A Shin Bet, az izraeli belső elhárítás a világ egyik legeredményesebb ilyen szervezete. Miért nem sikerült mégsem előre látniuk a példátlan erőszakhullámot?
Nem sokkal azelőtt, hogy szombat hajnalban a Gázai övezetből támadók özönlöttek Izraelbe, az izraeli hírszerzés az általa megfigyelt gázai militáns hálózatok némelyikének megnövekedett aktivitását észlelte. Két magas rangú izraeli biztonsági tisztviselő szerint felismerték, hogy valami szokatlan történik, és riasztást küldtek a gázai határt őrző izraeli katonáknak.
A figyelmeztetés azonban nem ért célba, vagy azért, mert a katonák nem kapták meg, vagy azért, mert nem olvasták el.
Nem sokkal később a Hamász, a Gázát ellenőrző csoport drónokat küldött, hogy hatástalanítsa az izraeli hadsereg néhány mobilkommunikációs állomását és a határ mentén lévő megfigyelőtornyokat, megakadályozva ezzel, hogy a szolgálatot teljesítő tisztek távolról, videókamerákkal figyeljék a területet. A drónok megsemmisítették azokat a távirányítású gépfegyvereket is, amelyeket Izrael a határ menti erődítményeire telepített, ezzel eltávolítva a szárazföldi támadás elleni küzdelem egyik kulcsfontosságú eszközét. Azt meg kell ugyanis jegyeznünk, hogy az övezetet körülvevő fal kis túlzással egy önálló intelligens entitás, amely magában foglal fegyverrendszereket, kamerákat, föld alatti érzékelőket és radarokat – írták cikkükben a The New York Times izraeli irodájának munkatársai.
Ez megkönnyítette a Hamász támadóinak, hogy megközelítsék és felrobbantsák a határkerítés egyes részeit, és több helyen meglepő könnyedséggel ledózerolják azt, lehetővé téve palesztinok ezreinek, hogy egyszerűen átsétáljanak a réseken.
Ezek az operatív hibák, a hírszerzés számos más egyéb hiányossága mellett, gyakorlatilag előkészítették az utat a palesztinok Dél-Izraelbe való behatolásához – mondta négy, névtelenséget kérő magas rangú izraeli biztonsági tisztviselő, akik az amerikai lapnak nyilatkoztak.
Lapunk kérdésére, hogy a világ egyik legerősebbnek tartott titkosszolgálata, a Moszad hogyan követhetett el ekkora hibát, Tomolya János terrorizmus-szakértő úgy válaszolt, hogy nem a Moszad felelőssége a Gázai területen a hírszerző tevékenység, hanem elsősorban a belső elhárításé, a Shin Beté. Véleménye szerint ebben az esetben a technológiába vetett hitben volt a probléma. Ha ugyanis a Hamász-parancsnokok úgy kommunikálnak egymással, hogy nem használnak mobiltelefont és internetet, hanem futárok útján küldenek egymásnak leveleket, akkor ezt az izraeli elektronikus hírszerzés nyilvánvalóan elfogni sem tudja.
Tomolya szerint természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem kellett volna valamilyen információval rendelkezni. Azonban az is elképzelhető, hogy az Izrael által beszervezett ügynökök hamis információt adtak, vagy kiiktatták őket. Ugyanis ez nem egy egyirányú játék. Ugyanúgy, ahogy Izraelnek, a Hamásznak is van hírszerzése és kémelhárítása.
A több mint húsz izraeli városba és katonai támaszpontra való egyidejű behatolás ötven év óta a legsúlyosabb betörés volt Izrael védelmi rendszerébe, és megingatta a nemzet biztonságérzetét. A Közel-Kelet legerősebb hadserege órákra tehetetlenné vált, nem tudott visszavágni egy nála sokkal gyengébb támadónak, és a nap nagy részében a falvak védtelenek maradtak a rajtaütőkkel szemben, akik több mint ezer izraelit öltek meg, legalább 130 embert raboltak el, legalább négy katonai tábort lerohantak és több mint 30 négyzetmérföldnyi izraeli területen vonultak fel.
A források szerint a támadás sikere – előzetes értékelésük alapján – az izraeli hírszerzés és hadsereg számos biztonsági mulasztásában gyökerezett. Többek között a következőkben:
Milliárdokat és milliárdokat költünk a Hamászról szóló hírszerzési adatok gyűjtésére. Aztán egy pillanat alatt minden összeomlik, mint a dominó
− mondta Yoel Guzansky, az izraeli Nemzetbiztonsági Tanács egykori vezető tisztviselője.
Az első kudarc már hónapokkal a támadás előtt megtörtént, mivel az izraeli biztonsági vezetők rosszul mérték fel a Hamász által Gázából Izraelre jelentett fenyegetés mértékét.
A Hamász az elmúlt évben két támadásból is kimaradt, lehetővé téve a kisebb gázai fegyveres csoportnak, a palesztin Iszlám Dzsihádnak, hogy egyedül szálljon szembe Izraellel. A múlt hónapban a Hamász vezetése egy Katar által közvetített megállapodással véget vetett a határ menti zavargások időszakának is, azt a benyomást keltve, hogy nem törekszenek eszkalációra.
A Hamász nagyon, nagyon visszafogott, és tisztában van a további ellenállás következményeivel
– mondta Tzachi Hanegbi, Izrael nemzetbiztonsági tanácsadója egy rádióinterjúban hat nappal a támadás előtt.
Amikor az izraeli hírszerzés tisztviselői a múlt héten tájékoztatták a magas rangú biztonsági vezetőket az ország védelmét fenyegető legsürgetőbb veszélyekről, az Izrael északi határa mentén lévő libanoni fegyveresek által jelentett veszélyekre összpontosítottak.
A Hamász jelentette kihívásról alig esett szó. Az egyik biztonsági tisztviselő szerint az eligazításokon arról volt szó, hogy a Hamászt sikerült elrettenteni – közölte az egyik biztonsági tisztviselő a lappal.
A lehallgatott hívásokban a Hamász ügynökei azt az érzetet is keltették, hogy el akarnak kerülni egy újabb háborút Izraellel ilyen közel a 2021 májusában lezajlott, két hétig tartó, rosszul elsült konfliktus után – mondta a két izraeli tisztviselő. Az izraeli hírszerzés elmondásuk szerint most azt vizsgálja, hogy ezek a hívások valódiak vagy megrendezettek voltak-e.
A következő kudarc operatív jellegű volt.
A források szerint az izraeli határőrizeti rendszer szinte teljes mértékben a távolról működtetett kamerákra, érzékelőkre és gépfegyverekre támaszkodik.
Az izraeli parancsnokok túlzottan bíztak a rendszer áttörhetetlenségében. Úgy gondolták, hogy a távfelügyelet és a fegyverek, a föld feletti akadályok és az alagutak ásását megakadályozó föld alatti fal kombinációja valószínűtlenné teszi a tömeges beszivárgást és csökkenti annak szükségét, hogy jelentős számú katona fizikailag állomásozzon a határ mentén.
A rendszer bevezetésével a hadsereg elkezdte csökkenteni az ott állomásozó katonák létszámát, és más problémás területekre, többek között Ciszjordániába helyezte át őket – mondta Izrael Ziv nyugalmazott vezérőrnagy, aki hosszú éveken át a szárazföldi erők parancsnoka volt a déli körzetben, 2003 és 2005 között a hadsereg műveleti részlegének vezetőjeként szolgált, és a háború miatt nemrég újra állományba vették.
Az erők ritkítása észszerűnek tűnt a kerítés megépítése miatt. Azt olyan aura vette körül, mintha áthatolhatatlan lenne, mintha semmi sem tudna keresztüljutni rajta.
A távvezérlő rendszernek azonban volt egy sebezhetősége: távolról is ki lehetett iktatni.
A Hamász ezt úgy használta ki, hogy drónokkal megtámadta a megfigyelőrendszer jeleit továbbító mobiltornyokat. A jelek nélkül a rendszer használhatatlan volt. A frontvonal mögötti irányítótermekben állomásozó katonák nem kaptak riasztást arról, hogy áttörték a Gázát és Izraelt elválasztó kerítést, és nem tudták megnézni azokat a videókat, amelyeken látszik, hogy a Hamász támadói hol döntik le a barikádokat. Ráadásul a kordonról kiderült, hogy könnyebb áttörni, mint azt az izraeli tisztviselők várták.
Ez lehetővé tette, hogy több mint 1500 gázai fegyveres a határ mintegy 30 pontján – némelyikük sárkányrepülővel – átkeljen, és legalább négy izraeli katonai támaszpontot elérjen anélkül, hogy elfogják őket. Az egyik izraeli tisztviselő által megosztott fotókon látható, hogy ezután több izraeli katonát álmában lőttek le, néhányan pedig még mindig az alsóneműjüket viselték.
A második operatív hiba az volt, hogy a hadsereg gázai hadosztályának vezetőit egy helyre csoportosították a határ mentén. Miután a bázist lerohanták, a legtöbb magas rangú tisztet megölték, megsebesítették vagy túszul ejtették.
Ez a dróncsapások okozta kommunikációs problémákkal együtt megakadályozta az összehangolt válaszlépéseket. A határ mentén senki nem volt tisztában a támadás léptékével, a parancsnokokat is beleértve, akik Izrael más részeiről siettek ellentámadást indítani.
Nagyon nehéz volt megérteni, hogy miben különbözik ez a szokásos terrortámadásoktól
– mondta Dan Goldfuss dandártábornok, izraeli parancsnok, aki részt vett az ellentámadás vezetésében.
A tábornok egy ponton a terepen – véletlenül – egy másik dandár parancsnokával találkozott. Ott és akkor a két férfi ad hoc alapon eldöntötte, hogy az ő egységeik mely falvakat próbálják majd visszafoglalni. Mindez azt jelentette, hogy különösen a kezdeti szakaszban nehéz volt a helyzet súlyosságát a tel-avivi katonai főparancsnoksággal megértetni.
Ennek eredményeképpen senki sem érezte, hogy azonnal szükség lenne masszív, azonnali légi fedezetre, még akkor sem, amikor a közösségi médiában megjelentek a hírek a támadásokról. A források és a támadások túlélői szerint órákba telt, mire a légierő megérkezett a területre, holott a légierő bázisai alig néhány percnyire voltak onnan.
Az izraeli biztonsági szolgálatok nem vitatják kezdeti kudarcuk mértékét. De azt mondják, hogy ezt csak a háború befejezése után lehet kivizsgálni.
Előbb megoldjuk ezt a helyzetet. Utána mindent ki fogunk vizsgálni
– mondta Richard Hecht alezredes, katonai szóvivő, miközben a hadsereg szombaton megpróbálta visszaszerezni az ellenőrzést az izraeli települések felett.
(Borítókép: Palesztin rakétatámadás érte területet ürítenek ki izraeliek a dél-izraeli Askelónban 2023. október 9-én. Fotó: MTI / AP / Ohad Zwigenberg)