Az izraeli hadsereg (IDF) szóvivője jelentette be, hogy megkezdődnek a vizsgálatok, amelyek azt hivatottak kideríteni, miként hajthatták végre tavaly október 7-én a Hamász terroristái a meglepetésszerű támadásukat Gáza felől izraeli területek ellen.
Mint kiderült, a most bejelentett átfogó vizsgálat a 2018-tól 2023. október 10-ig tartó időszakot veszi górcső alá. Az iszlamista Hamász támadása után csak október 10-re nyerte vissza Izrael az ellenőrzést a gázai határt körülvevő térség felett. A nyomozás minden szinten kiértékeli a meglepetésszerű offenzíva előtti órákban és az azt megelőző napokban történt döntéshozatali folyamatokat, valamint a hadsereg határvédelmi politikáját és hírszerzését az azt megelőző években.
Herci Halevi, az IDF vezérkari főnöke szerint a nyomozás célja a tanulságok levonása annak érdekében, hogy növeljék a hadsereg hatékonyságát a jelenleg is folyó harcokban, valamint hogy javítsák a felkészülést a következő hadjáratra. Fokozni kívánják vele azt az erőfeszítést is, hogy a határ menti települések lakói visszatérjenek otthonaikba, és bízzanak abban, hogy képesek megvédeni őket.
A vizsgálat bejelentésével egy időben írta meg a Jerusalem Post című izraeli lap online kiadása, hogy benyújtotta lemondását a hadsereg palesztin térséget elemző részlegének egyik hírszerző őrnagya, mert kudarcot vallottak az október 7-i támadás megelőzésével és az időbeni figyelmeztetéssel. Korábban már az izraeli vezérkari főnök, a titkosszolgálat, a Shin Bet igazgatója és a katonai hírszerzés vezetője is jelezte felelősségét, amiért a támadást ilyen nagyszabásúan és átfogóan tudta megvalósítani a Hamász. Ezzel ők is lebegtetik esetleges lemondásukat, de ez természetesen függ a most indított vizsgálat végeredményétől is.
A vizsgálat egyébként négy fő kérdésre összpontosít:
Emellett áttekintik a jelenleg is zajló harcok jelentősebb csatáit és hadieseményeit, a tartalékok mozgósítását és a logisztikai működést, a fegyverzet és a tartalékalkatrészek biztosítását, valamint a támadás civil áldozatainak október 7-i evakuálását.
Az IDF kiképző és felkészítő részlege egyezteti a nyomozást, melynek eredményeit júniustól terjesztik a vezérkari főnök elé. Noha a hadseregben úgy vélik, hogy a vezérkari főnök és a vezérkar szakmai alapon, tárgyilagosan vezeti majd a vizsgálatot, az véleményük szerint nem pótolja egy külső grémium esetleges ellenőrzését.
Egymásra halmozott hibák sora vezetett a támadáshoz, ezeken belül voltak operatív vétségek is – mondták szakértők már nem sokkal az akciót követően is. Az alapkérdés persze már akkor is az volt, hogy a Moszad – a világ egyik legerősebbnek tartott titkosszolgálata – miként követhetett el ekkora hibát. Tomolya János terrorizmus-szakértő az Index Kibeszélő című műsorában azt mondta, hogy nem a Moszad felelőssége a Gázai területen a hírszerző tevékenység, hanem elsősorban a belső elhárításé, a Shin Beté.
Véleménye szerint hiba volt a mindent felülíró hit a technológiában, mert azt hatástalanították legelőször a Hamász emberei. A lehallgatás, műholdas megfigyelés nagyon hatékony lehet, de nem olyan esetekben, amikor a Hamász-parancsnokok úgy kommunikálnak egymással, hogy nem használnak mobiltelefont és internetet, hanem futárok útján küldenek egymásnak leveleket. A szakértő azt sem tartotta kizártnak, hogy az Izrael által beszervezett ügynökök hamis információt adtak vagy kiiktatták őket. Ne feledjük, hogy ez nem egy egyirányú játék. Ugyanúgy, ahogy Izraelnek, a Hamásznak is van és volt hírszerzése és kémelhárítása.
A több mint húsz izraeli városba és katonai támaszpontra való egyidejű behatolás ötven év óta a legsúlyosabb betörés volt Izrael védelmi rendszerébe. Már tavaly októberben a The New York Times által megszólaltatott források is rámutattak néhány alapvető hibára.
A korábban lehallgatott telefonhívások alapján a Hamász ügynökei azt az érzetet keltették, hogy el akarnak kerülni egy újabb háborút Izraellel. Mint utólag kiderült, ez csak vakítás volt, amit az izraeliek kész tényként kezeltek. A mostani vizsgálat értelemszerűen azt is kivizsgálja majd, hogy ezek a hívások valódiak voltak, vagy megrendezettek.
Utólag egyértelműen látszik, hogy hiba volt ilyen mértékben megbízni a határőrizeti rendszerben, amely elsősorban távolról működtetett kamerákra, érzékelőkre és irányítható gépfegyverekre támaszkodik. Az áttörhetetlenség mítoszában hittek, azzal a meggyőződéssel, hogy a távfelügyelet és a fegyverek, a föld feletti akadályok és az alagutak ásását megakadályozó föld alatti fal kombinációja valószínűtlenné teszi a tömeges beszivárgást és a támadást. Ezzel együtt Izrael déli részén csökkentették a katonák létszámát, és a sokkal problémásabb Ciszjordániába és a libanoni határ közelébe vezényelték át többségüket.
Utólag már azt is könnyű megállapítani, de hiba volt ennyire bízni a megfigyelőrendszer jeleit továbbító mobiltornyokban is. A terroristák rájöttek, hogy ha nincsenek jelek, akkor a rendszer fejre áll, vagyis ha nem kapnak riasztást a határról, hogy áttörték a kerítést és a védvonalakat, akkor a hátországi irányítóközpontokban csak későn riadóztatnak. Közben a kerítésről és a kordonokról kiderült, könnyebb azokat áttörni, mint azt az izraeliek várták.
A másik operatív hiba az volt, hogy a hadsereg gázai hadosztályának vezetőit egy helyre csoportosították a határ mentén. Miután őket sem riasztották, és a bázisukat lerohanták az iszlamista fegyveresek, a legtöbb magas rangú tisztet megölték.
Mivel a dróncsapások okozta kommunikációs problémák megakadályozták az összehangolt válaszlépéseket, a határ mentén gyakorlatilag senki nem volt tisztában a terrorista támadás léptékével és mértékével. Az akció kezdetén ugyan a túlélő és védekező erők parancsnokai próbálták megértetni a helyzet súlyosságát a tel-avivi katonai főparancsnoksággal, ám a reagálás késett.
Így történhetett, hogy a hadsereg központjában senki sem gondolta, ennyire durva lenne a helyzet és azonnal indították volna a légicsapást. Órákkal később érkezett csak meg a légierő a térségbe, noha a légi bázisok csak néhány percnyi repülőútra voltak onnan.
A most indult vizsgálat tehát kiterjed ezekre a fentebb vázolt problémákra. Az erről szóló jelentést 2024 nyarára ígérték.
(Borítókép: Katonák kilépnek egy alagútból, amelyet a Hamász állítólag október 7-én használt Izrael megtámadására az Erez határátkelőn keresztül 2024. január 7-én Gáza északi részén. Fotó: Noam Galai / Getty Images)