Mit tanult Kína az orosz–ukrán háborúból? Mennyire hasonló Tajvan és Ukrajna helyzete? Milyen hasonló dezinformációs stratégiákat követnek az autoriter államok? – ezekről a kérdésekről beszélgetett Ferenczy Zsuzsa, a National Dong Hwa Egyetem adjunktusa és Krekó Péter, a Political Capital igazgatója a Szabad Európa podcastműsorában.

A műsorban továbbá elhangzott, hogy

• Kína stratégiai szempontból nem engedi el Tajvant, és igényt tart rá, de ezzel egy időben Tajvan nem tartozik Kínához. Kína azonban el akarja szigetelni az országot a világtól, és azt a dezinformációt terjeszti, hogy az egy Kína elv szerint Tajvan Kína része.
• Az Európai Unió együttműködik Tajvannal, de ez nem érinti az ország szuverenitási kérdését.
• „Úgy gondolom, hogy Tajvanról most azért fontos beszélni, mert Kína egyre inkább fokozza a nyomást Tajvan ellen, és nem csak Tajvanról van szó, hanem az egész régióról. És ezért társadalomgazdasági szempontból nagyon fontos erről komolyabban beszélni Európában.”
• „Kína 2020-ban a koronavírus-járványt arra használta föl dezinformációkkal, hogy saját magáról egy nagyon pozitív képet alakítson ki. Ez a kínai gazdaság szempontjából egy belépési pont Európába.”
• Habár van hasonlóság Oroszország és Kína sratégiái között, hiba lenne egy az egyben összehasonlítani az orosz–ukrán konfliktust és Kína–Tajvan viszonyát.
• „Nyilván Kína figyelembe veszi azt, hogy milyen tapasztalatokat szerzett Oroszország, amikor Ukrajnát megpróbálta elfoglalni.”
• Mindkét ország esetében ténylegesen arról van szó, hogy egy nagy testvér megkérdőjelezi egy szuverén állam szuverenitását.
• Kína és Tajvan háborújáról nagyon különböző dolgokat mondanak a szakértők. Van, aki azt mondja, hogy soha nem fog megtörténni, van, aki szerint két éven belül, míg egyesek szerint öt éven belül biztos.
• A legnagyobb dezinformáció, hogy Kína el akarja hitetni a világgal, hogy Tajvan Kína része. 
• Putyin legfőbb dezinformációja, hogy Ukrajna soha nem volt igazán független, mert ez egy mesterséges ország, amelyet Lenin meg Hruscsov hoztak létre, de soha nem volt önálló identitása, soha nem volt olyan lakosság, amely önálló akart lenni, és hogy igazából ez Oroszország része.
• Mind Oroszország, mind Kína alapvetően úgy látja, hogy amíg a kormányzó elitekkel jó kapcsolatot tud kialakítani, addig nem feltétlenül kell a közvéleményt meggyőznie.
• „Nekünk, mint demokráciáknak abból kell tanulnunk, hogy hogyan tudjuk erősíteni a demokratikus ellenálló képességet.”
• A régióban a legtöbb ország elkezdett nagyobb távolságot tartani Kínával szemben, Orbán Viktor az egyetlen kormányfő az Európai Unióból, aki Kínába látogatott.
• Kína szívesen hozza a befektetéseit bizonyos országokba, de a saját piacához nem szívesen engedi hozzá az európai országokat.
• „Az, hogy folyamatosan Kínáról beszélünk, ez egyébként része a kínai dezinformációnak és az európai naivitásnak. Érdemes azt a leckét tartósan megtanulni, hogy az autoriter államok sokkal sikeresebbek abban, hogy nagyobbra fújják fel magukat.”
• Kínának nem érdeke egy olyan konfliktust okozni, ami az egész régióra kiterjed. Tehát nincs garancia arra, hogy ha Kína megtámadja a Tajvant, el is tudja foglalni és megtartani úgy, hogy Japán vagy a régió más demokratikus államai ne kelljen hogy közbelépjenek.
• Lehet valaki úgy tajvani, hogy százszázalékosan annak tekinti magát, de sokan úgy tajvaniak, hogy egyszerre kínaiak is.
• Putyin hozta létre és Putyin kovácsolta nemzetté Ukrajnát a háborúval.

Mint arról írtunk, Laj Cseng-tö tajvani alelnök nemrég kijelentette, Tajvan a saját elnökének megválasztásával már megmutatta, hogy független és szuverén, és nincs szüksége külön függetlenségi nyilatkozatra.