Indiából már nagyon régen kiszorult a buddhizmus, de azt a tényt, hogy a vallás gyökerei ide nyúlnak vissza, külpolitikájában nagyon is aktívan használja a jelenlegi kormány. India és Kína most már egymással küzd a világpolitikában betöltött szerepért.
Mióta az 1990-es években Joseph Nye a politikatudományban megalkotta a „puha hatalom” fogalmát, ez a gondolat világszerte egyre nagyobb teret nyer a külpolitikai diskurzusban. Felismerve a nemzetközi kapcsolatok változó természetét, Nye azt állította, hogy már nem a katonai erő az egyetlen tényező, amely meghatározza, hogy egy nemzet mekkora hatalommal rendelkezik a nemzetközi porondon.
Dzsavaharlal Nehru miniszterelnöksége óta India a békés együttélés retorikáját hirdeti – ami egyébként a buddhizmusban és a hinduizmusban megjelenő „nem ártás” (szanszkrit ahimszá, अहिंसा) elvére rímel. Bár manapság már egyre gyakrabban hallani az immár a világ legnépesebb országává vált India nagyhatalmi törekvéseiről, a külpolitikai doktrínában még mindig fontosak azok az eszmék, amelyek a hatalom kivetítésének szelídebb módszereit szorgalmazzák.
Nagyon érdekes, hogy a buddhizmus úgy vált India hatalmi eszközévé, hogy bár a vallás ezen a földön alakult ki, és terjedt el, a muszlim hódításokat – nagyjából a XIII. századot – követően gyakorlatilag kiszorult az országból. Ráadásul a megfigyelők azt tapasztalhatják, hogy Narendra Modi jelenlegi kormánya a belpolitikában jelentősen támaszkodik a hindu nacionalizmusra.
A buddhizmus külpolitikai haszna nagyrészt abból fakad, ahogyan a hitet a második világháborút követően újjáélesztették. Ez a törekvés határozottan internacionalista szemléletű volt, és a meglévő felekezeti és földrajzi határok átlépésére összpontosított. Ezt elősegítette, hogy a háborút követő évtizedekben számos szervezetet alapítottak, és számos tanácskozást és konferenciát hívtak össze, amelyek a buddhizmus különböző szektái közötti transznacionális együttműködésre helyezték a hangsúlyt.
Ez az újonnan függetlenné vált Srí Lankán rendezett konferenciával kezdődött, ahol megalakult a Buddhisták Világszövetsége. 1952-ben, Nehru miniszterelnöksége alatt India adott otthont a Nemzetközi Buddhista Konferenciának Szancsiban, ahol több mint 3000 buddhista apáca, szerzetes és történész vett részt. 1954-ben Burmában hívták össze a Hatodik Buddhista Tanácsot.
A Vivekananda International Foundation szerint a második világháború utáni évtizedekben Kelet-Ázsiában Japán és Dél-Korea kezdte el felkarolni a buddhista örökséget – ahogyan a hidegháború után a Szovjetunió számos egykori állama is. Ma a világ buddhista lakosságának 97 százaléka az ázsiai kontinensen él, és számos ország, például Bhután, Mianmar, Thaiföld és Srí Lanka a buddhizmust nemzeti értékeik és identitásuk meghatározójaként fogja fel.
Ebben a kontextusban érthetőek az indiai kormány azon erőfeszítései, hogy a buddhista örökséget beépítse ideológiájába és retorikájába. Teszi ezt annak érdekében, hogy újabb diplomáciai, gazdasági, kulturális és stratégiai társulásokat alapítson. A vallás pánázsiai jelenléte és a régiónak a nemzeti identitásában betöltött jelentősége, valamint „békés vallásként” való megítélése ideális a „puha” hatalomkivetítés eszközeként – írja tanulmányában az Observer Research Foundation.
Bár akkor még kevésbé tudatosan, de a hatvanas évektől a Nyugat felé is működött ideológiai hatalomkivetítő eszközként a buddhista vallás és filozófia. Az indiai vezetés, különösen a Nehru-kormányzat és a későbbi indiai vezetők, tudatosan építettek arra, hogy India szellemi és vallási öröksége felkeltheti a világ érdeklődését. India kulturális diplomáciáját arra is felhasználta, hogy elmélyítse kapcsolatait a nyugati világgal. Az „eszmei export” fontos szereplővé vált ezen a téren.
A tibeti buddhizmus a hatvanas években különösen fontos szereplője volt India puha hatalmának. A dalai láma, aki 1959-ben menekült el Kínából Indiába, az indiai kormány segítségével nemcsak politikai menedéket kapott, hanem világszerte ismert spirituális vezetővé is vált. A tibeti buddhizmus gyakorlatai és tanításai – különösen a meditáció és a buddhista filozófia – Nyugaton is egyre népszerűbbé váltak.
A buddhizmus diplomáciai kihasználása ráadásul szervező elvévé vált Modi „Keleti cselekvés” politikájának, amelynek célja, hogy Kína növekvő befolyásával szemben ápolja a térségben a kétoldalú gazdasági és stratégiai kapcsolatokat az indo-csendes-óceáni országokkal.
Retorikájában és politikájában Modi világossá tette, hogy a buddhizmus pánázsiai módon van jelen, és a békés egymás mellett élést hirdeti. Éppen ezért tekinti tökéletes eszköznek a kétoldalú kapcsolatok kiépítésére és erősítésére a régióban – írja a Politics Today.
A hatalmas buddhista lakossággal és számos kolostorral és templommal rendelkező Kína is kulturális diplomáciájának fontos elemeként tekint e vallásra. Kína azonban Nepálra összpontosít, mint a buddhizmus forrására. Ezt azért lényeges megjegyezni, mert a tibeti buddhizmus, amely Nepálon keresztül jutott el Kínába, a vallási és politikai identitás egyik alapeleme az ország számára. A buddhizmus így a kulturális diplomácia és a geopolitikai rivalizálás eszközeként is megjelenik a két ország között. India a buddhizmus szülőhelyeként, míg Kína Tibet vallási és politikai befolyásának szimbólumaként igyekszik megteremteni saját dominanciáját.
Modi Japánnal folytatott diplomáciai napirendjére is felvette a buddhizmust. 2014 augusztusában két ősi buddhista templomot is meglátogatott Japánban, és a vallást a 2016 novemberében tett közös nyilatkozatban is megemlítette. Magánszervezetek is részt vettek ezekben az erőfeszítésekben. 2015 szeptemberében például a Nemzetközi Buddhista Konföderáció, a Vivekananda Nemzetközi Alapítvány és a Tokió Alapítvány közös buddhista és hindu konferenciát rendezett, amelynek a konfliktuskerülés és a környezettudatosság volt a témája.
A buddhizmus India Mongóliához fűződő kapcsolataiban is szerepet játszik. Érdemes megjegyezni, hogy amióta Altan Khan mongol uralkodó a XVI. század végén először adományozta a Dalai Láma címet Szonam Gyatso gelug szerzetesnek, azóta későbbi dalai lámák mindig a mongol uralkodóktól kértek támogatást. Mongóliának a dalai lámához fűződő egyedülálló kapcsolata különleges jelentőséget kölcsönöz Modi 2015. májusi ulánbátori útjának. Az indiai vezető látogatásán számos utalás történt India és Mongólia közös buddhista gyökereire.
Mongóliának a dalai lámához fűződő különleges kapcsolata időnként megnehezítette az ország Kínával való kapcsolatait. A Carnegie Endowment for International Peace szerint például 2016 novemberében Mongólia a dalai lámát a szigorú kínai figyelmeztetések ellenére is fogadta. A vallási vezető célzottan arra használta fel a négynapos látogatást, hogy gyakorolja vallási tekintélyét. Jóváhagyta és hitelesítette a tibeti buddhizmus harmadik legmagasabb rangú lámája, a jelenleg Mongóliában tartózkodó Dzsebcundamba Khutuktu tizedik inkarnációjának személyazonosságát.
Ehhez képest más ázsiai országok – köztük Mianmar, Dél-Korea és Vietnam –, amelyek erős buddhista kötődéssel rendelkeznek, nem engedélyezték a dalai láma látogatását. Mianmar és Vietnám, bár erősen buddhista, a théraváda hagyományt követik, és különösen óvatosak Peking érzékenységére a dalai lámával kapcsolatban. Kínához hasonlóan Vietnám is kommunista állam, bár az ország kommunista pártja megengedi tagjainak a vallásgyakorlást, és sokan közülük buddhisták. Dél-Korea eközben a buddhizmusnak egy olyan formáját fogadta el, amely a mahájána elemeit keveri saját jellegzetességeivel.
Kína Nepál iránt elsősorban az ott élő közel 20 ezer tibeti miatt érdeklődik. Emellett számos tibeti származású ember él Nepál Tibettel határos északi peremvidékén. Kína komolyan tart attól, hogy az általa „ellenséges külföldi erőknek” nevezett Egyesült Államok és India Nepált bázisként használhatják arra, hogy zavargásokat keltsenek Tibetben. Kína kiterjesztette befolyását Nepálban, és nagykövetsége most már közvetlenül együttműködik a nepáli rendőrséggel, hogy korlátozza az ott élő tibetiek tevékenységét. Kína különös érdeklődést mutat Lumbini, Buddha szülőhelye iránt, amely Nepálban fekszik. Egy magas rangú kínai tisztviselő egyszer azt mondta egy nepáli riporternek:
Azért fontos nekünk Nepál, mert ott van Lumbini, Buddha szülőhelye.
És ez a kijelentés azért elég árulkodó.
(Borítókép: Látogató fényképezi Amida Buddhát a Kotokuin templom területén 2020-ban. Fotó: Stanislav Kogiku / SOPA Images / LightRocket / Getty Images)