A hagyományosan amerikai szövetséges országok között nagyon negatív Kína megítélése, bár Magyarországon és Izraelben mérsékeltebb a kép. A magyarok a többi vezető politikushoz hasonlóan Hszi Csin-pingben sem bíznak, az előző évekhez képest pedig az ország megítélése is mélyponthoz közel van hazánkban.
A Pew Research Center amerikai agytröszt legújabb elemzésében Kína globális megítélését vizsgálta. A think-tank korábban az Egyesült Államok és Joe Biden, emellett Oroszország, Vlagyimir Putyin és Volodimir Zelenszkij, valamint további vezető politikusok elfogadottságát is kutatta.
Arról korábban az Indexen is beszámoltunk, hogy Joe Biden és az Egyesült Államok megítélése a vizsgált országokban jellemzően pozitív, azonban Magyarországon meglehetősen negatív, emellett hazánk kilóg abban a tekintetben is, hogy nemcsak Vlagyimir Putyint, hanem Volodimir Zelenszkij ukrán elnök tevékenységét is negatív színben látja.
A Pew Research Center legújabb, Kínával kapcsolatos közvélemény-kutatását 24, nagyrészt amerikai szövetséges országban végezték el. Az összesített eredmények azt mutatják, hogy a világ második számú nagyhatalmának nemzetközi megítélése negatív.
A megkérdezettek 67 százaléka látja negatívan a kínaiak tevékenységét, és csupán 28 százalékuk pozitívan.
A kínai külpolitikával kapcsolatban három kérdést tettek föl. A megkérdezettek 57 százaléka véli úgy, hogy Kína beavatkozik más államok belügyeibe, emellett több mint 70 százalék nyilatkozott úgy, hogy az ország tevékenysége nem járul hozzá a békéhez és stabilitáshoz, emellett a hozzájuk hasonló államok érdekeit sem veszi figyelembe.
Egyes országokra lebontva azonban már valamivel vegyesebb a kép. A NATO-tagállamok, valamint az egyéb amerikai szövetséges országokban egyértelműen negatív a Kínáról alkotott kép.
Ezalól két kivétel van: Izrael és Magyarország.
Ezekben az országokban a kínai politika elutasítottsága mindössze 50 százalékos.
Európán kívül azonban kicsit más a helyzet. Indiát leszámítva a feltörekvő gazdaságok nagy részében vegyes vagy inkább pozitív Kína megítélése. Különösen igaz ez az afrikai országokra, amiben szerepet játszhat az is, hogy a kínaiak már a legnagyobb külföldi befektetőként vannak jelen a kontinensen.
A legutóbbi felmérésekhez képest a változás Kína megítélésében szintén inkább negatív irányú. A 24 vizsgált országból 16-ban romlott a megítélése, kettőben maradt változatlan, és hat államban javult. Utóbbiak közül az egyik Magyarország, ahol a tavalyi évhez képest két százalékponttal javult a Kínáról alkotott kép.
Az előző évekkel összehasonlítva ugyanakkor ez még mindig meglehetősen negatívnak számít. A mélyponton ugyanis tavaly volt Kína megítélése hazánkban, a koronavírus-járvány előtt az elutasító vélemények még bőven 50 százalék alatt voltak.
A Kínai Kommunista Párt főtitkárának, Hszi Csin-pingnek a népszerűségét is vizsgálta a Pew Research Center. Nem meglepő, hogy Kína és az ország vezetőjének megítélése között majdnem maximális, 1-es értékű korrelációt mért az amerikai agytröszt.
Hazánkban a megkérdezettek valamivel nagyobb arányban utasítják el Hszi Csin-pinget, mint Kínát, ez az arány ugyanis 60 százalékos. Ez beleillik abba a trendbe, ami a többi felmérésben is jellemezte a magyarokat, hogy nem bíznak a külföldi vezető politikusokban. A kínai párttitkár elfogadottsága ugyanakkor csak 16 százalékos, ami nagyjából egy kategóriában van Zelenszkij, Biden és Putyin megítélésével.
Ennek fényében kifejezetten érdekes a magyarok által adott válasz arra a kérdésre, hogy melyik ország a világ vezető gazdasági hatalma. Míg Európa jelentős részén már Kínában látják a világ első számú gazdasági hatalmát, addig
Magyarországon még mindig döntő többségben vannak azok, akik az Egyesült Államokat (52 százalék) teszik első helyre Kínával (27 százalék) szemben.
A nagy képet nézve is meglehetősen érdekes az összefüggés az erre a kérdésre adott válaszok, valamint Kína megítélése között. A két kérdéskör között ugyanis negatív irányú korreláció van, ami azt jelenti ebben az esetben, hogy ahol negatívabb Kína megítélése, ott nagyobb arányban gondolják azt, hogy már ők a világ első számú gazdasági nagyhatalma, és ugyanez fordítva.
Ebben szerepet játszhat az is, hogy kit tekintenek riválisnak az egyes országok, és az emberek hajlamosak lehetnek arra, hogy a vetélytárs erejét nagyobbra értékeljék. Az Egyesült Államokban például egy olyan felmérést is készített a think-tank, amely azt vizsgálta, hogy melyik ország jelenti a legnagyobb fenyegetést Amerikára.
A megkérdezettek 50 százaléka válaszolta azt, hogy ez az ország Kína, ezt követi 17 százalékkal Oroszország. Kína fokozatosan lépett előre ebben a rangsorban. 2007-ben még Irán és Irak mögött a harmadik helyen voltak, 2014-ben már csak Oroszország előzte meg őket ebben a tekintetben, 2019-ben pedig már az oroszokkal holtversenyben álltak az első helyen.
Ha viszont a kérdést két részre bontjuk,
az amerikaiak még mindig egy kategóriába sorolják Kínát és Oroszországot.
Gazdasági szempontból egyértelműen a kínaiakat sorolják az első helyre, azonban első számú nemzetbiztonsági kockázatként, ha már szűken is, de még mindig Oroszországot tekintik első számú fenyegetésnek az Egyesült Államokban.
(Borítókép: Hszi Csin-ping 2023. május 19-én. Fotó: Florence Lo / Pool / Reuters)