyszerre két tűz közé került: Putyin őket okolja a katonai sikerek elmaradásáért, miközben az orosz elnök gyakran őket megkerülve hoz katonai döntéseket, ha pedig a parancsnokok még parancsot is kapnak a hadvezetéstől, néha egyszerűen a bizalmatlanság és a vélt vagy valós inkompetencia miatt megtagadják azok teljesítését.
Ráadásul hiába kezdtek tisztogatásba Sojguék, a katonai bloggerek és a veteránok ezért is kritizálják őket, így nehezebb visszaállítani a bizalom mellett a klasszikus parancsnoki láncolatot is a hadvezetés és a parancsnokok között.
Emellett már Prigozsin lázadásánál is felmerült, hamarosan változás állhat be az orosz hadvezetésben: a sajtóban Sojgu helyére már bedobták Alekszej Gyumin, a tulai régió kormányzójának nevét, de már Geraszimov leváltása is felmerült állítólag.
Ugyanakkor, hogy mi lehet majd a sorsuk, jelenleg csak Vlagyimir Putyin tudhatja. Azonban a jelenlegi fejetlenség egyáltalán nem segíti az ezúttal védekező állásba kényszerített orosz csapatokon.
(Borítókép: Vlagyimir Putyin részt vesz az orosz hadsereg és a titkosszolgálatok tisztjeivel tartott megbeszélésén. Fotó: Contributor / Getty Images)