Úgy tűnik, az EU tényező lett az európai filmgyártásban. A 19, az Arany Pálmáért versengő film közül 11 uniós támogatással készült, vagy EU-s támogatással forgalmazzák. A versenyprogramon kívül is finanszírozott 11 filmet az Unió: összesen 2,4 millió eurót (720 millió forint) költöttek a Cannes-ban bemutatott 25 filmre. Ez persze szerény hozzájárulásnak tűnik, ha megnézzük, hogy a nagydíjra esélyes magyar film, a Saul fia elkészítéséhez csak a Nemzeti Filmalap 321,6 millió forintot folyósított.

Mi is nézzük őket

A Cinematrix által legjobban várt művek közül is jópár merített az EU-s büdzséből.

• A nyitófilm, a Catherine Deneuve szereplésével készült francia Fel a fejjel! egy árva fiú történetét mutatja be, akinek gyakran meggyűlik a baja az igazságszolgáltatással.
• A görög rendező Jorgosz Latimosz filmje, a The Lobster egy olyan világban játszódik, ahol a törvény értelmében mindenkinek kötelező párt találnia magának 45 napon belül. Akinek nem sikerül, azt állattá változtatják, és visszaküldik az erdőbe. Előtte kiválaszthatja, hogy milyen állat szeretne lenni. Az index cannes-i tudósítója megnézte a filmet: Szerinte sok magyar fiatal rémálmát fordítja szórakoztató és elgondolkodtató történetté. És Colin Farrel egy pocakos átlagembert alakít benne.
• Az olasz Paolo Sorrentino Ifjúság című filmjét angol nyelven forgatták olyan sztárok főszereplésével, mint Michael Caine, Harvey Keitel és Rachel Weisz. Sorrentino előző filmje, A nagy szépség tavaly megnyerte a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjat.
• A Louder than bombs című filmben az elhunyt édesanyja fotókiállítása visszahozza a családi házba Jonah-t, aki hosszú idő után újra megpróbál szót érteni az apjával és az öccsével. A főszerepet a Közösségi hálóból ismert Jesse Eisenberg alakítja. A norvég Joachim Trier rendezése.
• A versenyen kívül, az éjféli vetítésen bemutatásra kerülő Love című francia film a „szexet ünnepli élvezetes módon”, ami annyit tesz, hogy egy szerelmi történetet dolgoz fel kifejezetten a szexualitás szempontjából.

Miért nem látunk több európai filmet?

A német EU-biztos, Günter Oettinger is szeretett volna megfürdeni az EU diadalában, ezért vasárnap Cannes-ba utazott, hogy a sztárokkal tündököljön. És azért is, hogy megnyugtassa őket: az EU most tervezett szerzői jogi reformja nem fogja hátrányosan érinteni a filmeseket. Április 9-én neves európai filmkészítők nyílt levélben fordultak az Európai Bizottsághoz. Arra kérték az EU-s törvényhozókat, ne gyengítsék a szerzői jogi szabályozást, inkább költsenek többet az európai filmek minél szélesebb körű törvényes terjesztésére.

Az Európai Bizottság egyetlen közös európai piacra szeretné terelni az összes digitális termék kereskedelmét (bővebben itt), ami ha létrejön, megássa a sírját az országonkénti filmeladási licenszeknek, ami egy film finanszírozásának 37–70 százaléka, érvelt Anders Kjaerhaug a dán Zentropa filmgyártó cég nevében a cannes-i panelbeszélgetésen, számolt be a Variety. Oettinger azzal igyekezett lehűteni a kedélyeket, hogy sok kivétel lesz a digitális közös piaci csomagban, és a filmipar is köztük lehet. Az EU-nak egyébként is a netes kalózkodás elleni harc a legfontosabb.

Az EU-s szerzői jogi reform sem fogja törvényessé tenni a torrentezést, annak ellenére, hogy az ügy európai parlamenti jelentéstevője éppen a német kalózpárti Julia Reda. A képviselő az EUrologus élő interjújában egy olvasói kérdésre azt válaszolta: „Ha egyszerűen csak a kalózok programját tenném az asztalra, az nem működne.” Azt mondta: az emberek azért használják a fájlcserélő oldalakat, mert sok tartalom nem jut el legálisan az egyik EU-s tagállamból a másikba, éppen az eltérő szerzői jogi szabályok és a területalapú terjesztés miatt.

Egy közös minimum-szabályozás segíthetne a filmkészítők helyzetén, de ez sem oldana meg minden gondot. Az Európai Parlament egy áprilisi vitában próbálta megfejteni azt az ellentmondást, hogy habár sokkal több európai alkotást mutatnak be az európai mozikban, mint amerikait, mégis az amerikai filmekre ülnek be többen. Az egyik nagy probléma, állapították meg, hogy az uniós, illetve állami támogatások csaknem 70 százalékát gyártásra fordítják, alig költve a marketingre és a terjesztésre.