Mi történt azzal a több száz izraeli és külföldi állampolgárral, akiket a Hamász fegyveresei 2023. október 7-én túszul ejtettek, és elhurcoltak a gázai övezetbe? Sokan meghaltak, de annál többen kiszabadultak. Viszont a túszok több mint feléről egymásnak ellentmondó állítások láttak nagyvilágot.
A Hamász és szövetségesei 2023. október 7-én összehangolt támadást indítottak izraeli civil célpontok ellen. A palesztin terrorszervezet több mint 1200 embert ölt meg az akcióban,
253 izraeli állampolgárt pedig túszul ejtett, és elhurcolt Gázába.
A támadás megtorlásának érdekében az Izraeli Védelmi Erők (IDF) egy kiterjedt offenzívát indítottak a Gázai övezet ellen, amely 2007 óta teljes egészében az iszlám fundamentalista szervezet diktatórikus igazgatása és irányítása alatt állt. A Vaskardok hadművelet elnevezésű szárazföldi megtorló hadjárat fő célja a Hamász elpusztítása, a Gázai övezet irányításának átvétele, és a túszok kiszabadítása volt.
Azonban eddig több izraeli fogvatartott szabadult ki diplomácia útján, mint ahányat az IDF kommandósai kiszabadítottak, sőt egyes értesülések szerint néhány túsz meg is halhatott az izraeli légicsapásokban.
Az izraeli miniszterelnök, Benjamin Netanjahu ennek ellenére elutasította a Hamász legújabb tűzszüneti javaslatát – írja a katari finanszírozású Al-Dzsazíra.
A 253 túsz közül a Hamász október közepén négyet szabadon engedett. Katar és Egyiptom közbenjárásának köszönhetően két amerikai állampolgár (anya és lánya), valamint két idős zsidó nő visszatérhettek a családjukhoz. Aztán október 23-án az IDF is sikeresen kiszabadított egy elrabolt közlegényt. Majd másnap a harcoló felek között életbe lépett egy tűzszünet, túszcsere céljából. A palesztin terrorszervezet november 30-ig szabadon engedett 105 fogvatartottat, cserébe Izrael elengedett mintegy 250 bebörtönzött palesztint. Nemrég pedig az IDF kommandósai Rafah mellett sikeresen kiszabadítottak két férfit. Tehát
Eddig 112 túsz tért vissza élve Izraelbe. Közülük 109-et a Hamász engedett el, hármat pedig az Izraeli Védelmi Erők szabadítottak ki.
A kiszabadult túszok közül sokan életre szóló traumákról számoltak be a sajtónak. Mivel az elraboltak az övezetben elszórtan – különböző helyeken és különböző embereknél – voltak elhelyezve, így a beszámolóik merőben eltérnek a körülményekről. Viszont voltak olyanok, akiket a Hamász emberei módszeresen – fizikálisan és/vagy mentálisan – bántalmaztak. Egy tizenéves lányt például szexuálisan bántalmaztak a fogvatartói, többeket a terrortámadásokról készült videók nézésére kényszerítettek, másokat éheztettek vagy rendszeresen összevertek, de voltak, akik ennél is rosszabbul jártak.
Teljes bizonyossággal tudni, hogy az elhurcolt 253 személyből már 11-en meghaltak, ugyanis az ő holttestüket az IDF visszaszerezte, és hazavitte Izraelbe. Továbbá arról is egybehangzó információk állnak rendelkezésre, hogy a 130 fogoly közül – akiket nem engedtek szabadon, és a holttestüket sem sikerült hazavinni – sokan életüket veszthették. Viszont a halálok körülményeiben a felek nem tudnak megegyezni, egymásra mutogatnak és eltérő számokat közölnek.
A Hamász forgatókönyve szerint eddig 50 fogvatartott halt meg, méghozzá izraeli légicsapásokban. Az izraeli hírszerzés (Moszad) viszont azt állítja, hogy ők összesen (a fenti 11-et is beleszámítva) 32 halottról tudnak.
Viszont közülük csak három túsz halt meg közvetlenül az IDF offenzívája miatt, a többit az al-Kasszám Brigád gyilkolta meg – állítják az izraeli hatóságok.
Eddig egy igazolt „baráti tűz” incidens volt Gáza megszállása óta. Tavaly decemberben történt, hogy néhány, Gázában szolgáló izraeli katona tévedésből lelőtte három elrabolt honfitársát. Pedig a zsidó férfiak egy fehér zászlóval közeledtek feléjük, amire az volt írva héberül, hogy „Segítség, három túsz”. Az eset komoly felháborodást váltott ki Izraelben, Tel-Avivban még aznap tüntetések kezdődtek. Az izraeli hadsereg elismerte a súlyos baklövést.
A két eltérő narratíva a sajtóorgánumokat is megosztja. A palesztinok ügyét támogató értesülések arról számolnak be, hogy rengeteg izraeli túsz a saját országuk által elkövetett légicsapásokban vesztette élet. Míg az Izraellel szimpatizáns újságok csak a korábban említett három túsz halálát ismerik el, minden más halált a Hamásznak tulajdonítanak. Akárhogy is, de a Hamász súlyosan alábecsülte az IDF-et, amikor október 7-én azt feltételezte, hogy az izraeli túszok majd védőernyőként fognak szolgálni a Gázára zúduló izraeli rakétaeső ellen.
Az amerikai ABC tévécsatorna múlt vasárnap megkérdezte Netanjahu miniszterelnöktől, hogy hány izraeli túsz lehet még életben abból a 130-ból, akikről nincs hír. A kormányfő azonban érdemben nem válaszolt, csak újra támogatását fejezte ki a több tízezer áldozatot követelő szárazföldi műveletek mellett.
Elég túsz van ahhoz életben, hogy a mostani erőfeszítéseink indokoltak legyenek. Mindent megteszünk, hogy visszaszerezzük mindazokat, akik még élnek, és őszintén szólva a halottak testét is.
– fogalmazott eltökélten az izraeli miniszterelnök.
Az AFP értesülései szerint a gázai túszok közül 101-en még életben lehetnek. A hírügynökség munkatársai emellett arról is beszámolnak, hogy becsléseik szerint a terrorszervezet még mindig fogva tart 14 izraeli nőt. Kitérnek arra is, hogy ezek a 18-19 év körüli lányok éppen a sorkatonai szolgálatukat teljesítették, amikor tavaly októberben elrabolták őket.
Így mivel a Fiatal nők katonának számítanak, a fogolycsere alkalmával a Hamász nem volt hajlandó szabadon bocsátani őket. A foglyok fennmaradó része férfi, akik zömében szintén katonák.
Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter arról számolt be a konfliktus kezdetén, hogy öt magyar túszról tudnak, közülük kettőt a Hamász már elengedett, egyet sajnálatos módon már október 7-én megöltek, és kettő, magyar állampolgársággal is rendelkező túszt továbbra is fogságban tart a terrorszervezet.
A különféle palesztin ellenállási szervezetek már régóta rabolnak el izraeli állampolgárokat, hogy nyomást gyakoroljanak Jeruzsálemre, vagy eltántorítsák Izraelt egy esetleges szárazföldi akciótól a Gázai övezetben (azon az elven, hogy Izrael nem fogja veszélybe sodorni az állampolgárait). Emellett az emberrablások másik oka, hogy a Hamász és elődjei (például az azóta nemzetközileg elismert palesztin érdekképviseleti testületté szelídült Palesztin Felszabadítási Szervezet) nagyszabású túszcseréket tudjanak kizsarolni a zsidó államból.
Az egyik leghírhedtebb ilyen esemény az 1972-es müncheni olimpián elkövetett mészárlás volt, amelyet a Fekete Szeptember nevű palesztin nacionalista szervezet követett el.
A csoport fegyveresei az olimpia második hetének egyik éjszakáján belopóztak az olimpiai faluba, majd az izraeli atlétacsapat szállására, ahol túszul ejtették a sportolókat. Hosszas tárgyalások után a nyugatnémet rendőrség biztonságos elvonulást ígért a terroristáknak Kairóba, ám valójában rajtaütést terveztek a menekülési útvonaluk egy pontján. Amint erre a palesztinok rájöttek, kivégezték a túszokat.
A Fekete Szeptember célja az volt – a végül tragédiába torkolló túszejtéssel –, hogy a sportolókért cserébe az izraeli hatóságok kiengedjenek 234 bebörtönzött palesztint.
Erre azonban semmilyen esély nem volt, ugyanis a hírhedt izraeli titkosszolgálat, a Moszad akkoriban azt a politikát követte, hogy terroristákkal nem tárgyalnak – ugyanis a szervezeti felfogás szerint ha egyáltalán belemennek egy párbeszédbe a terroristákkal, akkor azzal azt az üzenetet közvetítik, hogy ha Izraellel akarnak beszélni, akkor érdemes ilyen cselekményeket elkövetniük.
Aztán négy évvel később, egy másik palesztin terrorszervezet (a Népi Front Palesztina Felszabadításáért) eltérített egy izraeli utasszállítót, amelyet a véreskezű Idi Amin ugandai diktátor országában tettek le. A nem zsidó utasokat ezután elválasztották a többiektől, és szabadon engedték őket. A Moszad és az IDF szokás szerint nem kezdtek tárgyalásba, hanem 100 izraeli kommandós és néhány repülőgép kíséretében végrehajtották a történelem egyik legsikeresebb kimentését, a nagyjából 2000 kilométerre lévő afrikai diktatúra területén. A Moszad, az úgynevezett Villámcsapás hadművelet keretében a 106 túszból 102-t biztonságban hazavitt.
A nagyszabású titkosszolgálati művelet egyetlen áldozata egyébként a jelenlegi miniszterelnök testvére, és az akció egyik vezetője, Jonátán Netanjahu volt.
46 évvel később öccse, Benjamin Netanjahu a terrorizmus problémáját kevésbé a titkosszolgálat szofisztikáltságával közelítette meg. Az Izrael–Hamász-konfliktus legújabb felvonásában már közel 30 ezer ember vesztette életét, ebből mintegy 25-26 ezer palesztin civil – állítja a Hamász irányítása alatt álló, ám ennek ellenére megbízható adatokat közlő Palesztin Vörös Félhold.
A rengeteg áldozat ellenére Izrael továbbra sem képes a Gázai övezet egészét ellenőrzése alatt tartani. Az előrenyomuló izraeli csapatok elől körülbelül egymillió ember menekült el a még a Hamász kezén lévő Rafah városába, ugyanis a 365 négyzetkilométeres terület minden irányból körül van zárva, nincs kiút sem a tengeren, sem Izrael vagy Egyiptom felé.
A legnépesebb települést, Gázavárost az IDF már nagyjából teljesen megszállta. Izraelre jelenleg óriási nemzetközi nyomás nehezedik, ugyanis hamarosan megindíthatja az offenzívát az utolsó, Hamász által irányított jelentős város ellen, ennek pedig elképzelhetetlenül sok áldozata lehet.
(Borítókép: Yocheved Lifshitz, a kiszabadított túszok egyike az Ichilov Kórház előtt beszél a médiával, miután a Hamasz elengedte, 2023. október 24-én. Fotó: Ilia Yefimovich / picture alliance / Getty Images Hungary)