Dafna Elyakimot és kishúgát, Ela Elyakimot apjuk otthonából rabolták el. Azért voltak ott, hogy a Szimchát Tóra ünnepét apjukkal, Noammal, annak élettársával, Diklával és Dikla fiával, a 17 éves Tomerral töltsék. Ők mindhárman meghaltak, mintegy 1200 másik emberrel együtt a Hamász vezette október 7-i támadásban – írja a Times of Israel.

Az interjút Dafna azzal kezdte, hogy megmutatta a meggyilkolt mostohatestvérének a hátizsákját, amelyen vérfoltok voltak. Elmondása szerint az valószínűleg az apja vére. Hozzátette, hogy a táskát mindenhová magával viszi, mivel számára most az a legnehezebb dolog, hogy elveszítette az édesapját.

Reggel kezdődött szirénázással. (…) Körülbelül fél vagy egy óra múlva a terroristák behatoltak a kibucba. Az apám Diklával és Tomerrel a szobámba jött, és mindhármunkat az ágy alá tett, és azt mondta, hogy legyünk csendben.

A terroristák ezután betörtek a házba, és lövöldözni kezdtek. Dafna apjának lábát is eltalálták. A Facebookon élőben közvetítették a támadást, felvették a nappaliban ülő családot, közben arra kényszerítették őket, hogy azonosítsák magukat. Ezután kirángatták őket a házból, és egy autóba tették.

Mint mondta, amikor megérkeztek Gázába, rengetegen futottak utánuk, és meg akarták verni őket, ezért a terroristák bevitték őket egy ottani házba, és egyszerűen bezárták az ajtót. Ezután az orvosok ellátták sérüléseiket: Dafnának a füle és a válla sérült, Ellának pedig az ujjain és a lábán voltak sérülések.

Dafna elmondta, hogy a földalatti alagutakban egy nagyon alacsony mennyezetű, pici szobában voltak, ahol nem tudtak felállni, és alig kaptak ételt és vizet.

Először hagytam, hogy Ela egyen, lássam, hogy jóllakott, aztán én is ettem

– mondta, és elmagyarázta, hogy a 8 éves lány nem értette meg, hogy az étel másnapra elfogyhat, és hogy mindenképpen enni kell, amikor csak lehet. 

Féltem elaludni. Nem tudtam, hogy mi lesz reggel, felébredek-e majd. Állandóan azt mondogattam magamnak, hogy van rá esély, hogy elalszom, és nem ébredek fel, vagy hogy én felébredek, de Ela nem, vagy éppen fordítva

– mesélte.

Dafna elmondta, hogy fogvatartói folyamatosan azt mondták nekik, hogy Izrael nem harcol a túszok szabadon bocsátásáért, hogy az izraeliek nem törődnek velük, és jobban szeretnék, ha Gázában maradnának, hogy az elraboltak csak koporsóban térhetnek vissza. Ennek eredményeként, elmondása szerint, a Gázában töltött idő alatt nem hitte el, hogy hazája azért harcol, hogy hazajusson.

Az interjú azzal ért véget, hogy Dafna megmutatta az ágya fölött lógó képet, amely őt magát ábrázolja a fogságban.

Az a nap tényleg megváltoztatta az egész életemet, ezért van itt, emlékeztetőül arra, hogy egy másodperc alatt minden elmúlhat, hogy nem lehet tudni, mi történik holnap, hogy ha valamit tenni akarok, akkor meg kell tennem

– mondta a lány.