Először ukrán Telegram-csatornák, politikusok és médiumok kezdtek írni Valerij Zaluzsnij állítólagos elbocsátásáról hétfőn. A Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács egyik forrása azt mondta, Zaluzsnijt behívták, és felajánlottak neki egy másik – talán nagyköveti – pozíciót, ám ő visszautasította. Utóbb Szerhij Nyikiforov elnöki szóvivő szűkszavúan annyit közölt, hogy Zelenszkij nem bocsátotta el Zaluzsnijt.

Később újabb találgatások jelentek meg a sajtóban arra vonatkozóan, hogy mi történhetett. Egy ukrán hetilap Zaluzsnijhoz közeli forrásokra hivatkozva azt állította: 

Mint írták, Zaluzsnyij azt válaszolta, hogy az elnök joga megválasztani, kivel dolgozik együtt, de nem volt hajlandó megírni a felmondását, és a jövőben sem tervezi ezt. A sajtóértesülések azonban ellentmondtak egymásnak: egyes információk szerint Zaluzsnij maga adta be a lemondását, és abban sem volt konszenzus, hogy valóban felajánlottak-e neki bármilyen másik pozíciót.

Aztán jöttek az újabb cikkek, ezúttal már a nemzetközi porondon 

Kedd estig kellett várni ahhoz, hogy kicsit tisztuljon a kép. Addigra már nemcsak az ukrán, hanem a nemzetközi sajtóban is elkezdtek megjelenni újabb információk: elsőként a Financial Times ukrajnai tudósítója, Christopher Miller állt elő egy magyarázattal arra vonatkozóan, mi is történhetett valójában. 

A lapnak nyilatkozva nem kevesebb mint négy, az ügyre rálátással bíró (de névtelenséget kérő) tisztviselő állította egybehangzóan, hogy hétfőn Volodimir Zelenszkij egy új tisztséget ajánlott fel Valerij Zaluzsnijnak, de az ukrán főparancsnok ezt elutasította. Ők azt írták, hogy ez egy katonai tanácsadói tisztség lett volna.

Ugyanakkor azt mind a négy forrás leszögezte:

Mindemellett a Financial Times úgy értékelte a fejleményeket, hogy Zelenszkij ettől függetlenül „Ukrajna első számú tábornokának” leváltására készül – vagyis a lap finoman arra utalt, hogy idővel megtörténhet a csere. Állításuk szerint az ukrán elnök is egyértelműen leszögezte ezt a megbeszélésen, miután Zaluzsniij elutasított az ajánlatát.

A Financial Times cikke mellett hasonló értesülést közölt a The Economist is. Ők azt írták, hogy hétfőn kora este került sor a találkozóra.

A The Washington Post szintén saját információkat osztott meg a történekről: állításuk szerint Zaluzsnij mellett a csapatának egy részét is leváltanák, és ők úgy tudják, hogy 

Vagyis az, hogy Zaluzsnij (az ukrán veszteségek és az orosz haderő bővülése miatt) további 500 ezer ember mozgósítását kérte, miközben Zelenszkij úgy látja, hogy felesleges lenne ennyi embert behívni, mert amúgy sincs elég pénz és felszerelés. Továbbá a lap úgy értesült, hogy a hétfői találkozón Zelenszkij arról beszélt Zaluzsnijnak, hogy Ukrajna kezd belefáradni a háborúba, a nyugati támogatások apadnak, és hogy talán egy új főparancsnok hozhatna némi lendületet. 

Egy újabb írásból derült ki, hogy mi történhetett pontosan hétfőn

Eközben a BBC Russia szintén egy terjedelmes cikket írt arról, hogy pontosan mi is borzolhatta fel „ukránok millióinak” a kedélyeit január 29-én. A lap úgy értesült, hogy Zaluzsnijt először még hétfőn délután tájékoztatták arról, hogy Zelenszkij a kijevi elnöki hivatalban át akarja beszélni vele a harctéri helyzetet.

A főparancsnok ezt követően az elnöki hivatalba ment, a találkozó azonban eleve szokatlannak ígérkezett, mivel Zelenszkij és Zaluzsnij megbeszélésein eddig mindig jelen volt Andrij Jermak, az ukrán elnöki hivatal vezetője is. Jermaknak azonban hétfőn más dolga akadt, hiszen Szijjártó Péter külügyminiszterrel volt mit megbeszélnie az ország másik felében, Kárpátalján. (Érdekesség, hogy korábbi sajtóértesülésekben arról esett szó: Zelenszkij munkatársai közül épp Jermak az, aki leginkább tart attól, hogy Zaluzsnij politikai riválisa lehet az ukrán elnöknek.) 

Ezért a BBC szerint most Zelenszkij és Zaluzsnij nélküle ült össze, de így is volt egy harmadik személy a találkozón: Rusztem Umerov védelmi miniszter. Forrásaik azt mondták, hogy a megbeszélés teljesen higgadt hangnemben zajlott, egy pontján azonban Zelenszkij közölte, hogy

Mint írták, helyi idő szerint este hat óra után kezdett el terjedni a közösségi médiában az infó, hogy Zaluzsnijt meneszthetik. Az információk olyan, nem hivatalos közösségi oldalakon jelentek meg először, amelyek egyesek szerint az elnöki hivatalhoz köthetőek. Az elnöki adminisztráció tagjai rendre tagadták, hogy bármi közük lenne ezekhez a csatornákhoz, viszont sokszor mégis ezeken látnak először napvilágot exkluzív értesülések Zelenszkij belső köreiből. A BBC Russia forrásai szintén azt mondták, hogy gyakorlatilag Zelenszkij hivatalának egy részlege felügyeli e csatornákat.

Nem sokkal később más, Zelenszkijjel nem szimpatizáló csatornákon is napvilágot láttak hasonló infók, viszont azokban Zaluzsnij „lemondásáról” írtak (és meglepő módon arról is, hogy nem kell pánikolni emiatt). Este hétkor viszont már egy sor ukrán híroldal és közszereplő állította azt, hogy ez az egész álhír, majd 19.41-kor a védelmi minisztérium is közölte ugyanezt (és később követték őket más kormányszervek is). 

A BBC szerint több kérdés is megválaszolatlan maradt. Az egyik az, hogy Zelenszkij miért épp most döntött így, miközben (forrásaik szerint) már régóta rossz kettejük viszonya. A hírportál úgy értesült, hogy az elnök már az utóbbi hónapokban is fontolgatta ezt a lépést. Egyik forrásuk szerint Zelenszkij a hétfői találkozón azt mondta, hogy az egész védelmi-biztonsági szektort átrendezné, lecserélne az összes vezetőt (annak egyelőre nincs jele, hogy ilyesmire készülne).

A BBC Russia forrásai két, egymást nem kizáró hipotézist vázoltak azzal kapcsolatban, hogy mi is lehetett ez az egész hétfői történet, és hogy miért nem váltották le végül Zaluzsnijt:

• Az egyik feltételezés szerint Ukrajna nyugati támogatói avatkozhattak be, és hiúsíthatták meg Zaluzsnij tervezett leváltását. Ezt az magyarázhatná, hogy Ukrajna szinte teljesen a nyugati pénzügyi-katonai segélyektől függ, és a következő napok különösen fontosnak ígérkeznek ebből a szempontból (elég csak az Európai Tanács elé kerülő 50 milliárd eurós kérdésre, vagy az amerikai kongresszus vitáira gondolni), vagyis nem jönne jól most a főparancsnok leváltását követő negatív hírverés. Nem mellékes az sem, hogy a nyugati vezetők most már azt szeretnék, hogy Ukrajna stratégiai szempontból védekezésre váltson, és ezt a védekező stratégiát támogatja Zaluzsnij is.
• A másik hipotézis az, hogy jelenleg nincs megfelelő utód, aki elfoglalhatná Zaluzsnij helyét a hadsereg élén. Az ukrán sajtóban két név is előkerült hétfőn erre vonatkozóan: Olekszandr Szirszkij, a szárazföldi erők parancsnoka, valamint Kirilo Budanov, a katonai hírszerzés feje jelent meg a főparancsnoki tisztség várományosaként. A BBC katonai forrásai viszont azt állítják, hogy egyikük sem akar Zaluzsnij helyébe lépni, és elutasították az erre vonatkozó felkérést. A források szerint ez részben annak tudható be, hogy egyikük sem rendelkezik akkora társadalmi támogatottsággal, mint Zaluzsnij: a jelenlegi főparancsnokot egy decemberi felmérés szerint az ukránok 92 százaléka támogatja, míg Budanov támogatottsága 60 százalékon, Szirszkijé pedig 33 százalékon állt a megkérdezetteknél. (Ez utóbbi mögött a BBC szerint az áll, hogy az ukránok kb. fele nem is tudja, hogy Szirszkij a szárazföldi erők vezetője.) 

Emellett a BBC-nek az ukrán védelmi szektorban dolgozó forrásai szintén azt a véleményt fogalmazták meg, hogy jelen állás szerint pusztán idő kérdése, hogy Zaluzsnijt leváltsák. Ők úgy látják, hogy az elnök és főparancsnok közti feszültség elérte a kritikus szintet, és most már nem csupán a katonai műveleteket illetően van véleménykülönbség köztük, hanem személyes konfliktusról beszélhetünk, megrendült a kölcsönös bizalom.

Hozzátették: mindez megmagyarázhatná azt is, hogy Zelenszkij miért ajánlott fel nagyköveti pozíciót a főparancsnoknak, amennyiben tényleg volt ilyen ajánlat is a hétfői megbeszélésen. (Ukrajnának jelenleg nincs kinevezett nagykövete többek közt az Egyesült Királyságban, Norvégiában és Csehországban sem.)   

Régóta rossz a viszonyuk, de erre senki se számított 

Az utóbbi hónapban számos cikk foglalkozott azzal, hogy a „Ze és Za”, vagyis Zelenszkij és Zaluzsnij közti konfliktus mire vezethető vissza. A feszültség azt követően vált igazán látványossá, hogy tavaly ősszel a főparancsnok háború állásáról szóló egyik kijelentését megcáfolta az ukrán elnöki hivatal. 

A The Guardian ezzel kapcsolatban megjegyezte: a rossz viszony ellenére is nagyon meglepő volt a hír, hogy Zaluzsnijt leválthatják. A lap a fejleményekkel kapcsolatban megkérdezte Olekszij Honcsarenko ukrán ellenzéki parlamenti képviselőt is, aki szintén úgy fogalmazott, hogy információi szerint hétfőn „az elnök megkérte Zaluzsnijt, hogy mondjon le, de ő visszautasította”. 

A képviselő megjegyezte azt is, hogy Zaluzsnij lemondatását rossz ötletnek tartja, mivel szerinte nincsenek „fundamentális problémák” a két fél közt. Pusztán arról van szó, hogy Zelenszkij hivatala aggódik amiatt, hogy Zaluzsnij időnként „politikai, és nem katonai nyilatkozatokat tesz” – fejtette ki Honcsarenko, majd azt is hozzátette: 

A törvényhozó végül azt is megjegyezte: ha elbocsátják Zaluzsnijt, akkor szerinte is Kirilo Budanov, a katonai hírszerzés feje lenne a legvalószínűbb utód. (Budanovot tavaly a védelmi miniszteri tárcával is összefüggésbe hozták, de azt végül más kapta helyette.)

Oriszja Lucevics, a Chatham House kutatóközpont Ukrajna-szakértője úgy véleményezte a történteket: elképzelhető, hogy a Zaluzsnij elbocsátásról szóló információk kiszivárogtatása kifejezetten azt a célt szolgálta, hogy felmérjék a közvélemény reakcióját. Ugyanakkor megjegyezte, hogy veszélyes lépésről van szó, hiszen Oroszország is állandóan dolgozik Ukrajna belső egységének gyengítésén, és „egy ilyen támadás Zaluzsnij ellen az ellenség kezére játszhat”.

A helyzet kaotikusságát mi sem példázza jobban, mint hogy a közösségi oldalakon továbbra is azt találgatják sokan, hogy Zelenszkij eltávolítja-e Zaluzsnijt – vagy néhol azt, hogy Zaluzsnij katonai puccsot hajt-e végre Zelenszkij ellen, mielőtt még erre sor kerülne.

Sehogy se jó Ukrajnának, ami történt

Az ukrajnai háborút gyakran kommentáló, nemzetközileg ismert Oroszország-szakértő, Mark Galeotti azt írta a The Spectatorön megjelent írásában: pontosak lehettek azok a korábbi sajtóinformációk, amelyek szerint hétfőre már elkészült a Zaluzsnij leváltásáról szóló elnöki rendelet, és csak az aláírás hiányzott róla, azért, mert előbb a nyugatiakkal is konzultálni akartak erről.

Állítása szerint egy európai diplomata ismerőse is elszörnyedve írta neki SMS-ben hétfőn késő este: a kijevi nagykövetségüket alig pár órája tájékoztatták, hogy változások jöhetnek a hadseregben. 

Galeotti megjegyezte azt is: Zelenszkij és Zaluzsnij konfliktusa mindenképp egy olyan „mérkőzés”, amelyben Ukrajna csak veszíthet, akármi is lesz a végkimenetel. 

(Borítókép: Az Ukrán Fegyveres Erők Paragon katonai hadosztályának tagjai lőgyakorlaton Ukrajnában, egy meg nem határozott helyen 2024. január 29-én. Fotó: Andrew Kravchenko / Bloomberg / Getty Images)