Az éhínségi kockázatokat elemző nemzetközi testület, a Famine Review Committee értékelése szerint a gázai övezet jelenleg az éhínség szélén áll. Február 27-én magas rangú ENSZ-tisztviselők is figyelmeztették az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy Gázában éhínség fenyeget.
Ha az éhínség elhatalmasodik, akkor az éhségben vagy betegségben elhunyt gázaiak száma meghaladhatja az Izrael és a Hamász közti háborúban már most is rendkívül magas polgári halálos áldozatok számát. Ez még mindig megelőzhető, azonban a cselekvés lehetőségei gyorsan szűkülnek. Hacsak a harcok nem szűnnek meg, és Izrael nem állítja le a nagyszabású segélyakciókat megakadályozó ostromtaktikát, a segélyszervezetek nem lesznek képesek megakadályozni egy kiterjedt éhínséget és az azzal járó tömeges elhalálozást.
A modern korban az éhínség kiszámítható és megelőzhető. A fejlett korai elemzések olyan megbízhatósággal képesek előre jelezni az éhínség kockázatát, amely a hurrikánok előrejelző rendszereivel vetekszik. Amikor ezek az előrejelzések közelgő éhínséget mutatnak, a humanitárius szervezetek jól bevált stratégiákkal rendelkeznek a legrosszabb kimenetel elhárítására, beleértve a dúsított élelmiszerek szállítását, az innovatív, azonnal használható alultápláltsági terápiák bevezetését és a bevált közegészségügyi beavatkozások elindítását – mindezt világszínvonalú logisztikai hálózatokon keresztül – írja a Foreign Affairs hasábjain Hardin Lang, a Refugees International programokkal és politikával foglalkozó alelnöke, az ENSZ korábbi tisztviselője és Jeremy Konyndyk, a Refugees International elnöke és az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynökségének korábbi katasztrófavédelmi vezetője.
Ezek a beavatkozások azonban csak akkor járnak sikerrel, ha a humanitárius munkások biztonságban el tudják végezni a munkájukat. Ez pedig a politikától függ. Jelenleg az izraeli kormány háborús magatartása egyrészt felgyorsítja Gáza tömeges éhezését, másrészt hátráltatja az ennek megakadályozásához szükséges erőforrások bevetését – írják a szerzők. Február 5-én egy izraeli katonai ellenőrzőpontnál várakozó, egyértelműen megjelölt ENSZ segélykonvojt bombáztak az izraeli haditengerészeti erők, annak ellenére, hogy az izraeli hadsereggel előzetesen tisztázták annak mozgását. Az ENSZ emiatt kénytelen volt hetekre leállítani a Gázai övezet északi részébe irányuló élelmiszer-szállításokat.
A szerzők szerint a segélyszervezetektől megtagadják az éhínség megelőzéséhez szükséges forrásokat, hozzáférést és biztonságot.
Az ENSZ és a nem kormányzati szervezetek létesítményeit többször érte izraeli támadás. Az izraeli ellenőrzési pontokon rendszeresen és önkényesen megakadályozzák, hogy a kritikus segélyszállítmányok eljussanak Gázába.
Ha a segélyek már bejutottak, a Gázai övezeten belüli mozgások az izraeli kormány engedélyétől függenek, amelyet gyakran megtagadnak, és Izraelnek még nem sikerült megbízható eljárást kialakítania annak biztosítására, hogy a humanitárius szervezetek ne kerüljenek hadserege célpontjai közé.
Az Egyesült Államok valószínűleg az egyetlen külső hatalom, amely biztosíthatja az éhínség elkerülését, tekintettel szövetségesével, Izraellel szembeni befolyására. Ahogy a második tűzszünetről és a túszok foglyokért cseréjéről szóló tárgyalások egyre inkább felgyorsulnak, az Egyesült Államoknak döntő lehetősége van arra, hogy nyomást gyakoroljon Izraelre, változtasson megközelítésmódján, és tegye lehetővé az éhínség megelőzésére irányuló erőfeszítéseket. Az éhínség nemcsak humanitárius katasztrófát jelentene, hanem geopolitikai kudarcot is, amely az Egyesült Államok közel-keleti hitelességét még évekig károsítaná.
A szerzők álláspontja szerint a nemzetközi humanitárius rendszer bajnokaként és Izrael gázai háborújának legjelentősebb támogatójaként az Egyesült Államoknak egyértelmű erkölcsi és geostratégiai kötelessége, hogy erősebb vezető szerepet vállaljon. Egy teljes körű gázai éhínség még a Közel-Keleten túl is aláásná az Egyesült Államok erőfeszítéseit a nemzetközi normák fenntartására. Azonban Izrael katonai magatartása és a segélyszervezetekre rótt bürokratikus akadályok továbbra is a legfőbb akadályai a gázai humanitárius segítségnyújtás érdemi eredményeinek. Itt az ideje, hogy az Egyesült Államok teljes mértékben kihasználja befolyását Izraellel szemben egy nagyszabású és átfogó segélyakció elindítása érdekében.
Ennek a műveletnek az első eleme egy nagyszabású erőfeszítés kell hogy legyen az élelmiszerhez való hozzáférés helyreállítására, a segélyszállítások és a kereskedelmi import újraindítása révén, amely hagyományosan Gáza élelmiszer-ellátásának nagy részét biztosította. Ez nagymértékben függ az üzemanyagimport bővítésétől is, hogy újrainduljanak a pékségek, valamint a háztartások számára főzésre használható tüzelőanyagot biztosítsanak. Fel kell állítani egy megfigyelőrendszert, hogy felmérjék az élelmiszer-ellátottságot Gáza egyes területein, és elkerüljék az ellátási hiányosságokat.
Az erőfeszítések következő szakaszának a gyorsan növekvő alultápláltsági esetekkel kell foglalkoznia. Az akut alultápláltság, amely a háború előtt elhanyagolható volt, mostanra a gyermekek több mint 15 százalékát érinti Gáza északi részén, ami félúton van a 30 százalékos éhínségküszöb felé. Az ENSZ Világélelmezési Programja szerint a tápláltsági állapot ilyen mértékű romlása három hónap alatt példátlan. Kritikus fontosságú az alultápláltság szűrőrendszerének létrehozása, fekvőbeteg-kezelő központok felállítása a nagyon súlyos esetek kezelésére, valamint jelentős mennyiségű kész terápiás étel, azaz magas kalóriatartalmú paszta bevitele, amely bizonyítottan gyorsan segít felépülni a gyermekeknek az alultápláltságból.
A másik fontos prioritás az egészségügyi létesítmények helyreállítása és újrafelszerelése kell legyen, hogy a közegészségügyi rendszer újra működőképesé váljon. Az éhínségben a legtöbb halálesetet a hosszan tartó éhezés miatt legyengült lakosság körében terjedő fertőzések okozzák. A betegségek megelőzése és kezelése kritikus elem, de Gáza egészségügyi rendszere szinte leírhatatlanul lepusztult. A megmaradt néhány intézmény túlterhelt a háborús sérülések miatt, és kevés kapacitás marad a fertőző betegségek kezelésére. Az alapvető egészségügyi montitorozás helyreállítása kulcsfontosságú lesz a fertőző betegségek kitörésének időben való felderítéséhez. A kolerakezelési és -oltási kapacitást már most fel kell készíteni arra az esetre, ha a kolerajárvány kitörne.
E betegségek közül több szennyezett ivóvízzel terjed, és Gázában kevés a tiszta víz. Október 7. után az izraeli kormány elzárta a területet vízzel ellátó vezetékeket. Ezek a vezetékek egyes területeken továbbra is le vannak zárva, és az izraeli bombázások a vízellátást biztosító infrastruktúra nagy részét is tönkretették. A javításokat akadályozza a humanitárius segítségnyújtás hiánya, valamint az, hogy az izraeli ellenőrök visszautasítják a csővezetékek bevitelét a területre. Ennek az is az oka, hogy az Izrael elleni támadásban, amikor is annyi rakétát lőttek ki, hogy az túlterhelte a Vaskupola-rendszert, számos eszköz házilag előállítható rakéta volt, amelyeket ilyen csövekből is el lehet készíteni. Más, máskor szokásos beavatkozásokat, például a háztartások ivóvíz-tisztítására szolgáló klórtabletták kiosztását is megakadályozták az izraeli ellenőrök a szerzők szerint.
Gázának szüksége van az ideiglenes szálláshelyek alkotóelemeinek tömeges beszállítására is. A hajléktalanság nagyban hozzájárul az emberek fizikai állapotának romlásához, különösen télen. Gáza lakosságának nagy része el kellett hogy hagyja lakóhelyét. A lakossági infrastruktúra nagy része is megsemmisült. Az izraeli ellenőrök azonban továbbra is akadályozzák a humanitárius menedékanyagok behozatalát. Azonban ez is magyarázat arra, hogy a Hamász a háború előtt a beszállított építőanyagok jó részét az alagutak kiépítésére használta fel.
Amit a Biden-kormány megért – Izrael számos kritikusával ellentétben –, hogy a nemzetközi közösség nem diktálhat megoldást Izrael Hamász ellen vívott háborújában. Ha a nemzetközi közösség azt akarja, hogy Izrael változtasson stratégiát a Gázai övezetben, akkor életképes alternatív stratégiát kell kínálnia Izrael bejelentett céljához, a Hamász elpusztításához az övezetben. És jelenleg ilyen alternatív stratégia egyszerűen nem létezik – írja a Foreign Affairsen megjelent elemzésében Raphael S. Cohen, a Rand Corporation légierőprojektje stratégiai és doktrínaprogramjának igazgatója.
Izrael gázai akcióinak brutális logikája van.
Saját becslése szerint Izrael megsemmisítette a Hamász zászlóaljainak háromnegyedét, és öt dandárparancsnok közül kettőt, 24 zászlóaljparancsnok közül 19-et, több mint 50 szakaszvezetőt és a Hamász 30 ezer gyalogos katonájából 12 ezret ölt meg. Az amerikai hírszerzés becslései alacsonyabbak, de nem sokkal: a Hamász harcosainak 20-30 százalékát és alagútjainak 20-30-40 százalékát a becslések szerint január közepéig megsemmisítették. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a Hamász inkább egy hagyományos hadsereghez, mint egy tisztán terrorista csoporthoz hasonlít. Ökölszabály, hogy a hagyományos erők harcképtelennek minősülnek, amint erejük több mint 30 százalékát elveszítik, és megsemmisülnek, amint ez meghaladja az 50 százalékot.
Az biztos, hogy az izraeli megközelítésnek komoly hátrányai vannak. Ez a háború hosszú távon a palesztin lakosság radikalizálódását fogja maga után vonni, árt Izraelnek arab szomszédjaival való kapcsolatában, és komolyan rongálja Izrael globális hírnevét. Ám mindezek hosszú távú problémák. Az államok és a politika általában az itt és mostban él.
Izrael egy tűzszünetre minden valószínűség szerint a Gázai övezet blokádjának szigorításával válaszolna, és ennek egyik okaként a Hamász fennmaradását hozná fel. Izrael valószínűleg szigorúan korlátozná az övezetbe behozható építőanyagok mennyiségét és típusát. Végül is a Hamász becslések szerint 1800 tonna acélt és 6000 tonna betont használt fel alagúthálózatának építéséhez, és Izrael nem szeretné, ha ezeket újraépítenék. A nettó következmény az lenne, hogy a kétségbeejtően szükséges újjáépítés jelentősen késne, vagy akár le is állna.
Izrael gázai háborújában sok mindent lehet gyűlölni. Ez egy véres, pusztító háború, amelyben túl sok ártatlan ember halt meg, és túl sok civil élet ment tönkre. Ez egy olyan emberi tragédia, amely még évekig visszhangozni fog a régióban. De ha a nemzetközi közösség nem csak pózol, és valóban azt reméli, hogy megoldja a Gázában zajló tragédiát, akkor olyan megvalósítható megoldásokat kell kínálnia, amelyek mind a palesztin sérelmekre, mind az izraeli biztonsági aggályokra választ adnak – írja a szerző.
(Borítókép: Palesztin gyerekek várakoznak az ételosztáson lerombolt épületek romjai között Rafahban, Gázában, 2024. február 10-én. Fotó: Belal Khaled / Anadolu / Getty Images Hungary)