Az utóbbi hetekben komoly belső feszültségek szabdalták a skót függetlenségért küzdő Skót Nemzeti Pártot (SNP), mivel a balközép tömörülés egyik vezetője találkozott egy izraeli diplomatával, ezzel pedig felháborította a politikai közösség palesztinpárti szárnyát. A napokban kirobbant botrány azonban valószínűleg csak egy sokkal mélyebb, korábbi válság tünete, ami évekre visszavetheti Skócia függetlenedési törekvéseit.
Az elszakadáspárti kormány körüli legújabb botrány azután robbant ki, hogy augusztus 8-án Angus Robertson külügyminiszter izraeli kérésre találkozott Daniela Grudskyval, Izrael brit nagykövetének helyettesével. A két politikus pedig egy fotót is közzétett az X-en, amelyen a diplomatanő párhuzamot vont Izrael Hamász elleni küzdelme és Skócia függetlenségi törekvései között.
Robertson skót külügyminiszter és Grudsky helyettes nagykövet edinburghi találkozójára az izraeli kormány kérésére került sor, és John Swinney skót első miniszter hagyta jóvá. Az egyeztetést nem a brit kormány erőltette, az a függetlenségpárti skót kabinet magánakciója volt. Habár az SNP-nek nincs közvetlen befolyása Skócia külpolitikájára – ez a Starmer miniszterelnök vezette londoni kormány hatásköre –, de a függetlenségre törekvő kormány, nagyrészt Robertson külügyminiszteren keresztül, saját árnyékkülpolitikát folytat.
Az izraeli Grudsky négy nappal a találkozó után tette közzé a közös fotót, amelyhez egy olyan leírást fűzött, miszerint a skót külügyminiszterrel „megvitatták az Izrael és Skócia közötti páratlanul közös vonásokat, és hangsúlyozták, hogy sürgősen vissza kell hozni a 115 túszunkat”.
A probléma csak az volt, hogy a skót kormány kezdetben nem hozta nyilvánosságra, hogy a találkozóra sor került. A fotó gyakorlatilag leleplezte ezt.
Ezután pedig Robertsont széles körben elkezdték bírálni a Skót Nemzeti Párt képviselői. A balközép párt hangadói közül sokan azzal vádolták, hogy a találkozóval aláásta a párt eddig felépített Palesztina-párti ideológiáját. A külpolitikai pálfordulás azért is különösen érdekes, mert Humza Yousaf korábbi miniszterelnök felesége, Nadia El-Nakla félig palesztin – és a jelenlegi kormányfő és pártelnök John Swinney következetesen azonnali tűzszünetet szorgalmazott a múltban, és többször is felszólalt Izrael gázai tevékenysége ellen.
Az SNP nem az első politikai párt, amelyben belső töréseket okoz a tavaly októberben minden eddiginél nagyobb intenzitással kiújuló izraeli–palesztin konfliktus. A politikusok világszerte kötéltáncot járnak, és próbálnak nem egyértelműen fogalmazni a kérdésben. Ugyanis az oldalválasztás óhatatlanul elidegeníti azokat a szavazókat és szövetségeseket, akik egyik vagy másik felet támogatják. Rendszerint ez a kettős beszéd úgy néz ki, hogy a politikusok, miközben elítélik a Hamász október 7-i támadását – amelyben közel 1200 izraeli vesztette életét –, arra is figyelnek, hogy a több mint 40 ezer palesztinról is megemlékezzenek, akiket a Gáza elleni izraeli offenzíva során megöltek.
Ennek a rendkívül óvatos játszmának egyik ékes példája az amerikai elnökjelölt, Kamala Harris a demokraták elnökjelölt-állító konvencióján mondott beszéde: mikor a baloldali politikus elfogadta pártjától az elnökjelöltséget, beszélt arról, hogy „Izraelnek joga van megvédeni magát”, és arról is, hogy megszakad a szíve a palesztin civilek szenvedéséért. A párt szavazóbázisában ugyanis egyaránt megtalálhatók Izrael- és palesztinpárti csoportok is.
A frissen megválasztott brit miniszterelnök, Keir Starmer szintén a háború miatt szembesült megosztottsággal balközép Munkáspártjában, amelynek egyes tagjai és helyi tanácsosai az év elején kiléptek, miután az új kormányfő nem volt hajlandó tűzszünetre felszólítani a feleket – amely a Hamász és a palesztin civilek érdekében állt volna. Sőt Starmer több képviselőt is lefokozott a nézeteltérés miatt. Annak ellenére, hogy a Palesztina-barát tüntetések folytatódtak szerte Nagy-Britanniában, és legalább öt független, a Gázai övezet ügye mellett kiálló jelölt legyőzte a július 4-i választáson a Munkáspárt jelöltjeit, ez nem volt elég ahhoz, Starmerék elsöprő győzelmét érdemben befolyásolja.
A Skót Nemzeti Párt esetében a konfliktus azonban végzetes lehet.
A külügyminiszter akciója azért is fájó a skót függetlenség ügyének, mert amióta tavaly október 7-én a háború kitört Izrael és a Hamász között, az SNP úgy tudott hatékonyan szembehelyezkedni a londoni kormánnyal, hogy kommunikációjában a palesztinok és a skótok között egyfajta párhuzamot vont – ugyanis mindkét nép saját, független államért küzd.
Az izraeli kollégával közölt fotó viszont egy csapásra egy nagyon komoly identitásválságba taszította az elszakadásért és önrendelkezésért küzdő skót politikai erőt, amely már így is egyre kevesebb szavazót tud bevonzani.
Ráadásul az SNP egyes képviselői felhívták a figyelmet arra is, hogy szeretnék, ha a skótokat komolyan vennék – és nem csak az Egyesült Királyság egy súlytalan országrészeként kezelnék, amely azzal tart fenn kapcsolatot, akivel akar, hiszen nincs geopolitikai befolyása. Véleményük szerint egy komoly jövőbeli országhoz következetes külpolitika szükséges, Robertson pedig elárulta ezt a párt által szorgalmazott elvet azzal, hogy szóba állt Izraellel.
A Herald című újság szerint az SNP egyik helyi szervezete megbocsáthatatlannak tartja az ügyet, ezért bizalmatlansági indítványt tervez benyújtani Robertson ellen. A megosztó diplomáciai találkozó ügye feltehetőleg ezenkívül is gyakran előkerül majd Skót Nemzeti Párt hétvégi éves konferenciáján, amely rendkívül feszültnek ígérkezik, ugyanis a nacionalisták a július 4-i választásokon történetük legrosszabb eredményét érték el.
A SNP komoly válságon megy keresztül, mióta Nicola Sturgeon 2023 márciusában mind a párt, mind az országrész vezetéséről lemondott.
Az ikonikus függetlenségpárti politikus távozása után a pártban hatalmi viszálykodás kezdődött, amelyből az addigi egészségügyi miniszter, Humza Yousaf került ki győztesen. Az új kormányfő azonban nem egész egy évvel a kormányzás átvétele után távozni kényszerült – egyrészt azért, mert a legnagyobb ellenzéki párt bizalmi szavazást indítványozott ellene, másrészt a koalíciós partner Zöldekkel szétesett az együttműködés, ugyanis a kabinet nem teljesítette a környezetvédők kéréseit. A Skót Nemzeti Párt háza táján ezenkívül más botrányok is voltak, a pártot és az országrészt közel tíz évig vezető Nicola Sturgeont a brit hatóságok jelenleg azzal gyanúsítják, hogy elsikkaszthatta pártja pénzét.
Feltehetőleg a palesztin kérdés körüli huzavona sem teljesen csak arról szól, hogy a külügyminiszter lerombolta a jól felépített kommunikációs stratégiát – és hogy megsértette a palesztinbarát tagokat –, hanem arról is, hogy a párt vezetése továbbra sem konszolidálódott Sturgeon bukása óta. Azaz a válság továbbra is tart. Ha a pártban minden rendben lenne, akkor a találkozó eleve nem zajlott volna titokban – véli a Politico szerzője.
A Skót Nemzeti Párt 2011-ben többséget szerzett az edinburghi parlamentben. Ennek köszönhetően 2014-ben megtarthatták a skót függetlenségi népszavazást, ahol a kérdés az volt, hogy Skócia kilépjen-e az Egyesült Királyságból. A szavazók 55 százaléka a maradás mellett döntött, míg 45 százaléka a függetlenség mellett voksolt – amiben nagy szerepe volt annak, hogy elszakadás esetén újra jelentkezni kellett volna az Európai Unióba, és végigmenni a taggá válás hosszú, rögös útján.
Aztán 2016-ban az Egyesült Királyság az Európai Unióból való kilépés mellett döntött. A skót területek viszont nagy többséggel (62 százalékkal) az EU-ban maradást pártolták, azonban az Egyesült Királyság egészének döntése miatt Skócia az EU-ból való kilépésre kényszerült 2020-ban. Nicola Sturgeon, az SNP akkori vezetője – aki ellen a korábban említett hűtlen kezelés miatt zajlik eljárás – újabb függetlenségi népszavazást szorgalmazott, de ebből nem lett semmi.
Leginkább azért, mert bár a 2021-es skót parlamenti választásokon az SNP újra győzött, nem szerzett abszolút többséget. Az SNP ezért koalícióra lépett a Zöldekkel, akik szintén támogatták a függetlenséget. Az új szövetségessel a háta mögött Sturgeon továbbra is szorgalmazta a második függetlenségi népszavazás megtartását, de a brit kormány ezt blokkolta, azzal érvelve, hogy a kérdést már 2014-ben eldöntötték. A skót kormány a legfelsőbb bírósághoz fordult, ahol a bírák arra jutottak, hogy Skócia nem írhat ki új referendumot addig, amíg azt a brit parlament jóvá nem hagyja. Mindeközben pedig az Skót Nemzeti Pártban is belső viszály kezdődött, amelynek eredményeképp egymásnak adták a kilincset a kormányfők, majd pedig csúnyán leszerepeltek az idei előrehozott választásokon.
A fő kérdés most az, hogy az elszakadáspárti kormánypárt képes lesz-e összekapni magát a 2026-os skót parlamenti választásokra, vagy valamelyik országos párt (a toryk vagy a Munkáspárt) végül kiüti őket a kormányzásból, ezzel visszavetve a szuverenitását 1707-ben elvesztő Skócia függetlenségi törekvéseit.
(Borítókép: Skót függetlenségpártiak vonulnak a Holyrood Parkból a városközponton át a The Meadowsba a Mindenki egy zászló alatt (AUOB) elnevezésű felvonuláson 2019. október 5-én a skóciai Edinburghban. Fotó: Ewan Bootman / NurPhoto / Getty Images)