Nagyobb láthatóságra és több pénzre lenne szüksége a Közép- és Kelet-Európát északtól egészen délig összekötő Három Tenger Kezdeményezésnek (3SI), hogy a benne lévő potenciált elérhessék a résztvevők – erről volt szó egy kerekasztal-beszélgetésen a témában jártas magyar, lengyel, belga és amerikai szakértők részvétele mellett. A 3SI fő fókusza hiába biztonságpolitikai, a kezdeményezés gazdasági és energetikai előnyökkel is járna. Ahhoz viszont új szintre kellene emelni az együttműködést.
Még 2015-ben hozta létre Andrzej Duda lengyel elnök és akkori horvát kollégája, Kolinda Grabar-Kitarovic az ún. Három Tenger Kezdeményezést (Three Seas Intiative, 3SI), melynek többek között az a célja, hogy északi–déli vonalon összekösse az Európai Unió keleti országait, és a kezdeményezésben résztvevők között mélyebb gazdasági, politikai és energetikai együttműködést hozzon létre.
A program egyik legnagyobb projektje a Via Carpathiának keresztelt úthálózat, melynek lényege, hogy a résztvevő 13 államot egy autópályán keresztül összekössék. Ez lehetővé tenné, hogy
a Balti-tengertől egészen a Földközi-tengerig és a Fekete-tengerig el lehessen jutni egy nagy, összekapcsolt úthálózat segítségével.
A kezdeményezésnek ugyanakkor nem a közlekedés előmozdítása az elsődleges célja:
Az út három kikötőt, a litván Klaipédát kötné össze a görög Szalonikivel, illetve a Fekete-tenger legforgalmasabb kikötőjével, a romániai Konstancával. A három kikötő mellett gazdaságilag fontos reptereket is érintene az út, ugyanakkor a kezdeményezés további fontos célja az energetikai együttműködés lenne:
a három különböző tengeren fekvő kikötőkbe ugyanis cseppfolyós földgáz (LNG) érkezik, amit aztán a Via Carpathián keresztül könnyen el lehetne juttatni Európa más részeire,
hogy ezzel is diverzifikálják az energiaforrásaikat. Oroszország Ukrajna ellen indított háborúja miatt az energia beszerzése és diverzifikációja a jelen égető problémájává vált, miközben a térség is kiemelt figyelmet kapott. Ugyanakkor az Egyesült Államok már Donald Trump elnöksége idején is az amerikai LNG-export fellendülését látta a kezdeményezésben, emiatt is ígérte meg adminisztrációja, hogy pénzügyileg beszáll a projektbe.
Ugyanakkor a 3SI-ről túl sokat nem olvasni a sajtóban, a döntéshozók egy része sem kommunikál róla – ha egyáltalán ismerik –, így a kezdeményezésben résztvevő 13 ország állampolgárai sem tudnak róla sokat, főleg nem azt, hogy a kezdeményezés milyen gazdasági, kereskedelmi és biztonságpolitikai lehetőségeket rejt egyszerre.
Varsóban emiatt tartott konferenciát a Warsaw Institute, ahol szakértőkkel azt járták körbe: mi a jelene, és mi lehet a jövője az egész kezdeményezésnek.
A kerekasztal-beszélgetésen a résztvevők mindannyian egyetértettek abban, hogy a kezdeményezés nagy potenciált jelent gazdasági, illetve az országok közötti együttműködés terén, ugyanakkor jelenleg még túl sok előrelépés nem történt – politikai döntések helyett leginkább szakértői panelekben vizsgálják a kezdeményezés adta lehetőségeket. Pedig a Heritage Foundation amerikai kutatója, Anthony B. Kim szerint a 3SI egy 21. századi kezdeményezés, ami nem szimplán gazdasági projekt, egyszerre szolgál politikai és biztonságpolitikai célokat is – ráadásul az EU-tól teljesen független.
Witold d'Humilly de Chevilly, a New Direction igazgatója szerint is fontos, hogy a kezdeményezés kapcsán az abban résztvevők túllépjenek az EU adta kereteken, szerinte a résztvevők körét eleve ki kellene bővíteni az EU-n kívüli területekre – példaként Georgiát (az egykori Grúziát) és Örményországot említette.
Ha csak az EU-n belül nézzük a kezdeményezést, akkor ez el fog bukni
– fogalmazott de Chevilly, aki szerint a 3SI legfontosabb aspektusa geopolitikai, hiszen az Északot összeköti a Déllel – emiatt is venne be EU-n kívüli országokat. Jelenleg mindössze két olyan állam van benne, amely nem tagja az uniónak: a kezdeményezéssel partnerségi viszonyt ápoló Moldova és Ukrajna.
Ugyanígy a bővítés mellett érvelt az Alapjogokért Központ nemzetközi igazgatója, Ernyei Magor, aki szerint a kezdeményezés azon konzervatív gondolat köré épül, hogy Közép-Európára közös régióként tekintenek, és hosszú távú célként megemlítette, hogy az észak-balkáni országokat is be kellene vonni.
Ugyanakkor a kezdeményezés láthatósága problémás a résztvevők szerint. A kerekasztal egyik résztvevője, Radislaw Fogiel PiS-es lengyel képviselő szerint a kezdeményezés egyik leggyengébb pontja, hogy a széles közönség nem ismeri, arról csak néhány politikus, civilszervezet és befektető tud. Szerinte emiatt túl kellene lépni a szakértői paneleken, és megmutatni minél több embernek, hogy
a közös projekt és az egész kezdeményezés biztonságpolitikai, politikai szempontból mennyire hasznos.
Erre a gondolatra kapcsolódott rá Ernyei, aki szerint a láthatóság problémájára az intézményesedés és az állandó szerkezetek létrehozása lehetne a gyógyír. Ha az országok parlamentjei részt vennének benne – mint például a litván elnökség idején volt parlamenti találkozó –, az véleménye szerint segíthetne.
A résztvevők ezenkívül egyetértettek abban is, hogy a kezdeményezésnek nincs egy kimondott vezető állama sem. Kim szerint új energia, egy politikai és gazdasági momentum kellene a kezdeményezés előmozdításához – ebben szerinte leginkább Lengyelországnak és a kezdeményezés elnökségét 2025-ben ellátó Magyarországnak lehetne szerepe, de az előmozdításban sokat számíthat a horvát, a bolgár és az osztrák kormány fellépése is.
Kim szerint az egyik legnagyobb probléma, hogy a kezdeményezést korábban nagyon támogató Egyesült Államok attól egyre inkább távol marad.
Mint emlékeztetett, a Trump-adminisztráció idején még az ország ígéretet tett, hogy egymilliárd dollárral támogatja – Biden idején ez már 300 millióra csökkent, ami még mindig nem érkezett meg a közös projekteket finanszírozó kezdeményezés alapjába.
Edukálni kellene a parlamenteket és az amerikai képviselőket is, hogy az emberek megismerjék, ez nemcsak egy kezdeményezés, hanem akár fejlődés is lehet számunkra
– fogalmazott az amerikai kutató, aki szerint az amerikai adminisztrációnak praktikusabban kellene hozzáállnia a kezdeményezéshez. A 3SI-ről elmondta, úgy látja, az nem egy republikánus vagy demokrata program, hanem egy nagyon fontos helyszín Washington számára a térséggel való együttműködéshez. Ezenkívül felvetette, hogy a közlekedés, az energetika és a digitalizáció kapcsán lehetne befektetni, amihez ő Japánt és Dél-Koreát is várná már csak a know-how miatt.
Ugyanakkor a beszélgetés európai résztvevői szerint nem lehet kizárólag Amerikára hagyatkozni – a New Director igazgatója szerint más országoknak is aktívan részt kellene venniük. A PiS képviselője szerint más államokat is meg kellene hívni, a befektetőknek pedig ezt a nagyon jó lehetőségeket reklámozni kellene.
Eleinte a Három Tenger Kezdeményezés egy politikai platform volt, a következő nagy lépés a gazdasági aspektusa lenne. Így tudnánk eladni a kezdeményezést másoknak is
– foglalta össze véleményét Fogiel.
Az, hogy milyen lehet a jövője, arra a résztvevők szinte mind a korábban elhangzottakat mondták: növelni kell a láthatóságot, hiszen geopolitikai és biztonságpolitikai célok mellett gazdasági és kereskedelmi potenciál is van a kezdeményezésben, ugyanakkor meg kell vizsgálni, hogyan lehetne a Három Tenger Kezdeményezést a következő szintre eljuttatni.
A konferenciáról az Index Varsóból tudósított – a Wacław Felczak Lengyel–Magyar Együttműködési Intézet által szervezett tanulmányút keretében.
(Borítókép: Andrzej Duda és Orbán Viktor 2018. május 14-én. Fotó: Mateusz Wlodarczyk / NurPhoto / Getty Images)