A The Economist című lap szerint izraeli tábornokok azt mondták, hogy elhúzódó konfliktusra kell felkészülni, amely akár egy évig is eltarthat. Egy gázai orvos pedig részletesen beszélt arról a The New York Timesnak, hogy mit élnek át a háborús övezetben.
A The Economist arról írt cikket, hogy a mostani konfliktus lefolyásának sebessége jóval meghaladja azokét a háborúkét, amelyeket Izrael korábban vívott a palesztinokkal szemben. Emlékeztettek arra, hogy még csak az első hónapban vagyunk,
de már most ez tekinthető a legvéresebb konfliktusnak az izraeliek és palesztinok közt 1948 óta.
Izraeli oldalon legalább 1400 halottról lehet már tudni, a másik oldalon pedig a Hamász egészségügyi minisztériuma 8800 palesztin halottat jelentett. Azt pedig Izrael is elismerte, hogy több mint tízezer csapást hajtottak végre Gázában, és az övezet északi részét – ahol több mint egymillió ember élt október 7. előtt – gyakorlatilag rommá bombázták.
Mint a lap írta, az izraeli hadsereg hosszú távú célja az lehet, hogy gyakorlatilag kettéválasszák a Gázai övezetet, és az egész részét bekerítsék (ez azóta meg is történt az izraeliek közlése szerint). A Hamász azonban nem akar szemtől szembe megvívni az izraeli hadsereggel, hiszen egy ilyen összecsapásban esélyük sem lenne.
Ehelyett a terrorszervezet gerilla-hadviselést fog folytatni, vagyis kisebb rajtaütésekkel próbálhatják gázolni Izrael előrenyomulását. A The Economist szerint ezzel kapcsolatban izraeli tábornokok elmondták: ők maguk is látják, hogy csak nagyon korlátozott ideig tudnak majd nagyobb méretű katonai egységeket mozgatni Gázán belül. Ez idő alatt az lesz a céljuk, hogy megsemmisítsék a Hamász alagútjait és parancsnoki központjait, korlátozzák a szervezet cselekvőképességét, és elvágják egymástól a harcosaikat.
A katonai tisztviselők azt is közölték: arra számítanak, hogy a következő hetekben nőni fog a nemzetközi közösség nyomása Izraelen, és emiatt is arra fognak kényszerülni, hogy korlátozzák a katonai műveleteiket Gázában. Úgy vélik, hogy emiatt az egész háború is más jelleget fog ölteni: ha így lesz, akkor ugyanis az izraeli fél hadviselése is csak abban merülhet majd ki, hogy korlátozott léptékű műveleteket hajtanak végre egy-egy célpont ellen. A lapnak nyilatkozó tisztviselők úgy vélik, hogy
ha így lesz, akkor a háború hónapokig, de akár még egy évig is eltarthat.
Azt is elmondták, hogy becsléseik szerint a Gázai övezet északi felén élők kétharmada elmenekült azután, hogy Izrael kiadta az evakuációs felszólítást három hete. Ha ez így van, még akkor is több százezer ember maradhatott az övezet északi részén, akiket a Hamász élő pajzsként használhat az izraeli fél szerint. Eközben pedig a délre menekülteknek is súlyos humanitárius válsággal kell szembenézniük: az ENSZ egyik létesítményében például már most tízszer annyi menekültnek (22 100 főnek) kell helyet adniuk, mint amennyit az intézmény elvileg be tudna fogadni.
Eközben Izraelt is nagy kérdések elé állítja a helyzet. Már a háború első hetében készült egy gyorsfelmérés arról, hogy az izraeli lakosság a kormányzatot és egész konkrétan Benjamin Netanjahu miniszterelnököt tartja felelősnek amiatt, hogy nem sikerült megakadályozni a Hamász október 7-i vérengzését.
Netanjahut e kritikák feldühítették, és szombaton az X-en (a korábbi Twitteren) bírálta a hírszerzés és a biztonsági erők vezetőit. Miután az izraeli hadikabinet több tagja is kritizálta a poszt miatt, inkább törölte az egész bejegyzést. A The Economist szerint azonban több izraeli tisztviselő is arról beszélt, hogy nagyon feszült, „traumatikus” a hangulat a kormányzati üléseken. A tisztviselők egyike azt is elmondta a lapnak, hogy szerinte a politikusok döntésképtelensége miatt várakozott több mint két hétig az izraeli hadsereg Gáza határán, mielőtt kiadták volna a támadási parancsot.
A kormány népszerűségét az sem növelte a közvélemény szemében, ahogy a túszok helyzetét kezelték és kezelik, sokak szerint nem tesznek eleget a kiszabadításukért. Továbbá nagy kérdés lesz az is, hogy Izrael miként fog eljárni a mozgósításban: október 7-én behívtak ugyan 360 ezer tartalékost, de ez nem kis terhet jelent a gazdaságnak, és kérdés, hogy közülük mennyit akarnak huzamosabb ideig fegyverben tartani.
A The Economist szerint a hadikabineten belül vannak olyan politikusok is, akik azt szeretnék, hogy ha már megtörtént a tartalékosok behívása, akkor ezt használják ki, és a Hamász mellett a libanoni Hezbollahhal is számoljanak le, amellyel október 7. óta szintén folyamatosak az összetűzések (ezzel kapcsolatban érdekesség, hogy egy Hezbollah-közeli libanoni lapban, az al-Akhbarban megjelent nemrég egy felmérés, amely szerint a libanoni polgárok döntő többsége, 68 százaléka nem szeretne háborút Izraellel).
A The Economist szerint jó esély van rá, hogy végül nem fog közel-keleti konfliktussá eszkalálódni a háború. Az viszont szinte biztos, hogy Gázában tovább fognak fokozódni a harcok, és egy hosszú háborúra kell felkészülni, ami rengeteg pusztítást hozhat.
A napokban az egyik legsúlyosabb izraeli csapás egy menekülttábor ellen irányult, Dzsabalíjában, kedden. Az izraeli hadsereg a támadást azzal magyarázta, hogy a táborban terroristák is voltak, és őket akarták likvidálni. Szerdán a tábort egy újabb csapás érte, és csütörtökön is bombázták.
Ezzel kapcsolatban a The New York Times szólaltatott meg egy, a Gázai övezetben dolgozó orvost, Husszam Abu Szafiját. Az orvos – aki a dzsabalíjai tábor közelében lévő kórház gyermekrészlegének vezetője – azt mondta, hogy az intézménybe érkező sérültek többsége kiskorú,
és rengetegen megégve vagy leszakadt végtagokkal kerülnek be a kórházba.
Azt is elmondta, hogy a legtöbb esetben altatás nélkül kell végrehajtaniuk a műtéteket, és a halottasházak gyakorlatilag megteltek. Állítása szerint kedden a táborban történt csapás miatt nagyjából 40 halottat vittek be hozzájuk, és 250 sérültet kezeltek. Szerdán is nagyjából hasonlóak voltak a számok, csütörtökön pedig az egyik ENSZ-iskolát érte csapás, amelyet menedékhelyként használtak: onnan 10 halottat és 80 sérültet vittek a kórházba.
Sosem láttam ilyen szörnyű sérüléseket. Láttunk olyan gyerekeket, akiknek leszakadt a feje
– mondta az orvos, aki telefonon nyilatkozott a The New York Timesnak csütörtökön. Beszámolt arról is, hogy az áldozatok közt volt az egyik kollégájának két – 9 és 7 éves – gyermeke is.
Egy olyan helyen dolgozunk, ahol bármelyik pillanatban számíthatunk arra, hogy darabokban hozzák be a gyermekeinket, házastársunkat, testvéreinket vagy barátainkat. […] Ennél már a halál is jobb. Könnyebb, mint átélni ezeket a szörnyű jeleneteket, amiknek szemtanúi vagyunk.
„Az egész világ élőben nézheti, amint emberek robbannak darabokra, nők és gyerekek halnak meg, és miért? Mi rosszat követtek el? […] Ezek olyan emberek, akiknek álmaik, életük, jövőjük volt, és most véget ért” – fakadt ki az orvos, aki azt is bevallotta: gyakran bezárkózik egy üres szobába, és egyszerűen elsírja magát.