Szeptember végén az évszázad kezdete óta az egyik legmegdöbbentőbb fordulat történt az egykori örmény enklávéban, Hegyi-Karabahban, egy kis, dombos, Azerbajdzsánon belül fekvő területrészen. Három évtizedes feszültség és konfliktus után szeptemberben egyetlen napra volt szükség ahhoz, hogy Azerbajdzsán elfoglalja a vitatott enklávét. Örményország nagyrészt az oldalvonalon állt, nem volt elég erős ahhoz, hogy beavatkozzon, ami azt eredményezte, hogy a 21. században Hegyi-Karabah mintegy 120 ezer örmény nemzetiségű lakosa tömegesen menekült el az erőszakos kitelepítések egyik legszembetűnőbb példájaként. A nemzetközi figyelem azonban hamarosan megkopott. Azerbajdzsánnak nem kellett nemzetközi következményekkel számolnia tettei miatt, ami annál is inkább szembetűnő, mivel a térségben egy újabb háború kirobbanásának lehetősége áll fenn.

Hegyi-Karabah eleste nem oldott meg minden problémát Örményország és Azerbajdzsán között. A két szomszédos ország soha nem létesített diplomáciai kapcsolatokat, nem folytat kereskedelmet, és polgáraik nem látogathatják szabadon egymást. Mindkét ország három olyan generációt nevelt fel, amelyik a másik felet ellenségnek tekinti. Közös határaikat kilométeres katonai állások szegélyezik, és a határ menti összecsapások csak az elmúlt három évben több áldozatot követeltek, mint a Hegyi-Karabahban ugyanebben az időszakban zajló harcok – írja a Foreign Affairs hasábjain Olesya Vartanyan, az International Chrisis Group dél-kaukázusi vezető elemzője.

Sok minden forog kockán. Több mint egy évtizedes újrafegyverkezés, és Izraellel, Törökországgal és más országokkal kötött fegyverüzletek után Azerbajdzsán hadserege sokkal erősebb, mint Örményországé; órák alatt átvehetné az ellenőrzést örmény területek felett. Erői már egy sor állást elfoglaltak Örményország déli részén. Megfigyelők attól tartanak, hogy Azerbajdzsán újabb offenzívára készülhet, amelynek célja, hogy biztosítsa az utat saját exklávéjához, Nahicsevánhoz – egy körülbelül 100 ezer lakosú régióhoz, amelyet Azerbajdzsántól egy apró örmény terület választ el. Egy agresszív azeri katonai akció e folyosó létrehozására Örményország felosztásához vezethet, ami több százezer új menekültet indíthatna útra. Mivel a külső hatalmak, köztük Örményország egykori szövetségese, Oroszország, az ukrajnai és közel-keleti konfliktusokkal vannak elfoglalva, Örményország nem számíthat külső támogatásra.

Egy újabb háború elkerülésének legjobb módja, ha a nemzetközi hatalmak, köztük az Egyesült Államok és nyugati szövetségesei, nyomást gyakorolnak Örményországra és Azerbajdzsánra, hogy térjenek vissza a tárgyalóasztalhoz, és sürgősen folytassák a béketárgyalásokat, amelyekre legutóbb nyáron került sor, és amelyek azóta befulladtak, mivel Azerbajdzsán nem hajlandó részt venni az újabb találkozókon. A Hegyi-Karabahot érintő kérdéseket – például a korábbi lakosok visszatérését – félre kell tenni a többi, még fennálló vita rendezése érdekében, nevezetesen a határok és az Azerbajdzsánt Nahicsevánnal összekötő folyosó ügyében.

A nyugati hatalmak megpróbáltak nyomást gyakorolni Azerbajdzsánra, jelezve, hogy a tárgyalásokhoz való visszatérés miatti vonakodása kétoldalú kereskedelmi megállapodások felmondásához és más tervezett projektek leállításához vezethet. Azonban Azerbajdzsán egyszerűen úgy is dönthet, hogy a csatatér jobb, mint a tárgyalóasztal, és növekvő ambíciói érdekében bevetheti katonai erejét.

Több tízezer kitelepített ember töltötte az elmúlt két hónapot azzal, hogy új otthont keressen Örményországban. E menekültek közül csak kevesen hisznek abban, hogy a háborúnak vége. Az elmúlt hetekben a cikk szerzőjének határ menti területeken tett utazásai során

Damoklész kardja

Örményországnak minden oka megvan az aggodalomra. Egy új konfliktus az ország déli része miatt katonai szempontból nagyon hasonlítana a közelmúltbeli hegyi-karabahi hadművelethez, de annál nagyobb léptékben és azzal a plusz jelentőséggel, hogy egy olyan területen zajlik, amely vitathatatlanul egy másik állam szuverén területe. Az azerbajdzsáni csapatoknak mindössze néhány órára lenne szükségük ahhoz, hogy elfoglalják Örményország kritikus infrastruktúrájának nagy részét, különösen az ország déli régióiban, ami a civilek nagymértékű kitelepítéséhez vezetne. Örményországnak nem marad más választása, mint megadni magát és elfogadni az Azerbajdzsán által javasolt feltételeket.

Az egyik terület, ahol Örményország különösen sebezhető, Jermuk közelében van, amely egykor népszerű hegyi gyógyfürdő volt. 2022 szeptemberében Azerbajdzsán 180 kilométernyi, Örményországgal közös határán behatolt a területre, csapatait mélyen a szomszédos ország belsejében hagyva, többek között Jermuk közelében. Az ottani azerbajdzsáni csapatok megerősítették a hegyekben lévő állásaikat, amelyek egy lakatlan szurdok fölé néznek, amelyen keresztül egy út vezet Azerbajdzsán nahicseváni exklávéjába. Katonai szakértők szerint az azerbajdzsáni csapatoknak valószínűleg mindössze két napra lenne szükségük ahhoz, hogy átkeljenek a szurdokon, ami gyakorlatilag elválasztaná Örményország Szüunik nevű déli régióját az ország többi részétől.

Örményország attól tart, hogy ez a damoklészi kard lóg a feje felett. A harcok tavalyi fellángolása óta Örményország az azerbajdzsáni csapatok kivonását követeli a területéről, és konkrét javaslatokat terjesztett elő a fegyverzet korlátozására, valamint a határ mentén állomásozó fegyveres erők fizikai elkülönítésének növelésére. Örményország ragaszkodott ahhoz, hogy ezek az intézkedések megakadályoznák az olyan kisebb összecsapásokat, amelyek gyorsan teljes körű háborúvá fajulhatnak. Azonban Azerbajdzsán, amely hatalmas relatív erővel rendelkezik, nem egyezett bele az ilyen jellegű intézkedésekbe.

A két ország már több mint két éve próbálja megvitatni közös határuk kijelölését, mind kétoldalúan, mind nyugati tisztviselők részvételével. Egy megállapodás a határ vonalvezetéséről elméletileg megkönnyíthetné az azerbajdzsáni erők kivonását örmény területről. Ez a folyamatban lévő folyamat azonban kevéssé ígérkezik sikeresnek. November végén örmény és azerbajdzsáni magas rangú tisztviselők ismét találkoztak a közös határon. Csak a lehetséges jövőbeli tárgyalások napirendjét és formátumát vitatták meg, magát a probléma lényegét nem.

(Borítókép: Egy katona egy azeri rakéta által lerombolt ház romjait nézi Martuni faluban a Hegyi-Karabah és Azerbajdzsán hadseregek közötti összecsapások során 2020. október 11-én. Fotó: Celestino Arce / NurPhoto / Getty Images)