A 46 éves Zur Allon, az izraeli tüzérségi különleges erők tartalékos alezredese sokéves szolgálati ideje alatt soha nem gondolta volna, hogy egyszer majd megtagadja a szolgálatra jelentkezést.

„A századom felét felrobbantották Libanonban. Sok évet áldoztam az életemből az ország védelmére” − mondta Allon, a Brothers and Sisters in Arms egyik vezetője. A szervezet az Izraeli Védelmi Erők (IDF) több mint 60 ezer tartalékosát tömörítő nyomásgyakorló csoport, és az év elején alakult a kormány által az igazságszolgáltatás tervezett átalakítása elleni tiltakozásul − közölte a The Guardian. 

Ezért vagyunk annyira dühösek. A kormány megszegi egy nagyon egyszerű szerződésünket, hogy megvédjük a zsidó és demokratikus Izraelt

− mondta.

Az IDF-et az ország alapítója, David Ben-Gurion „a nép hadseregének” képzelte el: egy apolitikus olvasztótégelynek, amely összehozza a különböző etnikai, vallási és társadalmi-gazdasági háttérrel rendelkező izraelieket, és segít a társadalmi kohézió érzésének kialakításában. Az évek során ez az elképzelés felhígult, és az izraeli társadalom egyenlőtlensége és megosztottsága tükröződik a fegyveres erők összetételében is.

Izrael arab állampolgárait nem sorozzák be, és régóta folyik a jogi vita arról, hogy az ultraortodox közösséget mentesíteni kell-e a sorozás alól, de a katonai szolgálat még mindig a nemzeti ethosz meghatározó része. Talán nem meglepő, hogy az igazságügyi rendszerre vonatkozó javaslatokról szóló vita mindkét oldala olyan gyakran hivatkozik katonai metaforákra.

A hadsereg teljesen egyedülálló szerepet tölt be az izraeli társadalomban 

Izrael viszonylag kis állandó hadserege nagymértékben támaszkodik a 465 ezer tartalékosra − még békeidőben is évente akár 60 napra is behívhatják őket. A kritikusan fontos egységek csoportjai, mint például a pilóták, a múltban azzal fenyegetőztek, hogy nem teljesítenek szolgálatot olyan kérdések miatt, mint a Gázai övezetből való kivonulás és a második libanoni háború. De ilyen szintű polgári engedetlenségre még nem volt példa az országban.

A tartalékosok erős hangot adtak az izraeli tiltakozó mozgalomnak, amióta Benjamin Netanjahu miniszterelnök szélsőjobboldali és vallási koalíciója röviddel decemberi hivatalba lépése után átfogó igazságügyi változtatásokat jelentett be. Az átalakítás hívei úgy vélik, hogy a változtatás szükséges a nem választott bíróság döntéseiben érzékelhető baloldali elfogultság ellensúlyozására, míg a kritikusok szerint olyan demokratikus visszalépésekhez vezet, mint amilyeneket Magyarországon és Törökországban láthattunk − írja a lap. 

A hadseregben különösen aggódnak amiatt, hogy az igazságszolgáltatásra vonatkozó javaslatok a tiszteket nemzetközi büntetőeljárásnak tehetik ki. Izrael nem tagja a Nemzetközi Büntetőbíróságnak, azzal érvelve, hogy saját jogrendszere megfelelően kivizsgálja a fegyveres erők által elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatos vádakat, bár palesztinok és jogvédő csoportok már régóta mondják, hogy az izraeli vizsgálatok során a vádemelések igen alacsony száma arra utal, hogy a jelenlegi gyakorlat nem felel meg a célnak.

Ebben a hónapban több mint 10 ezer tartalékos írta alá azt a nyílt levelet, amelyben közölték, hogy kérik felmentésüket a szolgálat alól, ha a koalíció folytatja a jogszabály első fő elemének elfogadását − amelyet a Knesszet hétfőn 64–0 arányban fogadott el, miután a kormány minden tagja megszavazta, az ellenzék pedig tiltakozásul bojkottálta a szavazást.

Most az a kérdés, hogy a tartalékosok betartják-e ezt az ígéretet, amely súlyosan befolyásolhatja az IDF műveleti készenlétét.

Nincs más lehetőség, mint a szolgálat megtagadása. Eddig a tüntetések kudarcot vallottak: a kormány ettől függetlenül folytatta. Keményebb intézkedéseket kell hoznunk

− mondta Yair Golan tartalékos vezérőrnagy, a baloldali Meretz párt volt gazdaságiminiszter-helyettese.

„Az emberek tudják, hogyan kell prioritásokat felállítani. Hogy mi történik, ha külső fenyegetés érkezik, azt nehéz megjósolni. De most az első számú prioritás az, hogy Izrael demokratikus állam maradjon, és harcoljunk ez ellen a kormány ellen” − fogalmazott. 

Több száz tartalékos már értesítette parancsnokait, hogy ezentúl nem kívánnak megjelenni, ha behívják őket szolgálatra. Ugyanakkor a múlt héten olyan hírek láttak napvilágot, hogy néhány tartalékos önként jelentkezett pluszszolgálatra, hogy enyhítse a visszautasítások hatásait.

Régen látott biztonsági kockázatot eredményez a konfliktus

Az elmúlt hónapokban az IDF nyilvános nyilatkozataiban igyekezett lekicsinyelni a válságot. De múlt hétfő este, miután a szavazás átment, volt egy nyilvános nyilatkozat, miszerint a parancsnokok aggódnak, hogy „ha a tartalékosok hosszú távon nem jelennek meg a szolgálatban, az kárt okoz a hadsereg készenlétében”.

Pénteken a héber nyelvű médiát az a hír uralta, hogy az IDF hírszerzési igazgatósága nem kevesebb mint négyszer figyelmeztette Netanjahut a törvényjavaslat elfogadása előtt, hogy Irán és a libanoni Hezbollah militáns csoport „történelmi lehetőséget” lát Izrael belpolitikai válságában, az „alapvető elrettentés jelentős eróziójára” hivatkozva.

Nem világos, hogy a miniszterelnök és kabinetje teljesen felfogta-e az IDF soraiban kibontakozó válságot. Netanjahu, aki korábban egy elit különleges alakulat kapitánya volt, különösen kritikusan nyilatkozott a hadseregből érkező ellenállásról, rámutatva, hogy egy demokráciában a hadsereg a kormánytól kapja a parancsokat, nem pedig fordítva.

Yoav Gallant védelmi miniszter − akit a kormányülésen az átalakítás legnyíltabb kritikusának tartanak, részben azért, mert közvetítő szerepet tölt be a fegyveres erők és a politikusok között − elpocsékolta a tiltakozó mozgalom részéről iránta érzett jóindulatot azzal, hogy hétfőn a koalíció többi tagjával együtt szavazott.

Maga Netanjahu, aki sokáig a politika uralkodó alakja volt, de most korrupciós vádakkal sújtják, időnként gyengének tűnik, és megelégszik azzal, hogy koalíciós partnerei határozzák meg a politikai napirendet.

Nem egyedül a hadsereg miatt fáj a feje miniszterelnöknek: a Knesszet októberi újbóli összeülése előtt a nemzetközi hitelminősítés, a technológiai ipar elvándorlása, a széles körű sztrájkok és a reform jövőjével kapcsolatos jogi viták mind-mind fenyegetnek.

Golan szerint az izraeli tiltakozó mozgalomnak is van mit átgondolnia.

„Ez a legnagyobb válság az izraeli társadalom számára a jom kippuri háború óta” − mondta, utalva arra, hogy 1973-ban arab szomszédai meglepetésszerű támadást indítottak Izrael ellen.

„Nincs kétségem afelől, hogy Izrael ezután már nem lesz ugyanaz, és ez a kihívás. Nem csak a tiltakozásokról van szó: valami pozitívumot kell építenünk ebből, és egy jobb jövőért kell dolgoznunk.”