Nem mindegyik pártcsalád állított csúcsjelöltet az EP-választásra, akit az Európai Bizottság élén szeretnének látni – mindezt annak ellenére, hogy az elmúlt öt évben a pozíciót betöltő Ursula von der Leyennel sokan nem elégedettek. De kik a jelöltek, kinek van nagyobb esélye behúzni az EB-elnökséget, vagy 2019-hez hasonlóan ezúttal is feledésbe merül majd az úgynevezett Spitzenkadidat-rendszer? Utánajártunk.
Idén június 6–9. között tartják az európai parlamenti választásokat, ami során a 27 tagállam választói arról döntenek, ki képviselje az elkövetkezendő öt évben az egyetlen, közvetlenül a választók által választott uniós intézményben az érdekeiket.
Az Európai Parlamentnek társjogalkotó szervként van ráhatása az uniós politika alakulására, ráadásul a 2009-es lisszaboni szerződés óta az Európai Bizottság elnökét a tagállamok állam- és kormányfőiből álló Európai Tanács javaslatára az Európai Parlament szavazza meg, ami emellett a biztosokat is meghallgatja, mielőtt kinevezésükről szavaznának – öt éve például ezen a meghallgatáson szavazta le Trócsányi László biztosi jelölését.
Emiatt 2014-ben és 2019-ben is megpróbálkoztak az úgynevezett Spitzenkandidat-rendszerrel, azaz minden európai pártcsalád már a választás előtt megnevezte, amennyiben a választásokat megnyerő pártcsalád létre tud hozni egy koalíciós többséget az Európai Parlamentben, akkor kit szeretnének az Európai Bizottság élére.
AZONBAN MÍG 2014-BEN JEAN-CLAUDE JUNCKER ESETÉBEN MŰKÖDÖTT, 2019-BEN MANFRED WEBER ESETÉN MÁR NEM.
Mint ismert, 2019-ben hiába volt az Európai Néppárt vezető jelöltje a bajor CSU-s Manfred Weber, őt végül többek között az akkor még szintén a Néppártban helyet foglaló Orbán Viktor magyar miniszterelnök és a liberális ALDE-ba igyekvő Emmanuel Macron francia elnök összefogásával megbuktatták.
Mivel Weber az EP-ben sem tudott többséget felmutatni, így sokáig úgy nézett ki, hogy a szocialisták jelöltje, Frans Timmermans lehet a következő EB-elnök – többek között az EPP-s Angela Merkel érvelt mellette –, az Európai Tanács végül a bukott német honvédelmi minisztert, Ursula von der Leyent ajánlotta, akit eleinte még Orbán Viktor is támogatott.
Ugyan a Spitzenkandidat-rendszert akkor sokan temették, az Európai Parlament továbbra is kitart mellette. A mostani választások előtt közzétettek egy tanulmányt, hogyan lehetne megreformálni a rendszert, a decemberi plenáris ülésen pedig elfogadtak egy állásfoglalást, ahol ismét felszólították az európai pártcsaládokat, nevezzék meg a mostani választás előtt az Európai Bizottság élére a jelöltjüket.
Ennek pedig a jelenleg képviselőcsoportokkal rendelkező hét pártcsalád nagy része eleget is tett,
így ha 2019-hez képest a tagállamok nem fúrják meg a rendszert, akkor közülük fog kikerülni az Európai Bizottság leendő elnöke.
De kik is ők, mit kell róluk tudni és mit szeretnének az Európai Bizottság élén elérni?
A legismertebb – egyben a legesélyesebb – jelölt a német CDU politikusa, az elmúlt öt évben az Európai Bizottságot irányító Ursula von der Leyen.
A 65 éves politikus sokáig kétértelműen fogalmazott jövőbeni terveit illetően, de a tavaly szeptemberi évértékelője eleve egy kortesbeszéd volt, ahol eddigi elért eredményei mellett olyan jövőbeni szakpolitikai tervekről is beszélt, amikről már akkor biztos volt, júniusában lejáró mandátumáig nem tud belekezdeni – emiatt valószínűsíthető volt, hogy újrázásra készül.
A jelöltek közül egyértelműen ő a legesélyesebb, ugyanakkor hiába valószínű, hogy az EP-ben pártcsaládja fogja adni a legnagyobb képviselőcsoportot, az utóbbi évek több botránya miatt egyáltalán nem biztos annyira a helye – a Pfizergate mellett az Európai Parlament kritizálta a decemberi EU-csúcs előtt a Magyarországnak járó befagyasztott uniós források egy részének feloldása miatt, ahogy amiatt is többen aggályosnak találták – köztük az Európai Bizottság négy tagja –, hogy egy új uniós szervezet élére párttársát szerette volna jelölni.
Emellett pedig az Európai Bizottság jelenlegi elnöke azon is aggódhat, hogy
a 2019-ben részben Emmanuel Macron közbenjárására megválasztott von der Leyen mögé a francia elnök eddig nem állt be nyilvánosan.
Ennek ellenére, amennyiben nem lesz a 2019-hez hasonló fiaskó az Európai Tanácsban a jelöltállítás kapcsán, akkor valószínűleg az ET újabb öt évre őt fogja javasolni a Bizottság élére.
A 70 éves luxemburgi Nicolas Schmit jelölése sokakban meglepetést keltett, amikor felmerült mint az Európai Szocialisták Pártja csúcsjelöltje, mivel az uniós berkeken kívül nem sok mindenkinek cseng ismerősen a politikus neve.
Pedig Schmit az elmúlt öt évben az Európai Bizottság munkaügyi és szociális jogokért felelős biztosa volt, míg előtte 9 évig hazájában volt ugyanezen témákkal foglalkozó miniszter.
A választás azonban nem emiatt esett rá, hanem mert a szocialisták kifogytak a nagy nevekből.
Leghíresebb uniós politikusuk, a 2019-ben még csúcsjelöltként is elinduló Frans Timmermans tavaly otthagyta a brüsszeli életet, hogy visszatérjen a holland politikába, míg másik nagynevű szocialista biztosukat, a szlovák Maros Sefcovicot a brüsszeli buborékon kívül nem sokan ismerik – esetleg még Londonban, mivel az EU-ban ő volt a brexit főtárgyalója –, ráadásul pártját, a Robert Fico vezette Smer–SD-t épp felfüggesztették a pártcsaládból.
Schmit egyébként a jelöltségét bemutató eseményen arról beszélt, biztosként javítana az emberek életén, védené a demokráciát és vezetné a klímaváltozás elleni harcot, azonban túl sok esélye nincs, hogy a júniusi EP-választások utáni EU-csúcson a tagállamok állam- és kormányfői az ő nevét húzzák elő a kalapból mint a jelöltjüket az Európai Bizottság élére.
A liberálisok a liberális pártcsaládokat összefogó Renew Europe képviselőcsoport-vezetőjét, a 39 éves francia EP-képviselőjüket, Valérie Hayert jelölték csúcsjelöltjüknek, annak ellenére, hogy a korábban ügyvédként dolgozó Hayer mindössze öt éve került az uniós politikába mint képviselő – igaz, már 2015 óta párttag volt egy jobbközép francia pártnak, míg Macron berobbanásával 2017-ben csatlakozott annak pártjához.
Hayer esélyeiről sokat elmond, hogy rajta kívül még a Renew-ban helyet foglaló két másik liberális pártcsalád, az ALDE és az EDP is állított jelöltet, ráadásul az Euractivnak több képviselőcsoporti bennfentes elárulta,
se Hayernek, se a másik két liberális csúcsjelöltnek nincsenek ambíciói az Európai Bizottság élére, jelölésük mindössze a Renew-kampány irányának és szakpolitikai céljaik meghatározásáról szól.
Ráadásul a francia EP-képviselő nevét az utolsó pillanatban rántották elő, a liberálisok fő kampánytémája pedig 2019-hez képest nem a környezetvédelem, hanem a honvédelem.
Csakúgy, mint a liberálisok, a zöldpártokat, ökobaloldali és közvetlen demokráciáért harcoló kalózpárti pártokból álló Zöldek is több csúcsjelöltet neveztek meg a zöldpártokra jellemző társelnöki pozíciók miatt.
A választás így a Zöldek képviselőcsoportjának egyik elnökére, az uniós berkekben és odahaza is ismert német Terry Reintkére esett, akinek csúcsjelölttársa a 2009 óta EP-képviselőként dolgozó holland Bas Eickhout lett, aki az első csúcsjelölti vitán is részt vett a Zöldeket képviselve.
Az esély, hogy végül a Zöldek adják az Európai Bizottság elnökét, rendkívül csekély, hiszen az előzetes mandátumbecslések szerint a 2019-es választások után negyedik legnagyobb képviselőcsoporttal rendelkező Zöldek valószínűleg a hatodik helyre is visszacsúszhatnak.
A Zöldeket az uniós integrációpárti helyett erősebb nemzetállamokat elképzelő jobboldali-konzervatív Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR), de még az EU-szkeptikus jobboldali-szélsőjobboldali populistákat összefogó Identitás és Demokrácia (ID) is jóval több képviselőre számíthatnak, mint a zöldek – erről itt írtunk bővebben.
Walter Baier a szélsőbal élén
A jelenleg legkisebb – és vélhetően a választások után is annak maradó – képviselőcsoport a szélsőbaloldali, kommunista és balközép, az EU-integrációval szemben kritikus és globalizációellenes pártokból álló Baloldalnak nevezett pártcsalád is az esélytelenek nyugalmával a szocialisták taktikáját követve egy nem túl ismert jelöltet választottak, az osztrák kommunista párt, Walter Baier politikusát téve meg a saját csúcsjelöltjének.
Annak ellenére, hogy Baier már 1977 óta aktív politikus, a közgazdász-végzettségű kommunista leginkább könyvei miatt lehet ismert, mintsem politikai pozíciói miatt – abból ugyanis karrierje során nem sok akadt, pedig 2003-ban a pártcsalád alapítói között volt.
Egyébként annak ellenére, hogy Baier 2022 decembere óta az Európai Baloldal pártcsalád elnöke, csúcsjelöltségéről sokat elárul,
hogy míg a pártcsalád kampányát ő vezeti, addig az Osztrák Kommunista Párt EP-listáján nem is szerepel,
azaz Baier csak abban az esetben dolgozhatna a választásokat követően az Európai Unióban, ha tényleg Európai Bizottság-elnök vagy biztos válna belőle, hiszen EP-képviselő már biztosan nem lesz.
A Spitzenkadidat-rendszer hiányosságára rámutatva az EU-szkeptikus, nemzetállamokra épülő unió mellett kampányoló ECR kampánynyitó rendezvényén hivatalosan bejelentette, hogy ugyan programmal készülnek, de csúcsjelöltet nem állítanak. Közleményükben kijelentették, hogy ők eleve nem hisznek a rendszerben, sőt,
az ECR szerint az egész csúcsjelöltség felesleges.
A Politico és a Maastrichti Egyetem által rendezett vitán így az ECR-t senki sem képviselte, viszont a tőlük jobbra álló, szélsőjobboldali-populista Identitás és Demokrácia (ID) pártcsalád arra a dán Anders Vistisent delegálta, aki elmondása szerint ettől nem lett a szélsőjobboldaliak csúcsjelöltje. Ráadásul a pártcsaládon belüli viták miatt az ID nemhogy csúcsjelöltet, még saját kampányprogramot se fogadott el, amit az Euractivnak a képviselőcsoport alelnöke, az AfD-s Gunnar Beck úgy értékelt, hogy 2019-ben a megalakulásuknál már lefektették a programjukat.
Ennek ellenére a legtöbb mandátumbecslés szerint az ID vagy az ECR akár a harmadik legnagyobb képviselőcsoport is lehet majd a választások után az EP-ben,
mivel nagy verseny lesz köztük és az előző választás után a helyet megcsípő liberális Renew között, hogy végül mely párt fog a Néppárt és a szocialisták után a dobogó harmadik fokára felérni.
(Borítókép: Ursula von der Leyen sajtótájékoztatót tart az Európai Bizottság épületében 2020. március 4-én. Fotó: Leon Neal / Getty Images)