A márciusi EU-csúcs után, ahol erős német nyomásra az uniós tagállamok megegyeztek Törökországgal abban, hogyan és miért segít Ankara megállítani az Európa felé tartó menekülteket és migránsokat, egy uniós vezető szkeptikusan megjegyezte az EUrologusnak, hogy 

a megállapodás bármikor összeomolhat. Méghozzá nem a menekültkérdés, hanem a törököknek ígért vízummentesség miatt. 

Akkor károgásnak tűnt a megjegyzés, de egyre világosabb, a török-EU megállapodás neuralgikus pontja – az egész megállapodást érő emberi jogi kifogásokon túl – a vízumkérdés.

Mi az ára a török segítségnek?

A megállapodás értelmében a törökök visszafogadják a Görögországba eljutott migránsokat, cserébe az EU közvetlenül Törökországból vállal át szíriai menekülteket. Az egyezség döcögve, de működik, a menekülthullám alábbhagyott, a görög szigetekre naponta érkezők száma csökkent. 

Az egyre növekvő belpolitikai nyomás miatt, elsősorban Angela Merkel német kancellár számára, rendkívül fontos volt az EU-nak, hogy a törökök azonnal nyújtsanak segítséget. Viszonzásképpen a tagállamok vállalták, hogy amennyiben Törökország teljesíti a 72 feltételt – biometrikus útlevelek kiadása, szorosabb együttműködés az uniós tagállamok biztonsági szerveivel, rengeteg uniós jog átvétele, jogi garanciák biztosítása –, akkor június végéig rábólintanak arra, hogy mintegy 75 millió török állampolgár vízummentesen utazzon az EU-ba (pontosabban a Schengeni vízummentes övezetbe). 

Ennek a gondolatától eddig a legtöbb uniós tagállam fázott,

attól tartva, hogy az menekülthullámot indíthat Törökországból. 

Az Európai Bizottság, bár ígéri, hogy nem ad alább a 72 feltételből, már jövő héten javasolhatja, hogy az EU adja meg a vízummentességet. A legutóbbi, márciusi jelentésük szerint eddig 35 feltételt teljesítettek a törökök. És ahogy politikusok és diplomaták Brüsszelben lépten-nyomon hangsúlyozzák, Törökország az uniós értékekhez nemhogy közeledne, de egyre messzebb távolodik, akár az emberi jogok védelme, vagy a sajtó szabadság terén.

A Bizottság javaslata nyomán a tagállamok döntenek a kérdésről, és az Európai Parlamentnek (EP) is szavaznia kell róla. Sehol sem túl nagy a lelkesedés. Az EP attól tart, a Bizottság bármit átnyom, hogy megfeleljen a törökökkel kötött megállapodásnak. A tagállami kormányok pedig a populista kihívóktól tartanak, és azon törik a fejüket, hogyan lehetne kibújni a megállapodás alól. 

A törökök mellett Ukrajnának, és Grúziának is kilátásba helyezte a Bizottság a vízummentes beutazást a Schengeni övezetbe. Ez azt jelenti, hogy csaknem 120 millió ember utazhatna rendkívül egyszerűen Európába. Ukrajnában politikai és gazdasági válság uralkodik, Ankara pedig súlyos katonai nyomás alatt tartja a kurd területeket, ahonnan már 150 ezer kurdnak kellett elmenekülnie az országon belül. Egyre valószínűbb, hogy Törökországból az újságírók, az emberjogi aktivisták is menekülnének, ha tehetnék. Ha nincs vízumkényszer, ezt könnyebben megtehetik: ettől félnek az európai kormányok. 

Elvennénk a vízummentességet, ha Törökország rosszul teljesít

A legújabb ötlet, amiről szerdán Manfred Weber, az Európai Néppárt frakcióvezetője is beszélt az EP-ben, hogy az EU felfüggeszthesse a vízummegállapodásokat, ha túl sok a visszaélés. 

A Wall Street Journal is arról cikkezett, hogy a franciák és a németek arra szeretnék rávenni a többi tagállamot, gyorsítsák fel a felfüggesztés lehetőségének menetét. A felfüggesztésre eddig is volt lehetőség, ugyan még nem használták, de az eljárás hosszadalmas és bonyolult. A tagállamok ennél valami hathatósabbat szeretnének a kezükben tudni. Egy másik lehetőség, hogy egyelőre csak bizonyos csoportoknak adnak vízummentességet, például diákoknak, tanároknak.

Az európai bizalmatlansággal, bizonytalansággal Recep Tayyip Erdoğan török elnök is tisztában van. Ahmet Davutoğlu kormányfővel együtt többször fenyegetőztek azzal, hogy ha júliustól nem lesz vízummentes a beutazás a törökök számára, akkor részükről semmisnek tekintik a megállapodást, szélnek eresztik a náluk táborozó menekülteket, aztán csináljon velük Európa azt, amit jónak lát.

Szakértők szerint, ha az elmúlt években komolyan vették volna Törökország uniós csatlakozásának lehetőségét, azon dolgoztak volna, hogy a török jog és politika ne távolodjon, hanem közeledjen az európaihoz, akkor talán most nem lenne annyira kínos, hogy úgy kell táncolniuk, ahogy Erdoğan fütyül.

(Bortókép: Menekültek várakoznak egy táborban a török-szíriai határon Angela Merkel látogatása előtt. AFP)