A statisztikák szerint Spanyolország a kalózkodás hazája Európában. 2008-ban az illegális filmletöltések száma elérte a 350 milliót, míg a fájlcserélésen keresztül letöltött dalok száma közel 1,2 milliárd volt. Nem csoda, ha az uniós intézmények teszik a dolgukat és intézkednek az online letöltések ügyében. A kérdés csak az, merre haladnak tovább.

1. A magyar, aki megváltoztatta az online zeneletöltést

2007-ben az MSZP európai parlamenti képviselője, Lévai Katalin volt az, aki önálló kezdeményezésként írta meg jelentését, melyben az online zeneletöltés szerzői jogviszonyainak rendezetlenségére hívta fel a figyelmet, a probléma megoldására pedig egy kötelező keretirányelv bevezetését javasolta. Lévai javaslatát az EP plenáris ülése is elfogadta.

Lévai a jelentésben erősen bírálta a Bizottságot is, mert az úgy gondolta: a zenészek szerzői jogaik képviseletére bármely jogkezelőt kiválaszthatnák, kivéve a nemzetközi repertoár esetében, ahol egyetlen egy, vagy nagyon kevés jogkezelőt engedtek volna működni. Mindez veszélyeztette volna a kulturális sokszínűséget és ellehetetlenítette volna a kisebb jogkezelő cégeket.

A képviselők ezzel szemben kötelező uniós szabályozást akartak, a felhasználás, a letöltés országának díjai szerint határozva meg a szerzői jogdíjakat, és megkezdték volna az internetes zenei piac korszerűsítését is. A vita és a lobbiérdekek kiélezettségét mutatja, hogy a szavazás előtt Lévait hamisított e-mailekkel és egy petícióval is támadták, melyben 350 művész - többek közt Robbie Williams és Annie Lennox is - a jelentés elutasítása ellen volt. Később kiderült: bár a két művész igen, de az aláírók egy része nem is írta alá a petíciót.

Lévai jelentésének ennek ellenére sikerült összebékítenie a különböző érdekeket, olyannyira, hogy a parlamenti jelentés és vita után a Bizottság úgy döntött: a puha szabályozás helyett irányelvet alkot a zeneművek online felhasználásáról.

2. Az EP ellenezte az ingyenes letöltés végét, majd jött a pálfordulás

Egy évvel később, 2008-ban az internetes fájlcsere miatt csaptak össze az indulatok. Az EP szerint ugyanis az ingyenes fájlmegosztás és csere alapjognak számít, míg egy francia javaslat az illegális letöltők megbüntetését akarta elérni.

A büntethetővé tétel ötletét Nicolas Sarkozy dobta be, de a lemezkiadók és a filmipari válallatok is erősen támogatták a fájlcserélőkön keresztül letöltők büntetését. Ehhez az internetszolgáltatóknak egyfajta rendőrként saját szervereiken kellett volna keresniük és elérhetetlenné tenniük a jogvédett tartalmakat, de volt olyan koncepció is, mely szerint kikapcsolták volna az illegális letöltésen ért emberek internetét.

Az EP-képviselők egyik indítványt sem szavazták meg, mivel az internet megvonását aránytalanul nagy büntetésnek tartották a zenék és filmek letöltéséért cserébe, hisz a legtöbb felhasználó ezeket nem profitszerzés céljából tölti le. Az Európai Fogyasztóvédelmi Szervezet szintén kiállt a letöltés mellett, fél évvel később pedig az EU kulturális miniszterei is elutasították az ingyen letöltések betiltását és azt, hogy a tagállamoknak kötelezően intézkedni kelljen, ha ilyet észlelnek. A miniszterek inkább a legális film és zeneletöltésekre létrehozott oldalakat támogatták volna a kalózkodás elleni harcban.

2009-ben azonban gyökeres fordulat következett be az EP és a többi uniós intézmény hozzáállásában, valószínűleg az ACTA, a hamisítás elleni nemzetközi kereskedelmi egyezmény hatására, az uniós távközlési csomag tárgyalásakor ugyanis már mindannyian egyetértettek abban, hogy az internetes kalózkodás ellen a korábban éppen hogy elutasított intézkedéseket kellene alkalmazni.

A tagállamok képviselői egy olyan tervezetben állapodtak meg, amely kifejezetten kötelezővé teszi a perindítást az internetről illegálisan letöltők ellen, bár az EP ragaszkodott hozzá, hogy a jogsértőkkel szemben csak törvényes, független és pártatlan bíróság hozhasson ítéletet, bírói ítélet nélkül pedig senki szabadságát ne lehessen korlátozni.

A jogi út hangsúlyozása azért volt fontos, mert a franciák eddigre már létrehozták az internetet ellenőrző állami szervüket, a Hadopit, ami az illegális letöltések miatt két előzetes figyelmeztetés után bármikor letilthatta a felhasználók internet-hozzáférését. Később kiderült, a törvény ellenére több lett az online kalózkodó felhasználó.

A kérdés itt le is zárult volna, ám Idén nyár elején az Európai Bizottság már egyenesen azt fontolgatta, hogy spanyol mintára az internet-szolgáltatókat bírja rá arra: szűrjék ki saját hálózatukban az illegális letöltéseket. A szolgáltatók erősen tiltakoznak a nekik szánt szerep ellen, a vitatott intézkedést pedig az Európai Parlament kérésére jelenleg az Európai Bíróság vizsgálja.

3. Az Apple is beadná a derekát egy egységes zenepiacba

Az online, fizetős zeneletöltések esetében mindig is az Apple volt az egyik legproblémásabb vállalat, mivel a válallat iTunes Store-ja a különböző tagállamokban eltérő feltételek, néha eltérő árak mellett kínál zenét, számos tagállamban pedig nem is elérhető rajtuk keresztül a vásárlás.

2009-ben viszont úgy tűnt, hogy miután az EMI zene vállalat minden európai országban egységesen hozzáférhetővé tette zenéit, az Apple és más online zenéket kínáló boltok is beállnak a sorba, hogy az egész Unióra kiterjedő, egységes szerzői jogi szabályok mellett, megegyező feltételekkel és áron kínálják a vevőknek a zeneletöltést.

A csökkenő cd-eladások mellett mindez azért is lenne jó az EU-nak, mert így nemcsak a kicsi, hanem a nagy cégek is rá lennének kényszerülve az egységes ár és hozzáférés biztosítására, ennek köszönhetően pedig csökkenhetne az illegális letöltések száma. Ha a páneurópai szerzői jogi licencelés létrejön, ígérete szerint az Apple is minden uniós tagállamban elérhetővé tenné zenekínálatát. A Bizottság cserébe ígéretet tett rá, hogy hamarosan közzéteszi az online zenepiac előtt álló akadályok felszámolására vonatkozó javaslatait, valamint nyilvános konzultációt indít a témában. Az ügyben viszont azóta sajnos nem történt előrelépés.

4. A legérdekesebb ingyenes kezdeményezés

Az Európai Bizottság 2000-ben kezdte el a kulturális anyagok digitalizálásával és online hozzáférhetővé tételével kapcsolatos munkáját, 2005-ben pedig a belügyi biztos már egy európai digitális könyvtár, az Europeana létrehozására ösztönzött. Az EP 2007-ben nagy többséggel szavazta meg a könyvtár létrehozását, 2008-ban pedig felszólították a tagállamokat kulturális örökségük gyorsabb digitalizálására.

A virtuális könyvtárnak ezután 1000 kulturális szervezet, köztük a Louvre vagy a Rijskmuseum segített összegyűjteni a digitális tartalmakat, melyek közt festmények, térképek, filmek, archív anyagok és fényképek is találhatóak. A gyűjtésben a franciák voltak a legaktívabbak, akik az összes tartalom több mint 50 százalékát adták - a magyarok fél százalékkal járultak hozzá a gyűjteményhez.

Az Europeana végül több mint 2 millió digitalizált könyvvel és egyéb kulturális tartalommal indult el 2008-ban - és rögtön az első napon abba is hagyta tevékenységét, mert a szerverek nem bírták a rengeteg oldalletöltést. A hágai központú könyvtárnak ugyanis óránként 20 millió letöltése volt, amit az eredetileg öt, majd 10 millió letöltésre tervezett szerverek nem bírtak el. Fejlesztésére később további 2 millió eurós támogatást adtak, így ma már 15 millió dokumentum közül válogathatnak a látogatók, az oldal pedig ma már magyar nyelven is elérhető.

5. A letöltést alapjognak tekintő párt

A svédországi Kalóz Párt az internetes adatforgalom liberalizálásának felkarolásából nőtt ki, később viszont a szerzői jogok kérdése, valamint a személyes adatok védelme is előterükbe került, és harcolnak az online letöltés ingyenességéért is.

A pártnak már képviselője is rendkívül érdekes helyzetben van. Az alig 24 éves Amelia Anderstotter ugyanis - bár megválasztották, két éve nem tudja elfoglalni az őt megillető helyet az EP-ben - az Indexnek nyár elején úgy nyilatkozott: az információs társadalom szabadsága alapjog, melynek védelme a jogállamiság egyik alappillére.

"Nap mint nap szembesülök a szerzői jog problémás mivoltával, mivel a törvények miatt egy napom sem telhet úgy el, hogy ne sértenék meg valamilyen szabályozást. De szerintem ezzel mindenki így van, legfeljebb nem tud róla. Mondjuk engem még nem büntettek meg a szerzői jog megsértése miatt, de szerintem csak azért, mert tudják, hogy ez PR-szempontból rossz lépés volna."