A török ellenzék hatalmas sikert aratott az önkormányzati választásokon. A győzelemhez nemcsak a kedvezőtlen gazdasági körülmények miatt kiábrándult választók, hanem a szociálisan érzékeny, patriotizmusukat vállaló, baloldali jelöltek is kellettek, akik helyi szinten már bizonyították rátermettségüket. Négy év múlva Isztambul polgármestere lehet Recep Tayyip Erdogan kihívója, de addig még sok víz folyik át a Boszporuszon.
„Őszintén szólva hatalmas meglepetés, hogy ennyire jól szerepelt a török ellenzék, különösen a Köztársasági Néppárt (CHP). Az utóbbi hónapokban már látszott, milyen negatív következményei lehetnek annak, hogy a kormánypárt nem túl erős jelölteket állított a nagyvárosokban. Törökország rossz gazdasági körülményei is arra utaltak, hogy az önkormányzati választásokon nem lesznek túl jók a kormánypárt eredményei. De ilyen rossz eredményre senki sem számított” – mondta Egeresi Zoltán Törökország-kutató arról, hogy a Köztársasági Néppárt (CHP) nyerte el a legtöbb tisztséget a törökországi önkormányzati választásokon. Az előzetes eredmények szerint az ellenzéki párt a 81 nagyvárosi polgármesteri tisztségből 35-öt tudott megszerezni. Recep Tayyip Erdogan elnök pártja, az Igazság és Fejlődés (AKP) ezzel 2002-es alapítása óta most először a második helyre került 24 elnyert polgármesteri poszttal.
A szavazatok csaknem teljes összesítése mellett Ekrem Imamoglu, a CHP jelöltje maradt Isztambul polgármestere a voksok mintegy 51 százalékának elnyerésével, kihívója, Murat Kurum (AKP) a szavazatok közel 40 százalékát kapta meg. A török fővárosban, Ankarában is a hivatalban lévő polgármester nyert, Mansur Yavas (CHP) több mint húsz százalékponttal győzte le kormánypárti kihívóját. Egeresi Zoltán szerint az eredmény annak fényében is különösen meglepő, hogy az Erdogan újabb nagy győzelmét hozó elnökválasztás után úgy tűnt, hogy a török ellenzék jelentősen meggyengült.
„Az önkormányzati választások egyik legfontosabb tanulsága, hogy a helyi erőviszonyok mások, mint országos szinten. Azt látjuk, hogy hiába indított a török nagyvárosokban az összes ellenzéki párt önálló jelöltet, mert a választók a legerősebb ellenzéki jelöltre szavaztak, mondhatni, stratégiai döntést hoztak. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az ellenzék nagy valószínűséggel sokkal jobban mozgósított, mint a kormánypárt. Sőt, nyugodtan kijelenthető, mert az előző választáshoz képest hárommillió szavazót vesztettek. Óriási veszteségről beszélhetünk” – mondta a Törökország-szakértő, aki szerint a hagyományosan kormánypárti szavazók is átszavazhattak az ellenzéki jelöltekre.
Az önkormányzati választásokon hat százalékot kapott egy olyan iszlamista párt, amely az utóbbi egy évben kezdett megerősödni. Egeresi Zoltán szerint ez a formáció a jövőben kihívást jelenthet a kormánypártnak, mert egy olyan pártról beszélhetünk, amely sikeres kihívóvá válhat a konzervatív, jobbközép oldalon, és a mostani választások alkalmával több korábbi AKP-s polgármestert is meg tudott győzni arról, hogy az ő jelöltjükként induljon.
A kormánypárt gyenge szerepléséhez – az elképesztő infláció, a bizonytalan gazdasági környezet mellett – hozzájárult, hogy az AKP nem tudott megfelelő jelölteket állítani a tehetségesebb, eredményeket felmutatni képes, ugyanakkor kipróbált jelöltekkel szemben.
A regnáló polgármesterek népszerű szociális programokat indítottak az olyan nagyvárosokban, mint Isztambul vagy Ankara. Elég, ha csak az ételosztásokra, az utazási támogatásokra, a szegények megsegítésére, diákotthonok és kollégiumok létesítésére gondolunk. Helyi közösséget erősítő szociális intézkedéseket vezettek be, amelyek széles körben népszerűvé váltak
– fogalmazott, hozzátéve, hogy az ellenzéki polgármesterek az infrastrukturális fejlesztések területén is képesek voltak eredményeket felmutatni, de nemcsak Isztambulban vagy Ankarában tapasztalhattak fejlődést a választók, más nagyvárosokban is hasonló folyamatok indultak el, miközben a szekuláris baloldali jelöltek a társadalom minden egyes rétege, valamint a kisebbségek felé is tettek gesztusokat.
„Az ankarai főpolgármester hiába indult balközép színekben, valójában egy nacionalista politikusról beszélhetünk. Éppen ezért olyan szavazók is rá szavazhattak, akik nem biztos, hogy egy balközép jelöltre jó szívvel voksoltak volna. A CHP egy baloldalhoz sorolható ellenzéki párt, de sok esetben olyan jobbközép jelölteket indított, akik helyi szinten nagyon jól eladhatóak az elmúlt öt év teljesítménye alapján, főleg ilyen nehéz gazdasági körülmények között” – tette hozzá.
Egeresi Zoltán szerint valószínűsíthető, hogy egy ekkora győzelem után Ekrem Imamoglu, az újraválasztott isztambuli polgármester lesz Recep Tayyip Erdogan kihívója a négy év múlva esedékes elnökválasztáson, de még nagyon nehéz megjósolni, milyen belpolitikai változások és folyamatok szemtanúi lehetünk az újabb, még jelentősebb voksolásig terjedő időszakban. A legutóbbi államfőválasztás előtt több polgármester népszerűségét megmérték, és népszerűbbnek bizonyultak, mint az Erdogannal szemben alulmaradó Kemal Kilicdaroglu.
Úgy tűnik, a következő elnökválasztáson nem szükséges közös jelölt ahhoz, hogy az ellenzéki szavazók ismét stratégiai döntést hozzanak, és a legesélyesebb politikust támogassák. Meg kell említenünk, hogy az ellenzékiek körében is vannak olyan szavazók, akik nem különösebben szeretik Imamoglut, mert egy balközép köntösbe öltözött Erdogant látnak benne. Sokan attól tartanak, hogy ő is autoriter vezetővé válhat. Kiváló szónok, igazi politikusi alkat
Erdogannak nem csak a választási vereség okozta nehézségekkel, lehetséges kihívójának megerősödésével, növekvő népszerűségével kell szembenéznie. A török gazdaság kiszolgáltatottnak tűnik a külső tényezőkkel szemben. Az energiaválság, a koronavírus-járvány, valamint az ukrajnai és a gázai háború is érzékenyen érintette. A török statisztikai hivatal friss közlése szerint az éves fogyasztóiár-emelkedés mértéke 68,50 százalékra, 2022 novembere óta a legmagasabb szintre nőtt a februári 67,07 százalékról, de elmaradt az elemzői várakozások átlagában szerepelt 69,10 százaléktól.
Az árak emelkedése a legtöbb, figyelemmel követett csoportban gyorsult, különösen a közlekedésben (a februári 77,98 százalékról márciusban 79,92 százalékra), a közüzemi szolgáltatásokban (49,07 százalékról 51,17 százalékra), a ruházati cikkek és lábbelik (43,44 százalékról 50,10 százalékra), valamint a szállodák, kávézók és éttermek esetében (94,78 százalékról 94,97 százalékra). Mindeközben az éves maginfláció 75,21 százalékra nőtt a februári 72,89 százalékról. Márciusban a fogyasztói árak havi emelkedése 3,16 százalékra lassult februárhoz képest, amikor 4,53 százalékot mértek.
Mehmet Simsek török pénzügyminiszter a márciusi inflációs adatokat kommentálva azt mondta, hogy a kormány erőfeszítéseket tesz az ország pénzügyi stabilitásának biztosítása érdekében, és hangsúlyozta, hogy előrejelzéseiknek megfelelően csökkent a havi infláció márciusban. A török jegybank március 21-én 45 százalékról 50 százalékra emelte az irányadónak számító, hétnapos repokamatot, tavaly május óta – 8,50 százalékról indítva – ez volt a kilencedik kamatemelés. 2023-ban 64,77 százalék volt az éves infláció. A központi bank várakozása szerint az éves infláció idén májusig 70-75 százalékra gyorsul, ezt követően pedig az év végére 36 százalékra lassul.
A válságok más országokat nem érintettek olyan mélyen, hogy világrekorder inflációt produkáljanak. Az utóbbi években alapvetően alacsonyan próbálták tartani a jegybanki alapkamatot. Az új, ortodox gazdaságpolitikát követő pénzügyminiszter változást hozott, a frissen kinevezett jegybankelnök pedig látványosan emelte az alapkamatot. Az intézkedések pozitívan hatottak a gazdasági kilátásokra, de ilyen magas inflációt nem lehet könnyedén ledolgozni. Ha maradnak a relatíve magas kamatok, és nem lesz jelentősebb fordulat, akkor az infláció elleni küzdelem egy fájdalmas és hosszú folyamat lesz. Az alacsonyan tartott kamatokkal az volt a cél, hogy felpörgessék a gazdasági növekedést. Sikerült, számos beruházás zajlik, miközben a földrengés következtében újra kell építeni egész Délkelet-Törökországot. Nagyon szép a GDP-növekedés, látványosan alacsony szinten van a munkanélküliség, de az inflációval nagyon nehezen tudnak bármit is kezdeni
– mondta Egeresi Zoltán, hozzátéve, hogy a török vezetésnek most kell kifizetni a politikai számláját annak, hogy a gazdasági növekedést tartotta fontosabbnak az alacsony inflációval szemben.
Erdogan a választási eredményre reagálva arról beszélt, hogy a voksolás fordulópontot jelent, és nem úgy alakult, ahogy remélte. Azt mondta, hogy pártjával levonják a tanulságokat, és a következő elnökválasztás előtti négy évet arra fogják felhasználni, hogy megújuljanak, kompenzálják hibáikat. „Az eredménytől függetlenül a választás győztese elsősorban a demokráciánk, a nemzeti akarat” – mondta a török elnök.
„Minden választás után azt mondják, hogy győzött a demokrácia, csak általában a kormánypárt győz. A nagy kérdés, hogy mi lesz a rendszer válasza. Valószínűleg tiszteletben fogják tartani az eredményeket, de biztos, hogy nem a demokrácia jegyében, hanem állambiztonsági szempontok szerint történik, amit az ország keleti részén látunk, amikor eltávolítanak kurd polgármestereket. A kurd szavazók nem lehetnek boldogok. Az biztos, hogy a választás eredménye egy fontos jelzés a külvilág felé és a török lakosság számára, mert hiába van egy erősen centralizált elnöki, bizonyos szempontból autoriter rendszer Törökországban, mégis lehet nyerni a választásokon” – válaszolta a szakember az Index kérdésére.
(Borítókép: Ankara polgármestere, Mansur Yavas, a fő ellenzéki Köztársasági Néppárt (CHP) polgármesterjelöltje felesége, Nursen Yavas kíséretében szavaz egy szavazóhelyiségben a törökországi Ankarában rendezett helyhatósági választásokon 2024. március 31-én. Fotó: Cagla Gurdogan / Reuters)