Németország évtizedek óta igyekszik összeegyeztetni az Izrael iránti történelmi felelősségét az arab világgal való jó kapcsolatával. Berlin jelentős soft powert alakított ki, és a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokban sokáig becsületes közvetítőnek tekintették. A nagyrészt a német kormány által finanszírozott szervezetek – például a Goethe Intézet, a GIZ fejlesztési ügynökség és az ország fő politikai pártjaihoz kapcsolódó alapítványok – a Közel-Kelet különböző programjainak fő finanszírozói.
Október 7-e óta ez az egyensúlyozás megbicsaklott. Az egész Közel-Keleten egyre többen támogatják a palesztin ellenállást, és elítélik azt, amit sok arab népirtó háborúnak tart Izrael részéről. Németország, amelyet sokkolt a zsidók elleni, a holokauszt óta legsúlyosabb mészárlás, kezdetben nagyrészt fenntartások nélkül támogatta Izrael gázai támadását, bár egyes tisztviselők az elmúlt hetekben kritikusabb álláspontra helyezkedtek.
Berlin azonban továbbra is Izrael egyik legszorosabb politikai és katonai szövetségeseként tartja magát, még akkor is, amikor – a hét hónapja tartó izraeli bombázások után – több mint 35 ezer palesztin halt meg Gázában, és az enklávéban széles körű éhínség uralkodik. Németország megalkuvást nem ismerő reakciója a háborúra gyorsan rontotta hírnevét a Közel-Keleten.
A washingtoni Arab Center 2020-as felmérése szerint az arab lakosság csekély többsége ítélte meg pozitívan a német külpolitikát. Ezzel szemben idén januárban a Doha Intézet által 16 arab ország lakosai körében végzett felmérés azt mutatta, hogy a megkérdezettek 75 százalékának negatív véleménye volt az ország Izrael–Hamász-háborúval kapcsolatos álláspontjáról.
Amro Ali marokkói szociológus, aki Németország és az arab világ kapcsolatát tanulmányozza, mindezt a közvélemény 180 fokos fordulatának nevezte.
Miközben a németországi közszereplők szolidaritásukat fejezték ki Izraellel, a rendőrség keményen fellépett a palesztinbarát tüntetések ellen, erőszakkal oszlatta fel, vagy antiszemitizmusra hivatkozva betiltotta őket. Az Izraelt bíráló művészek és értelmiségiek, köztük zsidók és arabok, a német társadalomban elhallgattatási hullámra figyelmeztettek; sokan látták, hogy díjakat és támogatásokat vontak vissza, vagy rendezvényeket töröltek. Közéjük tartozik Adania Sibli palesztin író, akinek díjátadó ünnepségét októberben lemondta a Frankfurti Könyvvásár, valamint Ghassan Hage libanoni–egyiptomi antropológus, akit februárban elbocsátott a tekintélyes Max Planck Intézet, mivel a Hage által a közösségi médiában megosztott nézetek „összeegyeztethetetlenek” a szervezet értékeivel.
A Közel-Keleten sokáig a Németországról alkotott pozitív benyomások domináltak: az országot a gyors autókkal, csúcstechnológiai termékekkel és barátságos turistákkal hozták összefüggésbe. A német kormány nem volt hajlandó részt venni az iraki háborúban, és 2015-ben és 2016-ban több mint 1 millió szíriai menekültet fogadott be. Berlin, Európa legnagyobb palesztin diaszpórájának otthona, az arab kultúra és szellemi élet központjává vált. Németországnak nincs közvetlen gyarmati öröksége a Közel-Keleten, ami még mindig táplálja a regionális bizalmatlanságot az olyan hatalmakkal szemben, mint Franciaország és az Egyesült Királyság.
Öt nappal október 7-e után egy beszédben Olaf Scholz kancellár azt mondta a Bundestagban, hogy „ebben a pillanatban Németország csak egy helyen lehet: Izrael oldalán”. Ez meghatározta Németország hangnemét a kialakulóban lévő Izrael–Hamász-háborút illetően. 2023 novemberére Németország engedélyezte az Izraelbe irányuló korábbi fegyverexport közel tízszeresét, és ezzel a háború kezdete óta az Egyesült Államok után a második legnagyobb fegyverszállítójává vált az országnak.
A közösségi médiában Ali olyasmit vett észre, amit még soha nem látott: az arab világ fiataljai naponta posztolnak Németországról – és egyikük benyomása sem volt pozitív. Az országról alkotott változó megítélést a világpolitika átrendeződésével hozza összefüggésbe, amelyben a globális délen élők számára elviselhetetlen képmutatás forrásává vált az Izraelnek nyújtott nyugati támogatás.
Valóban nagy változásokat látunk, és az egyik legfontosabb szereplő, amely ehhez hozzájárul, Németország
– mondta Ali.
A közvéleményben bekövetkezett változás valószínűleg nem befolyásolja az arab államokkal fenntartott német politikai vagy gazdasági kapcsolatokat. Ugyanakkor magában hordozza a lehetőséget, hogy aláássa Berlin puha hatalmát a régióban.
A Foreign Policy öt közel-keleti országban működő hat német intézmény kilenc jelenlegi és volt munkatársával beszélgetett. Azt mondták, hogy Németország kemény álláspontja az Izrael–Hamász-háborúval kapcsolatban veszélyeztette a helyi partnerekkel és közösségekkel folytatott munkájukat, és ezzel olyan bizalom és hitelesség sérült, amelynek kialakításához évek vagy évtizedek kellettek.
(Borítókép: Berlini rendőrök felgyújtott kukákat oltanak el egy palesztinbarát tüntetésen 2024. május 28-án. Fotó: Paul Zinken / picture alliance / Getty Images)