Hiába reménykedtek abban a függetlenségpárti Skót Nemzeti Pártban (SNP), hogy a Nicola Sturgeon távozása utáni viharos pártelnökválasztás után nyugalom jöhet, az SNP azóta is válságból válságba lépked. Ráadásul időközben a Munkáspárt Skóciában is megerősödött. Emellett sikeresen hívtak vissza egy korábbi SNP-s politikust, így a Sturgeon helyére érkező Humza Yousafnak egyre nehezebb fenntartani a párt álmát: a független Skóciát.
Első nagyobb kihívására készül a Skót Nemzeti Párt (SNP) fél éve megválasztott új elnöke, Humza Yousaf, miután részben a brit Munkáspárt skóciai szárnyának kampányával sikerült elérni, hogy időközi választásra kerüljön sor egy korábban SNP-s politikus, az időközben a pártból kirúgott Margaret Ferrier skóciai körzetében.
A törvények szerint ha a brit parlament ideiglenesen felfüggeszti egy képviselő mandátumát valamilyen jogszabály megsértése miatt, akkor automatikusan visszahívó petíció indul a körzetében. Ferriert még június 6-án függesztették fel a brit alsóházban, amiért 2020 szeptemberében úgy utazott skóciai körzetéből a brit parlament ülésére, hogy koronavírusra hasonlító tüneteket produkált. A politikusnő még tesztet és készíttetett, ám annak az eredményét nem várta meg, mielőtt vonatra szállt, és mint utólag kiderült, fertőzötten utazott, amikor az akkori szabályok szerint gyanú esetén ezt nem tehette volna meg.
Miután a brit képviselőház emiatt idén júliusban elmarasztalta, automatikusan elindították a visszahívó petícióját is, amit a törvények szerint hat hét alatt a körzetében élő választók legalább tíz százalékának alá kell írnia, hogy megfosszák mandátumától – végül a Skócia déli részén található Rutherglen and Hamilton Westben élők 15 százaléka tett így, azaz megszűnt a mandátuma.
Habár Yousaf és az SNP ezzel nem vesztett mandátumot, hiszen Ferriert már korábban kitették a pártból,
ugyanakkor maga a visszahívás miatt újabb nyomás kerül a jelenleg is több válságon keresztülmenő párt vezetőjére.
Ráadásul az időközi választás egy jó fokmérője lehet két dolognak is: képes lehet-e visszahódítani a brit Munkáspárt a korábban felségterületének számító Skóciát, illetve milyen esélyekkel indul a függetlenségpárti párt a következő választásokon, illetve a skót függetlenség ügyében.
A választásnak még nincs időpontja, mivel a brit parlament épp a nyári szünetét tölti szeptemberig, így leghamarabb október elején kerülhetne arra sor – ennek ellenére a kampányok lényegében már megkezdődtek.
A Munkáspárt alelnöke, egyben a körzetben a párt kampánykoordinátora, Jackie Baillie szerint a lehető leghamarabb kellene megtartani a választást, emellett természetesen úgy látja, az SNP jelöltje helyett a választóknak a munkáspárt színeiben induló Michael Shanks-et kéne támogatnia. Ahogy fogalmazott, a körzetet túl sokáig hagyta cserben „két alkalmatlan kormány, miközben a parlamentben a szabálysértő képviselőjük szótlanul hagyta mindezt” – utalva a konzervatív Rishi Sunak vezette brit, illetve a függetlenségpárti-progresszív skót kormányra.
A Munkáspártnak eltökélt célja, hogy csakúgy, mint a legutóbbi három angliai előrehozott választáson, itt is erőt statuáljon:
Skócia pedig azért is fontos a Munkáspárt számára, mert a 20. században csak kétszer sikerült a skóciából szerzett mandátumok nélkül is parlamenti többséget felmutatni westminsterben.
Márpedig mióta a skót belpolitika fő középpontjába a skót függetlenség került, az Egyesült Királysághoz tartozó ország az SNP felségterületévé vált. A helyi, skót parlamenti választásokon már 2007 óta mindig a függetlenségpárti erő szerzi a legtöbb szavazatot, míg a brit parlamentben Skóciának fenntartott 59 mandátum többségét 2015 óta mindig az SNP nyeri, ráadásul óriási fölénnyel: 2015-ben a párt a szavazatok közel 50 százalékát kapta, az 59 körzetből 56-ot szerzett (!), de még 2019-ben is domináns, 45 százalékos eredményük 48 mandátumot ért.
Ha pedig a Keir Starmer vezetésével Jeremy Corbyn baloldali programját egy Tony Blar-i harmadik utas politikára cserélő pártnak fontos, hogy az időközi választáson jól szerepeljenek: 2019-ben épp a Munkáspárttól szerezte meg az SNP a mandátumot, és egyáltalán nem esélytelenül indul az országosan és Skóciában is megerősödő párt jelöltje – azonban Starmeréknek be kell bizonyítani, hogy nemcsak a közvélemény-kutatásokban tudnak jól szerepelni, hanem az időközi választásokon is.
Ebben pedig segítségére van, hogy az SNP Nicola Sturgeon váratlan lemondásával egy óriási válságon megy keresztül,
ráadásul míg a körzetben a Munkáspárt skót szárnyát vezető Anas Sarwar és a pártelnök Keir Starmer is sokat járt, addig sajtóhírek szerint az SNP-nek még jelöltet is nehéz volt találnia – végül egy helyi önkormányzati képviselőre esett a választásuk.
Ahogyan azt korábban bemutattuk, az SNP-t jelenleg több botrány is sújtja, miután Sturgeon váratlanul lemondott első miniszteri posztja mellett a pártelnöki pozíciójáról is még idén februárban.
Sturgeon hivatalosan azzal magyarázta idő előtti távozását, hogy megfáradt, ugyanakkor mindezt aközben tette, amikor Skóciában botrányt okozott, hogy a párt által elfogadott, a nemváltoztatás jogilag való megkönnyítését célzó törvény miatt egy nők elleni erőszakért elítélt férfi női börtönbe került, mert időközben jogilag megváltoztatta a nemét.
Emellett pedig lemondása után derült ki, hogy a rendőrség nyomozást folytat a párt pénzügyei miatt, ami miatt Sturgeont, a pártigazgatói posztot betöltő férjét, Peter Murrelt és a párt pénztárnokát is őrizetbe vette a rendőrség.
Mind Murrel, mind a pénztárnok Colin Beattie azonnal lemondott posztjáról, míg Sturgeon még jóval azelőtt, hogy a rendőrség őrizetbe vette volna, hogy kihallgassa arról a gyanúról, hogy az egy új függetlenségi népszavazásra pénzt gyűjtő párt az adományokat e cél helyett a mindennapi működésre költötték, ami felveti a hűtlen kezelés gyanúját. Kihallgatásuk után vádemelés nélkül engedték őket szabadlábon, ám a nyomozás még mindig folytatódik.
A párt éléről távozók miatt egyébként Yousafnak még nem sikerült minden pozícióra új embereket találnia, tehát egyik ígéretét, a pártvezetés reformját még nem sikerült végigvinnie. Ráadásul miközben a Sturgeonék körüli botrány miatt a közvélemény-kutatásokban is csökken a párt támogatottsága, sajtóhírek szerint
a párton belül sincs túl jó hangulat, hiszen a korábban egységesnek hitt párton belül kiderült, hogy az egyáltalán nem olyan egységes.
A Sturgeon távozása miatt kiírt pártelnökválasztáson a jelöltek nagyon szókimondó kampányt folytattak egymás ellen a nyilvánosságban. A végén ugyan a progresszív sturgeoni örökséget képviselő Yousaf győzedelmeskedett a társadalmi kérdésekben ehhez képest jóval konzervatívabb nézeteket valló Kate Forbesszal szemben, de ez is megmutatta, hogy a párton belül kemény törésvonalak vannak.
Ráadásul Forbes Yousaf békejobbját se fogadta el, amikor felkérte volna a kormányába, ő inkább a skót parlament hátsó soraiba távozott. Emellett pedig a belső vitákat eddig zárt ajtó mögött kibeszélő SNP-ben egyre több képviselő kritizálja a párt irányát a nyilvánosságban.
Mindezek a belső problémák pedig a párt támogatottságán is meglátszanak: míg a legutóbbi, 2021-es választásokon az összes szavazat 47,7 százalékát szerezték meg – de még Sturgeon idején is 40 százalékpontos támogatottságuk volt –, azóta erős hanyatlásban vannak: a párttagszám csökkenése mellett a szimpatizánsok száma is hasonló tendenciát mutat a közvélemény-kutatásokban.
jelenleg ugyanis a skótok 35 százaléka szavazna a függetlenségpárti erőre, míg az időközben országszerte megtáltosodó Munkáspártra 32 százalékuk
– azaz bőven hibahatáron belülre került a Munkáspárt. Ráadásul Skóciában azok a szavazók, akik az ország jövőjét az Egyesült Királyságon belül képzelnék el, a taktikai szavazásra is hajlandóak, mint amit már a legutóbbi skót választáson is megtapasztalhattunk.
Emellett pedig hosszú ideje először ismét azok vannak többségben, akik nem szeretnének független Skóciát, miközben a függetlenség az egyetlen kapocs, ami az SNP-n belüli progresszív és konzervatív szárnyat összeköti.
Így a pártvezetésnek már csak ezért is kell pénzt, fegyvert és paripát rászánnia az időközi választásra, hogy ezzel is erőt statuáljon, és a párttagok mellett a párt szavazóit is megnyugtassák, hogy képesek lehetnek még jó irányba terelni a sorsukat.
(Borítókép: Humza Yousaf. Fotó: Ken Jack / Getty Images)