Kína és India bővítést sürgetett a BRICS-tömörülés dél-afrikai csúcstalálkozóján. A blokk azonban nemcsak gazdasági, hanem politikai szempontból is rendkívül töredezett.
Oroszország, Kína, Dél-Afrika, Brazília és India vezetői találkoztak kedd és csütörtök között a dél-afrikai Johannesburgban. Az említett országok egyaránt a BRICS nevű tömörülés tagjai, amely jelentős gazdasági erővel bír, de a világ GDP-jéből való részesedésének tekintetében még nem előzi meg a G7-csoportot, azaz Japánt, Németországot, az Egyesült Államokat, Kanadát, Franciaországot, az Egyesült Királyságot és Olaszországot.
Az idei BRICS-csúcs furcsasága, hogy bár minden ország az első számú vezetőjét delegálta, Vlagyimir Putyin orosz elnök ugyanakkor nem vett részt személyesen a tárgyalásokon. Helyét Szergej Lavrov külügyminiszter vette át, azonban az orosz elnök videokapcsolaton keresztül bejelentkezett, és kijelentette, hogy véget akar vetni az ukrajnai háborúnak.
Mindez azután történt, hogy Josep Borrell, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főtanácsadója a spanyolországi Santanderben arról beszélt, hogy szeptemberben elkezdődhetnek az Ukrajna és Oroszország közötti, miniszteri szintű béketárgyalások.
A BRICS-találkozó középpontjában ezek mellett a blokk további bővítése, valamint a közös valuta állt. Hszi Csin-ping, a Kínai Kommunista Párt főtitkára, valamint Narendra Modi indiai miniszterelnök egyaránt támogatását hangsúlyozta a BRICS bővítése kapcsán, míg Lula brazil elnök a közös valutával kapcsolatban úgy fogalmazott,
a BRICS-tagok közötti kereskedelmi és befektetési tranzakciók lebonyolítására szolgáló közös valuta létrehozása növeli fizetési lehetőségeinket és csökkenti sebezhetőségünket.
Lula már korábban is feszegette a közös valuta létrehozásának kérdéskörét. A BRICS áprilisi ülésén a brazil elnök rámutatott, szerinte erre azért lenne szükség, mert mi magyarázza, hogy a világ kereskedelmének döntő többsége dolláralapú? Arról, hogy a világkereskedelem miért dolláralapú, és hogy ennek van-e alternatívája, ebben a cikkünkben írtunk bővebben.
A közös valuta és a bővítés azt sugározhatja kifelé, hogy a BRICS rendkívül egységes tömörülés, a valóság azonban ennél jóval bonyolultabb.
A BRICS sokszínűbb, mint a G7. A tagállamok politikailag, gazdaságilag és katonailag is különböznek egymástól. A bővítés erre csak rátenne egy lapáttal. Ez azt jelentené, hogy bár a BRICS-tagok hangosabban bírálhatnák a Nyugat vezette nemzetközi rendet, azonban
jóval többet kellene küzdeniük azért, hogy egységes alternatívát kínáljanak vele szemben.
A tömörülés több funkciót is ellát. Az egyik az, hogy platformot biztosítanak a tagok számára, hogy bírálják azt, ahogyan az olyan intézmények, mint a Világbank, az IMF és az ENSZ Biztonsági Tanácsa mellőzik a „globális délt”, azaz a fejlődő országokat, miközben a nyugati hatalmak részesedése a világ össztermelésében fokozatosan csökken.
A BRICS-tömörülésnek ezzel szemben a gazdasági növekedés az egyik legnagyobb presztízsforrása. Bár tény, hogy ma már a BRICS össztermelése megelőzi a G7-eket, ha vásárlóerő-paritást nézünk, ugyanakkor ebben a tekintetben is rendkívül töredezett a blokk. Brazília, Oroszország és Dél-Afrika éves átlagos GDP-növekedése mindössze egy százalék 2013 óta, szemben a kínai és indiai hat százalékkal.
A blokk elszigeteltség esetén is támogatást nyújt. Jair Bolsonaro, Brazília volt elnöke is a BRICS-tagokhoz fordult, miután szövetségese, Donald Trump elhagyta a Fehér Házat. Manapság Oroszországnak nagyobb szüksége van a tömörülésre, mint valaha. Ezt jól mutatja, hogy a brit Economist tudósítójának azon kérdésére, hogy mi a célja Oroszországnak a BRICS-tagsággal, a dél-afrikai orosz nagykövet csak annyit válaszolt,
az, hogy még több barátot szerezzünk magunknak.
Ahogy arról korábban az Index is beszámolt, hat ország kapott meghívást a BRICS-be. Ezek az államok az Egyesült Arab Emírségek, Szaúd-Arábia, Irán, Egyiptom, Etiópia és Argentína, ami egyben azt is jelenti, hogy az öt alapító ország mindegyikének szomszédságából hívtak meg további tagokat.
A kínai elnök a 15. BRICS-csúcstalálkozó sajtótájékoztatóján mondott beszédében gratulált a tervek szerint 2024. január 1-jén csatlakozó országoknak. Meglátása szerint a bővítés tükrözi a fejlődő országokkal folytatott együttműködés iránti elkötelezettségüket, amely megfelel a nemzetközi közösség elvárásainak, és a feltörekvő piacok közös érdekeit szolgálja.
Az orosz külügyminisztérium szóvivője, Marija Zaharova a Telegramon közzétett közleményben azt írta, hogy kudarcba fulladtak az amerikaiak Oroszország elszigetelésére tett kísérletei, a csúcstalálkozón született eredményeket pedig zseniálisnak nevezte.
Szaúd-Arábia csatlakozása a BRICS-országok ambiciózus törekvéseit jelzi a globális színtéren is, amely alternatívát kínálhat a több évtizedes szaúdi–amerikai szövetség mellett – mutatott rá a szaúdi diplomácia vezetője.
Alig várjuk az együttműködés továbbfejlesztését, hogy új gazdasági lehetőségeket teremtsünk, és a kívánt szintre juttassuk a kapcsolatainkat
– mondta Fejszál bin Farhán al-Szaúd külügyminiszter a csúcstalálkozón a meghívás bejelentését követően.
Bár a BRICS döntései papíron konszenzuson alapulnak, Kína saját érdekeit nehéz figyelmen kívül hagyni. Részesedése a tömb termeléséből 47 százalék volt 2001-ben, ma viszont már 70 százalék. Kína emellett a csoport teljes export- és importtevékenységének már 69 százalékát bonyolította le 2022-ben, szemben a 2001-es 55 százalékkal.
Kína túlsúlya a bővítés kereskedelmi statisztikáiban is megmutatkozik azáltal, hogy a jelenlegi és jövőbeni BRICS-tagok energia- és élelmiszerexportja túlnyomó többségében ide irányul.
India az egyetlen, amely kilóg a sorból, de a szaúdi olaj 83,2, az emírségeké 77,2, az oroszoké 54 százalékban irányul Kína felé, de itt érdemes még megemlíteni az etióp kávét is. A jelenlegi és leendő BRICS-tagok – India kivételével – emellett exporttevékenységük több mint 70 százalékát bonyolítják le Kínával.
Lehet, hogy a BRICS bővítése Kína azon stratégiájának része, hogy több erőforrást biztosítson be magának?
– teszi föl a kérdést Simon J. Evenett makrogazdasági elemző, aki korábban a Világbank közgazdásza is volt.
Mint a legtöbb integrációs kezdeményezésben – köztük az Európai Unióban –, úgy a BRICS-ben is a gazdasági fejlettségben felmerülő különbségek szolgáltatják az egyik legnagyobb konfliktusforrást. Ezt a korábban említett adatok is jelzik, amelyek Kína gazdasági túlsúlyát is alátámasztják.
A BRICS ugyanakkor egyvalamiben más, mint a G7 vagy akár az Európai Unió:
politikai szempontból is jóval töredezettebb.
A Kína és Oroszország közötti bizalmatlanságnak hosszas történelme van. Bár a koreai háborúban még a két véreskezű diktátor, Sztálin és Mao kéz a kézben segítették északi elvtársaikat, Sztálin halálával és a hruscsovi reformokkal hűvös viszony köszöntött be a kínai–orosz kapcsolatokban, ami néhol határkonfliktusokban is megnyilvánult.
A kölcsönös bizalmatlanságnak a mai napig az egyik forrása, hogy
Kínának burkoltan, de komoly ambíciói vannak az ásványkincseket rejtő Szibéria és az Orosz Távol-Kelet irányába.
A hűvös viszonyt ugyanakkor felváltotta a közeledés, miután kitört az orosz–ukrán háború. Azóta az orosz elit egyre jelentősebb része tartja jüanban a megtakarításait, emellett Kína támogatást nyújt Oroszországnak az olcsó energiáért cserébe.
Azonban nem ez az egyetlen potenciális politikai konfliktusforrás a BRICS-en belül. India amellett, hogy Oroszországtól olcsón importál olajat és gázt, valamint egyre több megállapodást köt Kínával, a Quad-tömörülésnek is tagja Ausztráliával, az Egyesült Államokkal és Japánnal együtt.
India népessége emellett utolérte Kínáét, gazdasági növekedése pedig folyamatosan gyorsul, emellett a két ország között máig meg nem oldott határvita is van a Himalájában. Nehezen elképzelhető, hogy Modi beérné a másodhegedűs szerepével a „globális délen”.