A Jog és Igazságosság (PiS) lengyelországi vártnál gyengébb szereplésével és Robert Fico szlovákiai győzelmével teljesen megváltozhatnak a Visegrádi Együttműködésen (V4) belüli kapcsolatok – míg Szlovákiában egy, a magyar kormánnyal több kérdésben is azonos nézeteket valló kormány jöhet, addig Lengyelországban egy fontos szövetségest veszített Orbán Viktor. De a (lehetséges) kormányváltások mennyire befolyásolják a V4-en belüli együttműködést? Szakértővel jártunk utána.
Szeptember 30-án Szlovákiában, október 14-én pedig Lengyelországban tartottak parlamenti választásokat, ahol mindkét esetben két nagy politikai visszatérésről beszélhetünk: Szlovákiában a 2018-ban megbukott Robert Fico alakított kormányt, míg Lengyelországban vélhetően a lengyel belpolitikába visszatérő egykori miniszterelnök, Donald Tusk fogja majd vezetni az országot.
Ezzel pedig alapjaiban változhat meg a Visegrádi Együttműködés (V4) dinamikája,
ugyanis míg Fico sok esetben retorika szintjén hasonló dolgokról beszél, mint Orbán Viktor, aközben a számára eddigi egyik legfontosabb szövetségesnek számító Varsóban Donald Tusk már nem.
Nem véletlen, hogy a választások eredményét teljesen másképp kommentálta a magyar kormány: míg a szlovák választás után Orbán Viktor arról írt közösségi oldalán, „nicsak, ki tért vissza”, addig a lengyel eredmények kapcsán már nem osztotta meg nézeteit.
Lengyelországban ugyanis az eddig kormányzó, a magyar kormánnyal jó kapcsolatokat ápoló jobboldali-populista Jog és Igazságosság (PiS) hiába nyerte meg a választásokat, mivel elvesztette többségét a Szejmben, így egy három pártlistából álló ellenzéki koalíció jöhet. Ráadásul Donald Tusk sokszor negatív példaként említette a magyar kormányt és politikai rendszerét – pedig régebben jó személyes viszony jellemezte kettejük munkakapcsolatát.
Így elviekben az orosz agresszió kezdetéig olajozottan működő Budapest–Varsó-tengelyt egy Budapest–Pozsony-tengely válthatja fel, hiszen kampánya során északi szomszédunk régi-új vezetője hasonló nézeteket fogalmazott meg, mint a magyar kormány – legyen szó az Ukrajnának szánt támogatásokról vagy például az Európai Unió jövőjéről –, míg Tusk ezzel teljesen ellentétes ígéreteket tett.
De mégis miként hatnak a (lehetséges) kormányváltások a V4-beli politikára,és a V4 EU-ban foglalt szerepére?
Mint fentebb említettük, a V4-ben az ukrajnai háborúig gyakran egy Budapest–Varsó- és közös történelmük miatt többnyire egy Pozsony–Prága-tengely húzódott: a PiS-kormányok, illetve az Orbán-kormányok is politikailag fontos szerepet szántak a közép-kelet-európai együttműködésnek, és az orosz agressziókig a cél egy blokk létrehozása volt az EU-n belül, hogy a V4-országok érdekeit erélyesebben érvényesíthessék az uniós döntéshozatal során.
Azonban ez a projekt a Krím félsziget nemzetközi jogokkal szembemenő 2014-es orosz annektálása, majd a 2022 februárjában megindított orosz invázió után lendületet vesztett.
Lengyelország történelmi hagyományai miatt Oroszországra mindig is veszélyforrásként tekintett, emiatt támogatta, sőt, olykor kezdeményezte a Vlagyimir Putyin vezette rezsim elleni szankciókat, míg az Orbán-kormány – sokáig Németországhoz hasonlóan – Oroszországban az olcsó energiát nyújtó kereskedelmi partnert látta.
Ennek ellenére a magyar kormánynak uniós szinten továbbra is fontos partnernek számítottak először a Beata Szydlo, majd a Mateusz Morawiecki vezette PiS-kormányok – többek között gyakran együtt vétóztak meg uniós döntéseket, emellett retorikailag támogatták egymást szofteuroszkeptikus nézeteit.
Azonban a Jaroslaw Kaczynski vezette párt valószínűleg ellenzékbe kerül – ráadásul a lengyel sajtó már párton belüli átrendeződésekről, belső konfliktusokról beszél –, miközben az egykoron az uniós tagállamok állam- és kormányfőit tömörítő Európai Tanácsot, majd az Európai Néppárt (EPP) pártcsaládot vezető Tusk teljesen mást gondol az EU-ról, Ukrajnáról vagy a jogállamisági kérdésekről, mint a magyar miniszterelnök.
Ráadásul a Fidesznek Tusk EPP-elnöksége alatt romlott meg a viszonya a pártcsaláddal, ami először a Fidesz tagságának felfüggesztéshez, majd kilépéshez vezetett,
és időközben a kettejük közötti személyes kapcsolat is megromlott: míg 2010-ben Orbán első hivatalos látogatása az akkori lengyel miniszterelnökhöz, Tuskhoz vezetett, addig az elmúlt években olykor már személyes sértegetéseket intéztek egymáshoz. Tusk a 2022-es magyar választásokon Márki-Zay Péter meghívására az ellenzék oldalán mondott beszédet a március 15-i kampányeseményen.
Eközben Szlovákiában Robert Fico a szeptember 30-i előrehozott választások előtti kampányában gyakran hasonló húrokat pengetett, mint a magyar miniszterelnök: szerinte az Európai Unió el kívánja törölni a nemzetállamokat, és azt ígérte, hogy leállítja az Ukrajnának szánt fegyvertámogatásokat.
Így adja magát a kérdés, hogy vajon visszatérünk-e a V4-en belüli 2–2-es szembenálláshoz, csak ezúttal Budapest szorosabb szövetségese Varsó helyett ezúttal Pozsony lenne.
Ezzel ellentétes utat járt be Robert Fico és a magyar miniszterelnök közötti kapcsolat: míg a kétezres években sok konfliktus volt Magyarország és Szlovákia között, addigra mára Fico hasonló nézeteket vall, mint magyar kollégája.
Ugyanakkor ennek ellenére nem várható, hogy Robert Fico olyan szoros szövetséget fog majd kialakítani Orbánnal, mint ami a varsói és budapesti kormányok között volt.
Mint az Index kérdésére Tomáš Strážay, a Szlovák Külpolitikai Intézet (SFPA) igazgatója mondta, ugyan bizonyos ügyekben Szlovákia közeledhet Magyarországhoz, azonban nem várható olyan szintű együttműködés, mint ami Kaczynskiékkal állt fent.
A V4-ekkel foglalkozó kutató úgy látja, ugyan a választások befolyásolhatják a V4 működését, de az nem a V4 revitalizációját fogja jelenteni, hanem mindössze a jelenlegi felosztottság más irányvonal szerinti.
Szlovákia valamennyire közelebb kerülhet Magyarországhoz, de másrészt még mindig érzékelhető egy nagyon intenzív, történelmi alapú kapcsolat Szlovákia és Csehország között, amely úgy tűnik, folytatódni fog
– fogalmazott Strážay aki szerint Fico bizonyos ügyekben retorikailag valóban hasonló álláspontot kommunikálhat majd, mint Orbán, azonban több tényező miatt más kérdésekben már egyáltalán nem.
Mint Strážay emlékeztetett, Fico egy tapasztalt, pragmatikus politikus, ezért szerinte ugyan, ha retorikailag valamit ellenez is az régi-új szlovák kormányfő, az EU-csúcsokon már a mainstreamet követheti.
Úgy látom, Szlovákiában kettős politika várható, miszerint Fico retorikája nagyon erős lehet és izmait fitogtatná a szlovák lakosság számára, azonban Brüsszelben már inkább a mainstreamet követné. Természetesen bemutatná eltérő véleményét, de a nap végén velük szavazna
– véli a szakértő, aki hozzátette, ebben lát hasonlóságot Fico és Orbán között is, mivel a magyar miniszterelnök is gyakran másképp szól a magyar lakossághoz, mint ahogyan végül Magyarországot képviseli az EU-ban vagy a NATO-ban.
Emellett Ficótól azért sem vár keményebb fellépést az unióban, mert az euróövezet tagjaként nincs saját monetáris politikája, és ahogy Strážay emlékeztetett: a régióban Szlovákia függ leginkább az uniós támogatásoktól, legyen szó a strukturális alapokról vagy a koronavírus-járvány miatti helyreállítási alapról.
Ezzel egy időben, ha Tusk alakít kormányt, a szakértő szerint Lengyelország más uniós tagállamokkal, Németországgal vagy Franciaországgal alakíthat ki jobb viszonyt, és az új varsói kormány akár aktívan is részt vehet az uniós integrációs folyamat elmélyítésében – ugyanezekre már Tusk is utalt, amikor október 25-én informális látogatást tett Brüsszelben.
A V4 lehetséges jövőjét Strážay úgy látja, ugyan a mostani választások eredményei ugyan hatással lehetnek arra, azonban drasztikus változások politikailag nem várhatóak – sem pozitív, sem negatív irányban. A V4 továbbra is megosztott lesz, emiatt politikailag továbbra is „hibernált állapotban marad”, azonban a különböző szektorokban lévő együttműködések folytatódni fognak.
A V4-ek által létrehozott Visegrádi Alapból továbbra is támogatni fogják nem kormányzati szereplők projektjeit, legyen szó az akadémiai életről, a kultúráról vagy az oktatásról.
Ezen kívül Strazay arra számít, a közlekedés és az energetika terén még mélyülhet is az együttműködés.
Mint emlékeztet, a V4-es tagállamok már régóta tervezik, hogy fővárosaikat gyorsvasúttal kötnék össze, ami nem egy rövid távú cél. Ezenkívül arra számít, a V4-en belül következő soros elnökséget ellátó Tuskék számára is fontos lesz a Három Tenger Kezdeményezés, ami többek között autópályával és gázvezetékekkel kötné össze a benne résztvevő 12 országot az Adriai-, a Balti- és a Fekete-tenger között – köztük mind a négy V4-tagállamot.
Az új lengyel kormány szintén építhet a Három Tenger Kezdeményezés tapasztalataira és valahogy keresheti a közös nevezőket a V4 és a Három Tenger Kezdeményezés között – ugyanakkor ágazati, nem pedig politikai együttműködésben – fogalmazott a Szlovák Külpolitikai Intézet igazgatója, aki emiatt arra számít
az együttműködés jobban látható lesz, ha ágazati együttműködésről van szó, nem pedig politikairól
– zárta gondolatait Tomáš Strážay.
(Borítókép: Orbán Viktor, Petr Fiala, Ódor Lajos és Mateusz Morawiecki a visegrádi országok (V4) kormányfőinek csúcstalálkozóján Pozsonyban 2023. június 26-án. Fotó: Benko Vivien Cher / MTI)