A két civakodó miniszterrel karöltve Benjamin Netanjahu mintha összezsugorodott volna a székében. Július vége volt a Knesszetben, a nyári szünet előtti utolsó hét, de a levegőben nem volt semmi várakozással teli zsongás. Miközben a törvényhozók a szavazásra készültek, a parlamenttől újonnan felállított szögesdróttal elzárt kormányellenes tüntetők azt skandálták, hogy „Szégyen! − írta meg elemzésében a The New York Times. 

Netanjahutól balra ült Jariv Levin, Izrael komor igazságügyi minisztere egy olyan ember, akinek „még akkora karizmája sincs, mint egy szalvétának”− írta vitriolos véleményét Anshel Pfeffer, a Haaretz újságírója és Netanjahu életrajzírója.

Netanjahu jobbján Yoav Gallant foglalt helyet, egy volt vezérőrnagy, aki jelenleg Izrael védelmi minisztere. A két miniszter a jobboldali Likud pártból érkezett, akárcsak maga Netanjahu. De az ő konszenzusuk − mint minden más konszenzus az országban − széthullott. Levin tábora arra törekedett, hogy a kormánytöbbséget kihasználva olyan törvénycsomagot fogadjon el, amely megszünteti az országban a bírói felügyeletet, és a hatalmat a saját kezében összpontosítja.

Gallant tábora, látva a rendkívüli visszhangot, amelyet a törvényjavaslatok országszerte kiváltottak, aggódott, hogy túl messzire ment.

A javasolt törvénycsomag egyoldalú, elsietett módja és tartalma (a rendszer teljes átalakítása) megbolygatta azt a közvéleményt, amely már elfogadta az izraeli történelem legszélsőségesebb koalícióját. Izraelnek nincs írott alkotmánya.

Parlamentje a hatalom ellenőrzését tekintve fogatlan oroszlán: a kormánykoalíció rendelkezik a többséggel és az eszközökkel ahhoz, hogy döntéseiket ráerőltesse. Most azt javasolta, hogy semlegesítsék a végrehajtó hatalom egyetlen korlátját: az ország Legfelsőbb Bíróságát.

Több százezres tüntetések vannak az országban

A jogszabály januári bevezetése óta minden szombaton több százezer tüntető vonult Tel-Aviv és más izraeli városok utcáin. A tiltakozó mozgalom energiája és kiterjedése megdöbbentő volt. Látni ezt az emberhullámot, amint „Demokrácia!” kiáltással átvonul az elzárt országutakon, és az izraeli társadalom teljes sokszínűségébe enged bepillantást.

Vannak köztük fehér köpenyes csoportok (orvosok) és fekete köpenyesek (ügyvédek), fegyveres testületek tagjai (katonai tartalékosok), női csoportok, diákok, tanárok, fiatalok, akadémikusok, megszállásellenes aktivisták, „vallásos cionista demokraták”, high-tech dolgozók és köztisztviselők.

Benjamin Netanjahu tanácsadói szerint stratégiai hiba volt felfüggeszteni a törvényhozást: Ha a másik oldal rájön, hogy az „egyoldalú fenyegetés valós" − hogy a kormány hajlandó törvényeket elfogadni anélkül, hogy szélesebb körű jóváhagyást kérne az ellenzéktől -, „kompromisszumra fognak lépni” − mondta a lapnak egy Netanjahuhoz közel álló forrás a hónap elején.