A karácsonyi fegyverszünet mitikus vonzereje azt a gondolatot idézi, hogy a hétköznapi emberek jól kijönnének egymással, ha nem lennének a kormányaik.
A háborúnak karácsonyra vége lesz. Mindenki ezt mondta, amikor 1914 augusztusában Nagy-Britannia, Franciaország és Németország háborúba lépett. Talán ezért volt az, hogy december elején, amikor még nem látszott győzelem, a nyugati front Belgiumtól Franciaországon át húzódó részein szüneteltek a harcok.
Amikor karácsonyeste énekeltek a lövészárkokban, a katonák mindkét oldalon úgy döntöttek, hogy megkockáztatnak egy sétát a senki földjén. Sőt, egy dokumentált esetben még egy focimeccset is vívtak az ellenfelek. A katonák mindkét oldalon a Csendes éjt énekelték, amikor elkezdett esni a hó.
A fegyverszünetet hivatalosan egyik hatalom sem hirdette meg. Bár XV. Benedek pápa a hónap elején felszólított tűzszünetre, ezt mindegyik fél elutasította. Franciaországnak és Belgiumnak nem sok kedve volt fegyverszünetet kötni egy megszálló hadsereggel. És egy globális, soknemzetiségű birodalmak közötti háborúban nem volt egyetértés a karácsonyi tűzszünet időzítéséről vagy jelentőségéről a muszlim, szikh, zsidó, hindu vagy sintoista katonák számára. Még a keleti fronton szolgáló keleti ortodox csapatok számára is néhány héttel később lett volna a karácsony – írta meg a Foreign Policy.
Ehelyett a frontvonalak mentén spontán fegyverszünetek voltak. Miközben mindkét fél énekelt, a jelentések szerint sok német úgy döntött, hogy december 25-e és 27-e között nem tesz semmilyen harci cselekményt. Franciaországban, Laventie közelében a német katonák 23-án elkezdték felállítani a karácsonyfákat a lövészárkaik mentén, és tisztjeik találkozót kértek brit kollégáiktól. Malcolm Brown és Shirley Seaton Christmas Truce című könyvükben arról számolnak be, hogy a német tisztek „szentestére és karácsony napjára ad hoc fegyverszünetet javasoltak”, amit a brit tisztek elfogadtak. Hasonló informális megállapodásokra került sor a frontvonalakon felfelé és lefelé, a különböző szektorokban eltérő eredménnyel.
A fegyverszünet informális jellege azt jelentette, hogy nem mindenki vett részt benne. Részben ez az oka annak, hogy az esemény mára mitikus jelleget öltött. Sokan, akik a fronton voltak, nem tapasztalták meg, és így kételkedtek abban, hogy valóban megtörtént. Még ott is, ahol látszólag béke uralkodott, a tisztek aggódtak, hogy „a fegyverszünet valószínűleg addig fog tartani, amíg valaki elég bolond lesz ahhoz, hogy letegye a puskáját”.
A nyugati fronton a karácsonyi fegyverszünetek különböző időpontokban értek véget. 27-én eleredt az eső, és a katonák ismét térdig gázoltak a sárban. A frontvonal egyes szakaszain januárban újraindultak a harcok. Egy katona azonban azt írta haza, hogy a front egy részén, a flandriai Ploegsteert közelében egészen március közepéig nem igazán volt harc a karácsonyi fegyverszünetet követően. A Neuve Chapelle-i csata 1915 márciusában végleg megtörte a békét. Az április eleji húsvéti fegyverszüneti kísérleteket nagyrészt figyelmen kívül hagyták.
Az első világháború első decemberében tartott karácsonyi fegyverszünet túlmutat a történelmi érdekességeken, és a népi emlékezet részévé vált. Popdalok, tévéműsorok, sőt reklámok is utalnak az 1914. decemberi eseményekre.
A rendszeres fegyverszünetek a modernitás előtti hadviselés tipikus részei voltak. A megszervezett csaták időt hagytak a terep megtisztítására, a halottak eltemetésére és az újraszerveződésre. A katonák közötti informális találkozások nem mindig vezettek harcokhoz, és
az amerikai polgárháborúban és az 1899-es dél-afrikai háborúban rögtönzött karácsonyi fegyverszünetek is voltak.
A karácsonyi fegyverszünet úgy tűnik, hogy a hadviselés egy régebbi formájának utolsó pillanatára tekint vissza. A háború borzalmait figyelembe véve furcsa ártatlanságában rejlik a megrendítősége.
Az 1914-es karácsonyi fegyverszünet népszerűsége – bár az első világháború hátralévő részében nem ismétlődött meg – azonban nem csupán a nosztalgia jelképe volt. Valami újat is teremtett: a karácsonyi béke gondolatát.
Az I. világháború egyik maradandó öröksége az volt, hogy a humanitárius elvek és az emberi jogok „epizodikus, empatikus és önkéntes” megközelítésétől a transznacionális hálózatban működő államok „állandó, professzionalizált és bürokratikus” felelőssége felé mozdultak el. A humanitárius szerveződés e fejlődésével párhuzamosan a fegyverszünetek is kiléptek a katonák közötti rögtönzött, informális megállapodások köréből. Ehelyett az államok és a transznacionális szervezetek kérték és tárgyalták meg őket. Mindezt az 1914-es karácsonyi fegyverszünet mintájára tették.
Külpolitikailag a karácsonyi fegyverszünet gondolata azért maradt fenn, mert mind a nemzetközi, mind a hazai PR szempontjából hasznosnak bizonyult. De ennek a felismerésnek a következtében a karácsonyi tűzszünet is felülről irányítottá vált. Míg 1914-ben a katonák feladata volt a spontán fegyverszünetek megszervezése a frontvonalak mentén, addig a vietnámi háború és más újabb konfliktusok karácsonyi fegyverszüneteit a vezetők rendelték el, gyakran nemzetközi nyomásra. Vietnámban annak ellenére volt ilyen fegyverszünet, hogy az amerikai csapatok körében felmerült a gyanú, hogy a Vietkong „kihasználta a fegyverszünetet”, hogy újrafegyverkezzen és feltöltse erőit délen. A katonák azonban megkérdőjelezték, hogy mindez mire jó.
És ezt jó okkal kérdezték. A karácsony és más vallási ünnepek mindig egy új hadjárat kezdetét is jelezték, kihasználva azt, hogy az ellenség ünnepelni szeretne. George Washington 1776 karácsonyán kelt át a Delaware folyón, meglepve a britekkel szövetséges csapatokat Trentonban. A vietnámi háborúban a vietkongok az 1968-as holdújévet kihasználva támadtak, miközben a dél-vietnámi katonák közül sokan eltávozáson voltak. Izraelben, 1973-ban a zsidó ünnepen kezdődött a jom kippur háború, és a Hamász is erre az időpontra időzítette szörnyű támadását tavaly.
Ez magyarázta a vezetés nyugtalanságát 1914 decemberében. Valójában miközben az 1914-es karácsonyi fegyverszünet alatt a katonák a belgiumi és franciaországi lövészárkok mentén elszórtan dohányt, bort és édességeket osztottak meg egymással, a németek karácsony este ledobták az első légibombájukat Doverre. Karácsony napján a britek repülő csónakokkal támadták a Cuxhaven kikötőjében állomásozó német birodalmi haditengerészetet.
Különösen az 1914-es karácsonyi fegyverszünet jelenik meg úgy, mint egy olyan pillanat, amikor a katonák ellenálltak tisztjeik parancsának, és a propagandának, amely démonizálta ellenfeleiket. A karácsonyi fegyverszünet arra az elképzelésre apellál, hogy az egyszerű emberek békében lennének, ha kormányaik nem parancsolnák nekik, hogy harcoljanak egymás ellen. 1914-ben a katonák kockázatot vállaltak, hogy emberi kapcsolatot teremtsenek azokkal, akiket állítólag gyűlöltek. Még ha csak egy rövid időre is, de sikerült nekik.
(Borítókép: Német katonák melegítik kezüket a tűz fölött, ahol nyúlpörköltet főznek az újévi vacsorához az első világháború alatt, 1916 körül. Fotó: R. Sennecke / Paul Thompson / FPG / Getty Images)