Voltam tegnap választani, megkérdeztek, hol lakom és hogy hívnak, és adtak két papírt az EP- és az önkormányzati választásra. Nem kellett igazolvány, ez már a Nyugat! – lelkendezett kollégánk, aki Londonban szavazott. A hazai választási rendszer rengeteg kritikát kapott többek között a külföldi magyarokra vonatkozó körülményes szabályok és bonyolult jelentkezés miatt, cikkünkben körbenézünk Európában, hogy akár ebben, akár másban vannak-e flottabbul működő megoldások.
Az EU-ban összesen négyféle módon lehet külföldről szavazni: egyes tagállamokban lehetőség van a levélben szavazásra, a külképviseleti voksolásra, az e-szavazásra és a megbízott útján történő szavazásra. Az MTI szerint a 28 tagállamból három olyan ország (Csehország, Szlovákia és Málta) van, ahol nem is lehet külföldről szavazni. A magyar rendszert körülményessége miatt sok külföldi magyar támadta, erről itt írtunk részletesen.
Romániában például nagyon felhasználóbarát a rendszer: előzetes regisztráció nélkül lehet szavazni május 25-én az ország külképviseletein a romániai európai parlamenti jelöltekre (ha viszont az adott európai uniós ország EP-jelöltjeire akarnak voksolni, akkor azt előzetesen jelezniük kell az illető állam választási hatóságánál).
Később elérhető lehet az elektronikus szavazás is: Romániában a májusi EP-választáson használják először az elektronikus választói névjegyzéket, amelyben 18 millió 300 ezer felnőtt állampolgár szerepel, ez lehet az elektronikus szavazás későbbi bevezetésének alapja.
Mondjuk ebben az észtek már megelőzték a románokat:
Leadtam az e-szavazatomat
– twittelte az államfő, aki a rendszert a világ egyik legjobb informatikai rendszerének nevezte. Kristjan Vassil, a Tartui Egyetem kutatója szerint drasztikusan visszaesne a részvételi arány, ha nem lehetne pár perc alatt elektronikusan szavazni. Persze itt sem mindenki örül a rendszernek: az Észt Centrum Párt azzal kampányolt ellene, hogy feltörhetik, így nagyobb a csalás kockázata, mint a hagyományos szavazásnál. A választási bizottság szerint ugyanakkor épp fordítva van, az elektronikus szavazás megszünteti a korrupciós kockázatot, mert nem lehet lefizetni például a szavazatszámlálókat.
Az Egyesült Királyságban, ahova a legtöbb magyar költözik mostanában, egyelőre nincs személyi igazolvány, sem lakcímigazolvány, a választópolgároknak nem kell igazolniuk magukat a szavazásoknál, csak bemondják nevüket és lakcímüket, majd megkapják a szavazólapot.
Szavazni személyesen, postai úton és megbízott útján is lehet, az utóbbiakhoz külön formanyomtatványon kell regisztrálni. A csalások megelőzése érdekében a levélben és megbízott útján szavazóktól 2007 óta aláírásmintát kérnek, és nekik meg kell adniuk születésük időpontját is. Ha valaki hirtelen megbetegszik, vagy más okból nem tud elmenni szavazni, még a legutolsó pillanatban is megbízhat a szavazással valakit: egészen a szavazás napján délután ötig.
A rendszer idén változik, ezentúl nem háztartásonként, hanem egyénenként kell regisztrálni, amihez az illető születési időpontjára és NI számára is szükség lesz. Ezzel a számmal (National Insurance number) minden brit felnőtt rendelkezik, ez a brit TAJ-szám, de inkább személyi számnak lehetne fordítani, mivel adózásnál és bizonyos hivatali ügyintézésben azonosításnál is ezt használják. Az eddig az önkormányzatok által vezetett névjegyzékeket pedig gigantikus, központi online adatbázisba folyatják majd össze. A választói névjegyzék egyébként nyilvános, bárki megnézheti a benne szereplők nevét és lakcímét, sőt reklámcélra meg is lehet vásárolni a lista szerkesztett verzióját, melyből törölték a spamet nem kérő polgárokat.
A regisztráció megtagadását vagy a hamis adatok megadását akár ezer fontig terjedő bírsággal is sújthatja az önkormányzat, a polgárokat azonban ennél erősebben motiválja az adatközlésre a hitelképességük növelése. A hitelképességet vizsgáló ügynökségek és pénzintézetek ugyanis a választói névjegyzéket használják a hitelért folyamodó adatainak ellenőrzésére. Ha valaki nincs regisztrálva, akkor rögtön romlik a hitelképességi mutatója, és lehetséges, hogy nem kapja meg az igényelt lakáshitelt, vagy a vágyott iPhone 5s-t a mobilelőfizetéséhez.
Szintén tervezett változás az arcképes választási azonosító igazolványok bevezetése, ami Észak-Írországban tíz éve már működik. Ott csak az szavazhat, aki — amellett, hogy benne van a névjegyzékben — brit, ír vagy EU-s jogosítvánnyal, útlevéllel, választói igazolvánnyal vagy helyi tömegközlekedési bérlettel igazolja magát. A brit választási bizottság egy ideje szorgalmazza az ingyenes igazolványok bevezetését, melyre 2019-ig kerülhet sor.
A külföldön élő brit állampolgárok előzetes regisztráció után levélben vagy megbízott útján is szavazhatnak. A választási hivatal ez utóbbit javasolja, mivel a postai szavazólapokat csak a választás előtt mintegy egy héttel adják postára. A külföldön élő britek 15 évvel külföldre költözésük után elvesztik brit szavazójogukat. A 15 év során a parlamenti és az EU választásokon szavazhatnak, a helyi önkormányzati választásokon azonban nem.
Más országokban sem ismeretlen a megbízott útján történő szavazás, sőt, a kötelező szavazás sem: Belgiumban és Luxemburgban például minden választópolgár törvény által előírt kötelessége a választásokon részt venni, így a részvételi arány rendszerint az EP-választáson is kilencven százalék körüli, míg van, ahol a választópolgárok ötöde megy el európai parlamenti képviselőket választani.
Luxemburgban 1919 óta kötelező szavazni, a nők is ekkor kaptak választójogot. A részvétel az országgyűlési, önkormányzati és EP-választáson is kötelező, ez alól felmentést kaphatnak az idősek és a külföldön tartózkodók. Aki nem szavaz, pénzbüntetést kap, a visszaesők akár több százezer forintot is fizethetnek – persze a gyakorlatban az első mulasztást sokan megússzák egy figyelmeztetéssel.