Közelednek az uniós parlamenti választások, és a populisták frontális támadásra készülnek az establishment ellen, aminek komoly következményei lehetnek.
Miközben 400 millió európai polgár 720 uniós parlamenti képviselő júniusi megválasztására készül, a jelenlegi közvélemény-kutatások szerint a jobboldali populisták nagyarányú győzelmet arathatnak. Ennek eredményeképpen
az Európai Parlament 1979-es közvetlen megválasztása óta először JÖHET LÉTRE várhatóan szilárd jobboldali többség.
Ez pedig „éles jobboldali fordulatot” jelent majd Európa számára – állapította meg nemrégiben az Európai Külügyi Tanács (ECFR). Az európai politikára gyakorolt következményei pedig már most láthatóak.
A jobbközép Európai Néppárt (EPP) és a baloldali Szocialisták és Demokraták (S&D) várhatóan ismét az első és második helyen végeznek majd, bár mindkettő veszíthet néhány mandátumot. Az EU szélsőjobboldali csoportjai, az Identitás és Demokrácia (ID) és az Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) elsősorban a liberálisok és a zöldek rovására javítanak majd a helyezési arányukon. Az ECFR szerint a populisták kilenc országban, köztük Ausztriában, Hollandiában, Franciaországban, Magyarországon, Lengyelországban és Olaszországban lesznek várhatóan a szavazatok első helyezettjei. További kilenc országban, köztük Spanyolországban és Németországban erős második vagy harmadik helyen végezhetnek – írja elemzésében a Foreign Policy.
Az ID – amely magában foglalja a legfontosabb bevándorlásellenes és euroszkeptikus pártokat Németországban (Alternatíva Németországért vagy AfD), Franciaországban (Nemzeti Összefogás) és Olaszországban (Liga vagy Lega) – a június 6–9. közötti választások után valószínűleg az EU parlamentjének harmadik legnagyobb frakciójává válik. Az ECR-t Georgia Meloni olasz miniszterelnök, a posztfasiszta Testvérek Olaszországért párt vezetője irányítja, valamint a svédországi Svéd Demokraták és a lengyel Jog és Igazságosság (PiS) párt. Ha az autoriter magyar vezető, Orbán Viktor pártja, a Fidesz, amely néhány évvel ezelőttig az EPP tagja volt, a várakozásoknak megfelelően csatlakozik az ECR-hez, akkor a szélsőjobboldal az összes mandátum negyedére is igényt tarthat – írja a lap.
Úgy tűnik, hogy egyes pártok már most is politikai machinációkat folytatnak, hogy együttműködést alakítsanak ki ezzel az újonnan erősödő tömbbel. Szakértők szerint ha az Európai Néppárt, az EU legerősebb konzervatív pártja, szélsőjobboldali politikusokat fogad be soraiba, vagy – ahogyan azzal az utóbbi időben vádolták – együttműködik a politikájukkal, akkor az európai erőviszonyok döntően jobbra tolódnak, és ez nemcsak az EU közös napirendjére lesz jelentős hatással, hanem a tagállamok döntését is befolyásolhatja a kritikus szakpolitikákról.
Azt hiszem, a kampányunkban arra fogjuk kérni az EPP-t, hogy legyen pragmatikus, válassza a balközép többség alternatíváját
– mondta a Foreign Policynak Marco Campomenosi, a Lega politikusa, az olasz delegáció vezetője az ID-ben.
Szakértők szerint egy ilyen változásnak jelentős következményei lesznek az EU egészére nézve, és megkérdőjelezheti a közösség azon közelmúltbeli ígéreteit, hogy humánus migrációs politikát folytat, és olyan jogállamiságot hoz létre, amely ösztönzi a demokratikus ellenőrzéseket és ellensúlyokat. Egy megerősödött szélsőjobboldal a közös védelmi politika koordinációját is a minimálisra korlátozhatja a Vlagyimir Putyin orosz elnök által jelentett fenyegetéssel szemben.
Az EU zászlóshajójának számító Green Deal éghajlatvédelmi keretrendszer, amely 2050-re a nettó nulla szén-dioxid-kibocsátást tűzte ki célul, szintén veszélyben van, mivel a populisták megpróbálják rávenni az EU-t, hogy erodálja a megújuló energiaforrások fejlesztése és más éghajlatvédelmi politikák iránti elkötelezettségét.
Charlie Weimers, a svéd kisebbségi jobbközép kormányt támogató szélsőjobboldali Svéd Demokraták tagja elmondta, hogy pártja elsődleges célja egy „migrációs paktum 2.0” szorgalmazása, amely az új migrációs paktumban felsoroltaknál szigorúbb intézkedéseket tartalmaz a bevándorlók beáramlásának megállítására.
Meg kell állítanunk a menedékkérőket. Lélegzetvételre van szükségünk, hogy a már itt lévő bevándorlókkal foglalkozzunk, különben soha nem tudjuk utolérni magunkat
– mondta a lapnak.
A liberális csoportok szerint a jobbközép megerősítette a szélsőjobboldalt azáltal, hogy annak politikáját átvette, és szövetségeket kötött az egyes tagállamokban.
Pedro Marques, az S&D képviselőcsoport egyik alelnöke szerint az EPP-pártok „erodálják a cordon sanitaire-t”, amelyet azért építettek, hogy a szélsőjobboldalt távol tartsák a kormányoktól és a fontos pozícióktól.
Az EPP a szélsőjobboldallal táncol
– tette hozzá, ami súlyos következményekkel jár az Unió jövőjére nézve.
A cordon sanitaire számos európai országban omladozik. Olaszországban a szélsőjobb van hatalmon, Svédországban a jobbközép kormányt a szélsőjobb támogatja. Ausztriában a jobbközép és a szélsőjobb koalíciót alkotott, és az utóbbi az országos választások előtt minden mást megelőzve vezet a közvélemény-kutatásokban. Franciaországban Marine Le Pen vezeti a felméréseket, Németországban pedig a konzervatívok a szélsőjobboldali AfD-vel való jövőbeli regionális szintű együttműködésre utaltak.
A szélsőjobboldal legitimációja nem korlátozódik a tagállamokra. Ursula Von Der Leyen, az Európai Néppárt tagja és uniós biztos utalt arra, hogy Meloni bekerült a csoportosulásába. Azt mondta, nem világos, hogy a választások után mely pártok maradnak az ECR-ben és melyek lépnek ki, és „csatlakoznak az EPP-hez”.
Hans Kundnani, az Eurofehérség című könyv szerzője szerint az ID, az ECR és az EPP közötti határok mindig is „nagyon képlékenyek” voltak.
Amint Meloni jelezte, hogy nem lesz bomlasztó az eurózónában, hogy nem lesz oroszbarát, a centrista Európa-párti EPP azt mondta, hogy ez remek, nem bánjuk. A jobbközépnek egyáltalán nincs problémája a szélsőjobboldallal, csak azokkal van bajuk, akik euroszkeptikusok
– mondta Kundnani.
Szakértők szerint von der Leyen gyakran visszalépett a kulcsfontosságú ügyektől,
hogy a szélsőjobboldaliakat megnyugtassa. Éppen az elmúlt hónapokban, amikor a gazdák a zöldmegállapodás rendelkezései ellen tiltakoztak, a szélsőjobboldal újabb témát talált, hogy a többségi pártok ellen mozgósítson. A választási szezonban von der Leyen gyorsan engedett, és számos engedményt tett a mezőgazdasági ágazatnak, amelyek hatással lesznek a 2050-es nettó nulla kibocsátási célra.
Nem világos, hogy a szélsőjobboldal témáinak átvétele előnyös-e a jobbközép számára, és megakadályozza-e, hogy hagyományos szavazóik a populisták felé forduljanak. Abban azonban egyetértés mutatkozik, hogy ez hosszabb távon a radikális jobboldalt erősíti. A szélsőjobboldal a maga részéről számos kérdésben mérsékelte saját álláspontját, hogy a közép felé tekintő szavazókat megszólítsa. A szélsőjobboldali pártok azt mondják, hogy már nem az EU-ból való kilépést követelik, hanem csupán az EU belülről történő megreformálását. Azt is állítják, hogy Ukrajnát és nem Putyint támogatják.
(Borítókép: Matteo Salvini, az olasz Lega Nord vezetője, Harald Vilimsky, az Ausztria Szabadságpárt főtitkára, Geert Wilders, a holland PVV párt vezetője, Marine Le Pen, a francia Front National és Frauke Petry, az Alternatíva Németországnak (AfD) vezetője köszönti a támogatókat az európai jobboldali pártok konferenciája 2017. január 21-én Koblenzben, Németországban. Fotó: Sean Gallup / Getty Images Hungary)