A vártnál jóval magabiztosabban nyerte meg a szlovákiai választásokat Robert Fico egykori miniszterelnök, Orbán Viktor szövetségese, aki ráadásul nemcsak pártja rendkívül jó szereplésének örülhet, hanem a kormányalakítást megkönnyítő parlamenti összetételnek is. Eközben a jobboldali pártok romokban, míg a szlovákiai magyar pártok történelmük leggyengébb eredményét tudják felmutatni. Szakértővel magyarázzuk el a választások eredményeit.
Szeptember 30-án előrehozott választást tartottak Szlovákiában, ahol – mint azt a felvezető cikkünkben is írtuk – az egyik legnagyobb kérdés az volt, hogy a közvélemény-kutatásokban fej fej mellett mért szociálpopulista Smer–SD (Irány–Szociáldemokrácia) vagy a liberális Progresszív Szlovákia szerzi meg a legtöbb szavazatot.
Azonban az exit pollra rácáfoltak az eredmények, a Robert Fico vezette Smer ugyanis magabiztosan nyerte meg a választásokat, amivel rendkívül jó helyzetben várhatja majd a koalíciós tárgyalásokat.
Orbán Viktor sem rejtette véka alá elégedettségét, hogy az északi szomszédunknál egy olyan politikus kezébe kerül újra a marsallbot, akit a szövetségesének tekinthet.
Na ki jött vissza! Gratulálunk Robert Ficónak a szlovák parlamenti választáson elért vitathatatlan győzelméhez. Egy hazafival mindig jó együtt dolgozni. Várom
– írta angolul a Twitteren Magyarország miniszterelnöke, bejegyzését a két ország zászlajával megtoldva.
Az együttműködésük várható alakulását tekintve támpont lehet, hogy Fico néhány napja, a szlovákiai és a lengyelországi választások jelentőségéről szólva úgy fogalmazott: azért fontosak, hogy olyan kormányok alakulnak-e, amelyek a szuverén, nemzetállami hozzáállást akarják képviselni. Megerősítette: abban a tekintetben mindenképpen egy véleményen van Orbánnal, hogy a két országnak nem szabadna jelentéktelen tényezővé válnia az európai térképen. Közös pont, hogy az EU- és a NATO-tagság nem jelenti a nemzetállami érdekek feladását.
Szijjártó Péter reakciója sem váratott soká magára, a külgazdasági és külügyminiszter a Facebook-oldalán úgy fogalmazott: örül annak, hogy Szlovákiában egy megkérdőjelezhetetlenül demokratikus választáson az emberek egyértelmű döntést hoztak. Kiemelte: a választások eredménye esélyt ad arra, hogy Szlovákiában újra stabil kormány alakuljon és a szlovák–magyar kapcsolatok tovább fejlődjenek. Az elmúlt években minden olyan eredmény, ami segítette a két ország kapcsolatait, mint a hídépítés vagy a határátkelőhelyek megnyitása, mind Robert Fico korábbi kormányával kötött megállapodások eredménye! A tárcavezető aláhúzta:
Robert Fico emellett ugyanúgy gondolkodik a háborúról, a migrációról és a gender ügyről, mint mi. Győzelme komoly esélyt kínál a V4 szövetség megerősödésére.
Ezután a vasárnapi pozsonyi sajtótájékoztatóján Robert Fico már úgy értékelt a választás nem hivatalos végeredményeire reagálva, hogy fontos számára a V4 működőképessége, mint ahogy az is, hogy ha megbízatást kapnak, akkor egy stabil, négy éven át működő kormányt tudjanak létrehozni.
Ami Ukrajnát illeti, Fico hasonló álláspontot képvisel, mint Orbán: a fegyverszállítást ellenzi, a humanitárius segítséget viszont támogatja. Fico előrebocsátotta: egyik első lépése egy olyan határozat elfogadása lesz, hogy az illegális migráció megfékezésére ideiglenesen határellenőrzést vezessenek be a szlovák–magyar határon.
A szavazatok 99,98 százalékos feldolgozottsága szerint így nézhet ki a következő Szlovák Nemzeti Tanács:
Meglepetésre nem jutott be az újhullámos fasiszta, a Milan Uhrík vezette Republika, ami a szavazatok 4,75 százalékát kapta, ahogy egy szlovákiai magyar párt sem: a pártszakadáson áteső, korábban három szlovákiai magyar pártot összeterelő Szövetség a szavazatok 4,39 százalékát szerezte meg, míg a Mikuláš Dzurinda exkormányfő pártjával, a Modrival közösen induló Most-Híd, illetve a több, kisebb szlovákiai párttal induló Magyar Fórum még az egy százalékot sem érte el – előbbire a szavazók 0,27, utóbbi 0,12 százaléka szavazott.
Az eredményekről Tokár Géza felvidéki politikai elemzőt kérdeztük, aki elmondta, hogy a szlovák politikában ritka, hogy a választások után ennyire tiszta lenne a helyzet. Matematikailag ugyanis két lehetőség van:
Ugyanakkor ezek közül a legvalószínűbb az első forgatókönyv.
Az egyetlen kérdés az elemző szerint ezzel kapcsolatosan az, hogy a Smer-szakadárokból álló Hlas-vezér, Peter Pellegrini mit kér Ficótól a közös kormányzásért cserébe.
Példaként említette a miniszterelnök személyét: elképzelhető, hogy azt Pellegrini magának, vagy egy független jelöltnek szánná Fico helyett, ugyanakkor Tokár arra számít, a Smer, a Hlas és az SNS képes lehet kompromisszumot kötni, méghozzá viszonylag gyorsan.
Ráadásul azzal, hogy a Republika nem jutott be, még egyszerűbbé vált a kormányalakítás, mivel Pellegrini és az SNS-es Andrej Danko is csak feltételekkel fogadta volna be a koalícióba a Milan Uhrík vezette újhullámos fasisztákat.
Tokár szerint egyébként a Republika kimaradása a választás egyik legnagyobb meglepetése.
Mint arra rámutatott, az utóbbi időben ugyan voltak kutatások, amik a párt csökkenését jelezték elő, de még a párt vezetői sem gondolhatták veszélyben a parlamenti helyüket. Az elemző szerint a párthoz nem szorosan kapcsolódó szimpatizánsait a Smer és részben a Hlas szívhatta fel.
Tokár a koalíciós tárgyalások kapcsán azt várja, ott kulcsfontosságú kérdés lesz a szlovák rendőrség szerepe, mivel az előző ciklusban több, Smerhez és Hlashoz köthető politikussal vagy üzletemberrel szemben folytattak nyomozást korrupciós ügyekben – köztük az egykori belügyminiszter Robert Kaliňákkal szemben –, emiatt akár egy tisztogatás is kezdődhet a rendőrségen belül.
Annak ellenére, hogy az exit pollok szerint a Progresszív Szlovákiára szavaztak többen, a párt végül jócskán elmaradt azoktól az eredményektől. Tokár szerint a felfokozott várakozások miatt most biztosan csalódottak, mivel a választást megelőző közvélemény-kutatások a Smerhez való fokozatos közeledését mérték a pártnak.
A Progresszív Szlovákia nem csak elveszítette a választásokat a Smerrel szemben, hanem Fico viszonylag könnyen össze tud rakni egy kormánykoalíciót, ami nagy pofon a pártnak.
Ráadásul Fico akár rendszerszerű változásokat is eszközölhet kormányon, ami szintén csalódottságot okozhat a párton belül. Mindezek ellenére a Michal Šimečka vezette párt a szakértő szerint találhat pozitívumot az eredményekben: jobban szerepelt, mint amit a szlovák politikai kínálat szerint egy ilyen liberális párt várhatna, azonban mivel a PS egy Fico-ellenes gyűjtőpárttá vált, ezért szerinte hosszú távon elképzelhető, hogy a párt elveszítheti ezen jellegét.
Igaz, jelenleg a Progresszív Szlovákiának nincs alternatívája a centrum és a jobbközép között, hiszen hiába próbálkozott ezzel Eduard Heger bukott kormányfő a Demokratí nevű pártjával, a projektje kudarcot vallott. Igaz, Tokár hozzátette, Szlovákiában gyakori, hogy a semmiből feltűnik, majd megerősödik egy párt, így a PS leginkább emiatt aggódhat majd a jövőben, „de ezzel nagyon előreugrottunk az időben”.
Ugyan elsőre megdöbbentőnek is tűnhet, hogy a korábbi kormánypártokkal – a Heger vezette Demokratí és a Boris Kollár-féle Sme Rodina (Család Vagyunk) szemben bejutott az elmúlt három év kormányzásának kaotikussá tételében oroszlánrészt vállaló Igor Matovič és az OĽaNO, de a szakértő rámutatott: a rendkívül megosztó bukott miniszterelnöknek van egy nem túlságosan nagy tábora, aminek tagjai rajonganak érte, és Matovičtól nem a kormányzást várja el, hanem egyfajta őrkutya szerepet a korrupcióval szemben.
Ezzel szemben Heger nem tudta bebizonyítani, hogy ő lehetne a Nyugat és EU-párti jobbközép vezetője, mivel már kormányfőként is gyenge vezető volt, míg Boris Kollárt személye körüli botrányai, illetve korábbi maffiózó kapcsolatai rántották le a mélybe.
A szlovák választások történetében ez volt az idei legrosszabb eredménye a szlovákiai magyar pártoknak: míg 2020-ban a két lista együtt a szavazatok több mint öt százalékát szerezte meg,
idén – ha össze is adtuk volna a szavazataikat, akkor is – bőven elmaradtak volna a bejutási küszöbtől.
Tokár szerint a Szövetség választási teljesítményének az értékelése kicsit ambivalens. Egyrészt nem jutott be a parlamentbe a maga 4,39 százalékos eredményével, ugyanakkor a vártakhoz képest jobban szerepelt: nagyon rossz előjelek után viszonylag jó kampányt tudott folytatni és a végén nagy lendületet szerzett a párt, de még így is távoli volt a bejutási küszöb, pedig a Most–Híd és a Magyar Fórum kifejezetten gyenge szereplése miatt nem is beszélhettünk magyar–magyar versenyről.
Tokár a Szövetség kimaradásának okát abban látja, hogy a párt potenciális szavazói közül a kicsit liberálisabbak, a Ficót vagy Gyimesi Györgyöt elutasító szavazók nem tudták feloldani a Gyimesi érkezésével keletkező dilemmát, mert a párt 149. listahelyén szereplő politikus kommunikációja annyira hangsúlyos volt.
Emiatt Tokár szerint sok szlovákiai magyar szavazó inkább leszavazott szlovák pártokra, vagy egyszerűen el sem ment szavazni.
Az elemző úgy látja, hogy a szavazók egy része elszivárgott a magyar etnikai párttól,
az pedig egy jó kérdés, hogy vissza lehet-e őket hozni – ebben nem vagyok teljesen biztos, és nem tudom, hogy a Szövetségnek van-e erre valamilyen stratégiája.
Tokár úgy látja, hogy van egy plafon, amit nem tud áttörni a Szövetség – mint emlékeztetett a pártot részben domináló Magyar Konzervatív Platform (korábbi nevén Magyar Közösség Pártja, MKP) már 2010 óta nem tagja a parlamentnek: az egykoron Bugár Béla vezette párt Bugár kilépésével, majd a Most-Híd 2009-es megalakulásával már 2010 óta nem tud visszajutni a parlamentbe – 2010 óta mindig 4 százalék körüli eredménnyel zár, csak úgy, mint most.
Hogy két sikertelen parlamenti választás után mi lehet a szlovákiai magyar politizálás jövője, arról a Szövetség egyik alelnökét, az Összefogás Mozgalom Platformban helyet foglaló Mózes Szabolcsot, illetve az onnan Gyimesi érkezése miatt kiváló Most–Híd alelnökét, Rigó Konrádot kérdeztük.
Mózes szerint számos oka lehet a sikertelenségnek, de ezeket először fel kell tárni és higgadtan kielemezni. A politikus szerint a rendkívül magas részvétel nem a Szövetségnek kedvezett – véleménye szerint előzetesen a megszerzett 130 ezer szavazat akár elég is lehetett volna alacsonyabb részvétel mellett –, a Híd-platform kiválása kapcsán pedig úgy fogalmazott, az is az egyik összetevője lehet.
Rigó Konrád, a Most–Híd alelnöke a legnagyobb hibát abban látja, hogy a 2020-as választások után hiába akartak „egy széles skálán mozogni tudó, más véleményét elfogadó, EU-párti gyűjtőpártot” létrehozni a magyar pártok, az azonban szerinte nem valósult meg teljesen. Szerinte a Szövetséget az MKP a saját arcára formálta, „majd kiszorította a Hidat, ami után ez lényegében már nem egy gyűjtőpárt volt, hanem egy MKP 2.0 projekt”.
Rigó úgy látja, az MKP már ötödjére próbált az etnikai kérdéssel foglalkozó kampánnyal bejutni a parlamentbe, ami megint nem sikerült. Az eredményekből emiatt azt olvassa ki,
a szlovákiai magyar térfélen nem lehet egy olyan pártot működtetni, ami etnikai pártként határozza meg magát, másrészt pedig ideológiailag ennyire elkötelezett.
Rigó szerint emiatt a megoldás az lehet, ha az etnikai politizálást az együttműködés politikája váltja fel, és a szlovákiai magyar pártok szövetségeseket keresnek – a Híd idén az autoriter Vladimír Mečiart 1998-ban legyőző Mikuláš Dzurinda-féle Modríval indult közösen. A Híd jövője kapcsán elmondta, először ki kell értékelniük a párt választási eredményét, ugyanakkor elöljáróban leszögezte, a párt továbbra is az együttműködés politikáját fogja képviselni.
Mózes azonban nem látja az etnikai politizálás végét. Mint fogalmazott,
az etnikai politizálásnak nincs alternatívája, hiszen a szlovák pártokat nem érdeklik a magyarok problémái és nem is értenek bennünket, nem törődnek az általunk lakott régiókkal. Ezen ez az eredmény sem változtat semmit.
Emiatt szerinte a kérdés az, hogyan lehet a felvidéki magyarság legalább kétharmadát a párt mögé állítani, mivel csak így érhető el az öt százalék. Úgy látja, ennek egyetlen járható útja az etnikai politizálás és a gyűjtőpárti jelleg, „amely nem feszíti szét a magyar választótábort ideológiai témák mentén, hanem a mi valós problémáinkra fókuszál és ad konkrét válaszokat” – érvelt a Szövetség alelnöke, majd hozzátette, „sajnos ezen a téren nem voltunk elég meggyőzőek, ha nem lett meg az öt százalék”.
Zárásként elmondta, nem csak párton belül, hanem azon felül, egy társadalmi vita keretében kell kielemezni a szlovákiai magyarság kérdéseit és a mostani eredményeket. Hangsúlyozta: a Szövetség gyűjtőpárti jellegét erősíteni és színesíteni kell.
(Borítókép: Robert Fico az Irány – Szociáldemokrácia (Smer–SD) párt vezetője nyilatkozik a sajtó képviselőinek, amikor megérkezik a párt pozsonyi székházában rendezett eredményváróra 2023. szeptember 30-án, a szlovák parlamenti választások napján. Fotó: Martin Divisek / EPA / MTI)