Kiszivárgott dokumentumok azt mutatják, hogy a háború elején a Kreml és Kijev hajlandó lett volna mérlegelni a diplomáciai megoldást. Bár akkor nem tudtak megegyezni, úgy látszik, még nincs veszve az esély, hogy a felek leüljenek a tárgyalóasztalhoz.
2022. február 24-én a kora reggeli órákban az orosz légierő Ukrajna-szerte csapásokat mért különböző célpontokra. Ezzel egyidejűleg a gyalogság és a páncélosok észak, kelet és dél felől özönlöttek az országba. Az ezt követő napokban az oroszok megpróbálták bekeríteni Kijevet.
Ezek voltak az invázió első hetei, amikor még úgy tűnt, hogy Oroszország egy villámháborúval elfoglalhatja Ukrajnát. Visszatekintve szinte csodának tűnik, hogy nem így lett.
Ami a csatatéren történt, viszonylag jól érthető. Kevésbé érthető Moszkva, Kijev és számos más szereplő egyidejű intenzív diplomáciai tevékenysége, amely a háború kitörése után alig néhány héttel máris egyezséghez vezethetett volna – írja kiszivárogtatott dokumentumokra hivatkozva a neves külpolitikai szaklap, a Foreign Affairs hasábjain Samuel Charap, a RAND Corporation vezető munkatársa és Sergey Radchenko, a Johns Hopkins Egyetem professzora.
2022 márciusának végére a Belaruszban és Törökországban tartott személyes találkozók és a videókonferencián keresztül folytatott virtuális megbeszélések sorozata eredményezte az úgynevezett isztambuli közleményt, amely leírta a konfliktus rendezésének kereteit. Az ukrán és orosz tárgyalók ezután elkezdtek dolgozni a szerződés szövegén, és jelentős előrelépést tettek a megállapodás felé. Májusban azonban a tárgyalások megszakadtak. A háború ma is tart, és azóta mindkét oldalon több tízezer emberéletet követelt.
Mi történt? Mennyire voltak közel a felek a háború befejezéséhez? És miért nem sikerült soha véglegesíteniük a megállapodást?
A háború ezen kritikus epizódjának megvilágítása érdekében a szerzők megvizsgálták a két fél között kicserélt megállapodástervezeteket. Interjúkat készítettek továbbá a tárgyalások több résztvevőjével, valamint a kulcsfontosságú nyugati kormányok akkori tisztviselőivel, akik névtelenséget kérve nyilatkoztak. Emellett számos egyidejű és újabb interjút és nyilatkozatot tekintettek át a tárgyalások idején szolgálatot teljesítő ukrán és orosz tisztviselőkkel. Ezek többsége a YouTube-on orosz vagy ukrán nyelven érhető el – így Nyugaton nem ismertek széles körben.
Sokan – köztük Vlagyimir Putyin orosz elnök – azt állítják, hogy volt olyan megállapodás az asztalon, amely véget vetett volna a háborúnak, de az ukránok elálltak tőle, mert a nyugati pártfogóik nyomása és Kijev saját feltételezései alapján gyengének gondolták az oroszokat. Mások teljesen elvetették a tárgyalások jelentőségét, azt állítva, hogy a felek csak a látszat miatt jártak el, hogy időt nyerjenek a hadműveletekhez, vagy hogy a megállapodástervezetek komolytalanok voltak.
Bár ezekben az értelmezésekben van némi igazság, több mindent hagynak homályban, mint amennyit megvilágítanak. Elhallgatnak egy olyan tényt, amely visszatekintve rendkívülinek tűnik: Moszkva példátlan agressziója közepette az oroszok és az ukránok majdnem véglegesítettek egy megállapodást, amely véget vetett volna a háborúnak, és többoldalú biztonsági garanciákat nyújtott volna Ukrajnának, megnyitva az utat a semlegesség, majd később az EU-tagság felé.
A végleges megállapodás azonban több okból is kivitelezhetetlennek bizonyult. Kijev nyugati partnerei vonakodtak attól, hogy tárgyalásokat folytassanak Oroszországgal, különösen olyanokat, amelyek új kötelezettségeket róttak volna rájuk Ukrajna biztonságának garantálása érdekében. A közhangulat Ukrajnában az irpinyi orosz atrocitások nyilvánosságra kerülésével érthetően elutasító volt egy ilyen kezdeményezéssel szemben. Emellett azzal, hogy Oroszország kudarcot vallott Kijev bekerítésében, Volodimir Zelenszkij elnök egyre magabiztosabbá vált abban, hogy kellő nyugati támogatással megnyerheti a háborút. Végül a felek túl magasra törtek, túl hamar. Megpróbáltak egy átfogó rendezést elérni, még akkor is, amikor már az alapvető tűzszünet is elérhetetlennek bizonyult.
Mit akartak elérni az oroszok Ukrajna megszállásával? 2022. február 24-én Putyin beszédet mondott, amelyben az ország „nácitlanításának” homályos céljával indokolta az inváziót. A „nácitlanítás” legészszerűbb értelmezése az volt, hogy Putyin a kijevi kormány megdöntésére törekedett, esetleg Zelenszkij megölésére vagy elfogására.
Mégis – mint az az iratokból kiderül – napokkal az invázió kezdete után Moszkva elkezdett kompromisszumos megoldásokat keresni. A háború, amelyet korábban Putyin könnyűnek várt, végül nem bizonyult egyszerűnek, és ez a korai nyitottság a tárgyalásokra azt sugallja, hogy úgy tűnik, hamar lemondott a teljes rendszerváltás gondolatáról. Zelenszkij, akárcsak a háború előtt, azonnal szeretett volna személyesen tárgyalni Putyinnal. Bár az orosz elnök nem volt hajlandó közvetlenül tárgyalni Zelenszkijjel, mégis kijelölt egy tárgyalócsoportot. Alekszandr Lukasenka belorusz elnök játszotta a közvetítő szerepét.
A tárgyalások február 28-án kezdődtek Lukasenka egyik vidéki rezidenciáján, a belorusz–ukrán határtól mintegy 45 kilométerre fekvő Ljaszkavicsi falu közelében. Az ukrán küldöttséget David Arahamija, Zelenszkij pártjának frakcióvezetője vezette, és tagja volt Olekszij Reznyikov védelmi miniszter, Mihajlo Podoljak elnöki tanácsadó és más magas rangú tisztviselők. Az orosz delegációt Vlagyimir Medinszkij, az orosz elnök főtanácsadója vezette, aki korábban kulturális miniszter volt. A delegációban többek között védelmi- és külügyminiszter-helyettesek is részt vettek.
Az első találkozón az oroszok kemény feltételeket szabtak, gyakorlatilag Ukrajna kapitulációját követelve. Azonban ahogy Moszkva helyzete a harctéren tovább romlott, úgy váltak kevésbé követelőzővé a tárgyalóasztalnál előhozott feltételek. Így március 3-án és március 7-én a felek második és harmadik tárgyalási fordulót tartottak, ezúttal a Belaruszban lévő Kamjanyukiban.
Az ukrán küldöttség saját követelésekkel állt elő: azonnali tűzszünet és humanitárius folyosók létrehozása, amelyek lehetővé tennék a civilek számára a háborús övezet biztonságos elhagyását. A harmadik tárgyalási forduló során az oroszok és az ukránok a jelek szerint először vizsgálták meg a tervezeteket. Medinszkij szerint ezek orosz tervezetek voltak, amelyeket Medinszkij küldöttsége hozott Moszkvából, és amelyek tükrözték Moszkva ragaszkodását Ukrajna semleges státuszához.
Miért szakadtak meg a tárgyalások? Putyin azt állítja, hogy a nyugati hatalmak beavatkoztak, és meghiúsították az alkut, mert inkább voltak érdekeltek Oroszország meggyengítésében, mint a háború befejezésében. Azt állította, hogy Boris Johnson akkori brit miniszterelnök „az angolszász világ” nevében azt az üzenetet közvetítette az ukránoknak, hogy „addig kell harcolniuk Oroszországgal, amíg a győzelem el nem érhető, és Oroszország stratégiai vereséget nem szenved”.
Egy volt amerikai tisztviselő, aki akkoriban Ukrajnával foglalkozott, elmondta, hogy az ukránok csak megkésve konzultáltak Washingtonnal, annak ellenére, hogy az isztambuli kommünikében leírt szerződés új jogi kötelezettségeket rótt volna az Egyesült Államokra – beleértve azt, hogy háborút indít Oroszország ellen, ha az ismét megtámadja Ukrajnát. Így ahelyett, hogy elfogadta volna az isztambuli közleményt és az azt követő diplomáciai folyamatot, a Nyugat növelte a Kijevnek nyújtott katonai támogatást, és fokozta az Oroszországra gyakorolt nyomást, többek között az egyre szigorodó szankciórendszerrel.
A valóságban azonban az oroszok és az ukránok soha nem jutottak el végleges, kompromisszumos szövegig. De továbbmentek ebbe az irányba, mint ahogyan azt korábban értelmezték, egy lehetséges megállapodás átfogó keretét elérve.
Tehát az oroszok és az ukránok soha nem jutottak kompromisszumra. A dokumentumok azonban emlékeztetnek arra, hogy Putyin és Zelenszkij hajlandó volt rendkívüli kompromisszumokat is mérlegelni a háború befejezése érdekében. Így ha és amikor Kijev és Moszkva visszatér a tárgyalóasztalhoz, ott olyan tervezetekkel állhatnak elő, amelyek hasznosnak lehetnek a tartós béke megteremtésében – írják a szerzők.
(Borítókép: Egy ukrán katona egy löveget rejt el a tüzelőállásokon, miközben az orosz–ukrán háború folytatódik az ukrajnai Donyecki területen lévő Limanban 2024. április 13-án. Fotó: Wojciech Grzedzinski / Anadolu / Getty Images)